Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-12-24 / 50. szám
SZEGEDI LÁSZLÓ KERESZTES BÁCSI Mostanában gyakran gondolok Keresztes bácsira. A történet határozottan nem karácsonyi, habár a hátteret 1956 felejthetetlen bécsi karácsonya nyújtja. Amiről azonban szó lesz, semmiesetre sem a mindent feloldó megértésnek és szeretetnek kíván emléket állítani. Talán lesznek, akik egyes részleteket tiszteletlennek, vagy inkább illetlennek fognak minősíteni a szent ünnep kötelező áhítatában. Vannak körülmények azonban, amelyek minket, magyarokat szókimondásra és hajthatatlanságra kényszerítenek. Kérem, nézzék el tehát az elkerülhetetlenül szükséges durva leírást és irányítsák figyelmüket a lényegre, a tennivalókra. Abban az időben tele voltunk nagy reményekkel és bár szabadságharcunkat legázolták, mi, akik új lehetőségek között kívántuk szolgálni közös ügyünket, szélesre tárult kaput és szinte a végtelenbe vezető nyílegyenes utat láttunk magunk előtt. Az útról ugyan később bebizonyosodott, hogy nem is olyan nyílegyenes és határozottan nem kövezték simára, ez azonban akkor semmivel sem csökkentette tetterőnket és nagy elhatározásainkat. Előbb azonban a "szabad világgal" kellett megismerkedni. Amikor ötvenhat decemberében a magyar határt átléptük, szinte új planétán találtuk magunkat, ahol semmi sem volt olyan, mint amit magunk mögött hagytunk. Minden meglepetés volt, nemcsak az osztrák parasztok minibuszai (a sajátjuk), de a vöröskeresztes fogadóállomás céljaira berendezett szerény falusi hajlék udvarának végében a nyitott szemétgödörben látott sok száz citrom héja is. A főváros is olyan fényben ragyogott, amihez nem voltunk hozzászokva. Igaz, hogy a karácsonyi ünnep és az azzal együtt járó vásár már a közepében volt és ezzel a látványosság is magasabbra szökött, de ez csak hevítette az eufóriánkat. A sors és a véletlen szinte kivételes szintet jelentő elhelyezést biztosított számunka (két gyermekünkkel négyen voltunk) a hörndlwaldi ifjúsági központ épületeiben. Fent voltunk a hegy tetején, méltóságteljes fenyők között, amelyek akkor roskadoztak a hótól. Köztük le lehetett látni Bécsbe, amelynek különösen éjszakai fényei voltak impozánsak. Az Operától villamos vitt ki ide. A végállomás az elmegyógyintézetnél volt. Innen kanyargóit fel a Joseph Listergasse a hegyre. A csúszós, jeges úton bizony nehezen baktattunk felfelé, szánkból nagy pamacsokban szállt a gőz és fújtattunk alaposan. Fent azonban szép modern kőépületek vártak, kellemes melegre fűtve és a színpaddal ellátott rangos előadóterem nézőterén most hosszú asztalok sorakoztak, ahol az étkezések folytak. Amikor az ebéd elkészült, a hálótermekbe maga a cseh származású gondnok kiáltotta be a mulatságosnak vélt két magyar szót, amit erre a célra külön megtanult:- Enni menni! Már készültünk - mi is, nem csak a város - a Karácsonyra és feleségem a Csendes Ej német változatát tanította a sebtében összeverbuvált énekkarnak, mert a Fox Hangos Híradó bejelentette szándékát, hogy ünnepi riportot akar készíteni a táborról, amikor az egyik este megérkezett Keresztes bácsi. Középtermetű, bajuszos emberke volt, az ember első pillantásra vidéki asztalosmesternek nézte. Nem volt magas iskolája, ez csakhamar kiderült, de széleslátókörű, intelligens ember benyomását keltette. Ami pedig egyszerre feloldott minden idegenséget közte és a tábor lakói között, a lelke mélyén ülő kommunistagyűlölete volt, ami végül is ide vezette, a hazájukból eliramlott menekültek közé. Csakhamar megtudtuk, hogy neki még több oka volt rá, hogy maga mögött hagyjon mindent, ami otthon van, mint nekünk. Időnk volt bőven és amikor nem tettünk ismerkedő látogatást a városban és különben is ésszerű volt, hogy legalább az étkezések idejére összegyűljünk barátságos, meleg tanyánkon, a hálótermekben folyt a társalgás. Általában ki-ki élményeit mesélte el, legalább is bemutatkozáskor. Sokféle rendű és rangú lakója volt ennek a hörndlwaldi menedékhelynek. Itt volt például Ihász Lajos operatőr és filmrendező, Lázár Mária színésznő fia. Irigyeltük, mert neki rögtön pénze lett: a forradalom alatt készített több tekercs filmet hozott magával és ezt azonnal eladta amerikai filmeseknek, mondták, tízezer dollárért. Külön hálótermük volt a férfiaknak, külön a nőknek. így felszabadultabban folyt a beszélgetés, amit az apróbbakkal együtt járó lárma sem zavart, mert a fegyelmezetlenebb kisebb gyerekek az anyjukkal voltak, elkülönített teremben. Amikor Keresztes bácsi mesélte el a maga történetét, a közelébe telepedtünk az ágyakra, úgy hallgattuk. Elmondta, hogy ő összeesküvésért került be az ávóra. Összeesküdtem? Persze, hogy összeesküdtem. Gazemberekkel nem barátkozom. Ez meg bűnszövetkezet volt, kérem. A vezetőik Moszkvában tanulták ki a szakmát, aztán a nyakunkra jöttek, minket irányítani meg ellenőrizni. Maguk köré gyűjtötték a sok csibészt, akik hajlandók voltak minden piszkos munkát elvégezni. Ilyen szemét ember mindenhol van. Főleg a lusták, munkakerülők, de félig hibbantak, betegagyúak is. Az én "összeesküvésem" abban állott, hogy néhányan rendszeresen találkoztunk és megtárgyaltuk, mit kell tenni, hogy kivédjük a gazemberségeket. Spicli azonban mindenhol van, szép napon engem is bevittek. Keresztes bácsi nálunk jóval idősebb volt, de még nem öreg. Legfeljebb akkor annak tűnt, miután mi mindannyian a fiatalabb korosztályba tartoztunk. Sápadt arca megviseltnek tűnt, szeme alatt sötét karikák. Megfigyeltem, hogy a keze is reszketett. Szegény ember, gondoltam magamban, sokat szenvedhetett. Megtudtuk, hogy az ő kihallgatása négyszemközt folyt. Az ávós százados minden áron a részletek felől érdeklődött. "Nagy összeesküvést" szimatolt és azt akarta felgöngyölíteni. Ki tudja, talán az járt az eszében, hogy kitüntetést is kaphat, vagy legalább dicséretet és fizetésemelést. Keresztes bácsi azonban nem beszélt, egyrészt azért, mert nem volt mit. De még a közvetlen részleteket is elhallgatta, társainak a nevére sem emlékezett. A kihallgató tiszt nem nyúlt hozzá. Nem rúgott bele, még pofon sem ütötte. Amikor megúpta az eredménytelen faggatást, szó nélkül kiment a szobából. A kiszolgáltatott ember csak ült ott egy darabig, amikor nyílt az ajtó és egyenruhás ávós nő lépett be. Szoknya volt rajta. Letelepedett az íróasztal szélére és a foglyot cigarettával kínálta.- Fiatal volt - emlékezett vissza Keresztes bácsi - talán csinosnak is lehetett volna mondani. De az arcában volt valami riasztó. Kiélt vonások, talán egykori foglalkozásáról árulkodtak. Igyekezett barátságos lenni. Egy pillanatra még én is elhittem, hogy neki különvéleménye van erről a kihallgatásról, nem helyesli az ilyesmit. "No, jöjjön ide" - szólt hozzám. - "Ne féljen tőlem." Közben feljebb ült az asztalon és kényelmesen a szűk szoknyáját is magasabbra húzta, úgy, hogy be lehetett látni a privát részeibe. Elhihetik, hogy semmi kedvem sem volt vele enyelegni, de hát mit tehetek? Ő volt egyenruhában és az ő derekán lógott a pisztoly. Felálltam. Abban a pillanatban a nő elkiáltotta magát: "Elvtársak, jöjjenek be!" Akkor felpattant az ajtó és a korábbi századossal együtt másik ávós is berohant a szobába. "Képzeljék, ez a piszkos fasiszta erőszakoskodni kezdett velem. Biztosan meg akart..." A mesélő eltakarta az arcát, aztán elnézett a terem távoli sarka felé. Mi mind megdöbbenten hallgattuk. A félelmetes pillanatban az ávósok két oldalról megragadták az emberünket. A nő felháborodást színlelt és a ruháját rendezgette. Majd azt tanácsolta, hogy el kell venni az ilyen összeesküvőnek a kedvét egyszer s mindenkorra, hogy máskor ilyesmi eszébe jusson. Ha ugyan megéri... Kihúzta az íróasztal fiókját és vékony övegcsövet vett elő. Ez már oda lehetett készítve. Vagy megmaradt korábbról.- Képzeljék el - folytatta Keresztes bácsi - lehúzták a nadrágomat és az a ringyó beledugta az üvegcsövet a nemi szervembe. Aztán az asztalhoz vezettek és az egyik ráfeszítette azt a bizonyos testrészemet az asztal lapjára. A nő meg odalépett egy bottal és jó pár ütést mért oda. Elöntött a vér és elájultam. Pisszenést sem lehetett hallani a teremben. A zárt ablakon át is beszűrődött szánkázó gyerekek felszabadult, vidám hangja.- De amint látják, túléltem. Öt évet kaptam, a forradalom szabadított ki. - Körülnézett a megdöbbent arcokon. - Nem hiszik? Hirtelen mozdulattal letolta a nadrágját. A látvány egyébként nem lett volna szokatlan, hiszen férfiak öltöztek, vetkőztek ebben a teremben egymás előtt. De ez most sok volt. Volt, aki elfordította a fejét. Hát ezért gondolok mostanában gyakran Keresztes bácsira. Mert eszembe jut, hogy hol, mit csinál most az a két ávós és díszes bűntársuk, a prostituáltból lett rendfenntartó közeg? Talán magas nyugdíjat kapnak és épp most kaptak beutalót egy állami üdülőbe... Nagyon boldog, békés Karácsonyt és szerencsés, gazdag boldog Újesztendőt kíván barátainak, ismerőseinek és minden magyarnak Fisher Andy Independent Mercedes Benz Service German Motor Inc. 725 5th Street Hermosa Beach, CA 90254 (213) 372-2522 Miko Photo & Sound Co. kedves vevőinek és a Magyar Hírlap olvasóinak boldog ünnepeket kíván * Mikó Éva és ifj. Joseph Mikó és családja 1259 Third Street, Promenade Santa Monica, CA 90401 (310)393-9371 Kellemes KARÁCSONYI Ünnepeket és ÚJÉVET kívánok üzletfeleimnek és barátaimnak: W SING - RUSH « SZEMETHY MÁRIA és PÉTER Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok kedves ügyfeleimnek, barátaimnak Dr. Szabó Gábor ügyvéd 8434 Wilshire Blvd. #235 Telefon: (213) 653-4884 FAX: (213) 852-0845 Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és sikeres ÚJESZTENDŐT kívánnak üzletfeleiknek, barátaiknak, és minden magyarnak: VILMA és férje DÉNES Dénes Auto Body Shop 4663 East Slauson Ave. Maywood, CA 90270 Telefon: (213) 771-9185 Barátainknak és ismerőseinknek kellemes Karácsonyt és boldog Újévet kívánunk Gardenland Wholsale Nursery Dr. Kocsis István és Ibolya 16066 Foothill Blvd. Sylmar, CA 91342 (818) 362-2808 FAX: (818) 367-4425 Minden kedves Olvasónknak békés, boldog ? Karácsonyt, jó egészséget, és sikerekben í gazdag, eredményes Új Esztendőt kívánok! } Merry Christmas & Happy New Year í to all our Readers! f Susan Jancso, English Editor | 1993. december 24. ' AMERIKAI Magyar Hírlap Hü
