Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-12-24 / 50. szám

AMERIKAI Hfagyar Hírlap AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL • WEEKLY NEWSPAPER KARÁCSONYI MELLÉKLETE BEKE GYÖRGY (Budapest) Oltár a Vigyázó szikláján "Én a szívemet szétszakítottam: Ahány darabja, annyifelé van." (Reményik Sándor) 1. - Hét esztendővel ezelőtt sú­lyos szívrohammal szállítottak be a kolozsvári egyetemi klini­kára. Úgy egy hét múlva, mikor az intenzív osztályról már átke­rültem a népes kórtermek egyi­kébe, fiatal pap ült le az ágyam mellé. Nem volt feltűnő, hiszen beteglátogatás idején jött, vise­leté alig árulta el a papot. Esz­tendők múltán, jóbarátomként elmondta, hogy abban az időben nemcsak a kórházakban, de né­ha házszentelni is "civilben" ment. Egyik-másik tanári ház­ban nagyon várták, de éppígy féltek is, hogy szomszédok, is­meretlenek meglátják és kelle­metlenségük származik. Ceau­­sescu diktatúrájában -csak ott, és csak akkor? - egy fizikatanár is nyomban alkalmatlanná vált a pedagógusi pályára, ha kiderült, hogy nem szakította meg a kap­csolatait Istennel. A fiatal káp­lán, éppen mert ő maga a hitval­lás embere, szelíd bosszúsággal megértette hívei félelmét, s ha úgy kellett, hát a stólát is a tás­kájába rejtette házszentelés al­kalmával. Kórházakba meg éppen "belo­­pakodolt", noha az orvosok egy része ismerte már, és tiszteletét nyilvánította iránta. Vagyis a pap iránt. Az orvosok magatar­tásából nagyjából meg lehetett ismerni, hogy közülük ki vallja magát görög katolikusnak, vagy jött ilyen családból. (Magyar or­vosok már csak elvétve akadnak a kolozsvári kórházakban.) Ápolónők mesélték a kórház­ban, hogy az egyik híres sebész­professzor műtét előtt elvonult a terem félreeső részébe, hátat fordított, és láthatóan imádko­zott. 2. - Ez a hozzám látogató fia­tal káplán, akit addig csak futó­lag ismertem, egy-két szó erejé­ig és persze, hallhattam jóné­­hány prédikációját a Szent Mi­­hály-templomban, úgy jelent meg az ágyam mellett, betegsé­gem világában, mint gyógyító üzenet. Félünk a paptól a beteg­szobákban, félünk az "utolsó kenettől", mert a halál közelsé­gét sugallja. Szakács Lajos úgy ült le, és kezdett beszélgetni, mint ahogy odahaza mindket­tőnk szülőföldjén, a Székelyföl­dön a szomszédok éppen csak benéznek egymáshoz, egy-két szóra, kézszorításra. Nem emle­getett halált, nem hozott "utolsó kenetet" (habár táskával jött, mindenre felkészülten), tudta már, hogy túl vagyok a halálve­szélyen. Talán fél órát maradt, voltak még aznapra meglátoga­tandó betegei, búcsúzott is, hogy majd odahaza megint el­jön, akkor folytatjuk a beszélge­tést. Derűje, közvetlensége ott maradt mellettem a rideg kór­házi teremben. Az élet nagy for­dulóin - és egy szívroham igazán az - érezzük meg mindennél ér­zékenyebben, hogy magunkra maradtunk-e végzetesen, vagy van egy kéz, egy hit, amelyben megkapaszkodhatunk... Három esztendeje volt akkor már káplán a főtéri plébánián, a Gyulafehérvárról jött kanonok, Dávid László mellett. Hamaro­san a Györgyfalvi negyedbe ke­rült, a Mária Szeplőtlen Szíve­­templom papjaként. Nemsokára magam is e negyed lakója let­tem, s miként a falu eggyéforrt közössége a plébánosa életét, úgy kísérhettem nyomon papi munkáját. Prédikációiban ott izzóit a mindennapok harca a hit, a ma­gyarság, az emberség megőrzé­séért a hivatalossá tett hitetlen­ség, a magyargyűlölet és az em­bertelenség viharzásában. Sza­kács Lajos soha nem támadott, de szívósan védelmezte az erdé­lyi magyar élet értékeit. Sűrűn folyamodott történelmi példáza­tokhoz. Nemcsak a világtörténe­lemből. Az ezer esztendős erdé­lyi egyházmegye, Szent István alapítása gazdagon kínált riasztó és vonzó eseményeket. A plébá­nos lakásán ott voltak a legú­jabb történelmi munkák is. De meríthetett akár szülőfaluja tör­ténetéből. Csíkszentmiklóson 1694-ben egy Kása Judit nevű fiatal lány férfias bátorsággal szállt szembe a Székelyföldre betörő pogány tatárokkal. Kard­dal a kezében esett el a harc­ban. Legendája székely Jeanne D’Arc-ként öröklődött nemze­dékről nemzedékre.- Kosa család ma is él Csík­szentmiklóson. Kosa Judit le­gendája azonban nemcsak az övék, az egész falué, az egész Székelyföldé.- Tapasztaltam, hogy szenve­délyed a történelem. Nem kí­sértett meg a történészi pálya? (Senki nem születik papnak, azzá érik. Fiatal diákok jövőke­resése többfelé is nyílik. Szakács Lajos gazdálkodó szülei nem szóltak bele fiúk pályaválasztá­sába. Sz.entmiklósról hosszú idő óta nem került ki pap. A hatva­nas évek végén, mikor Csíkszere­dái diák volt, abban a középis­kolában, amely most - végre! - Márton András püspök nevét vi­seli, a papi pálya megpróbálta­tást és gondot ígért. Nagy lelkié— rő kellett ahhoz, hogy valaki teológiára iratkozzék.)- Történész is lehettem volna. De magad is jól tudod, hogy olyan történelmet kellett volna tanítanom, amelyik tele hazug­sággal és elejétől végig ellenünk, magyarok ellen íródott. Csíksze­redában és Somlyón másféle tör­ténelmet fedeztem föl. A széke­lyek igazi történelmét. Csíksom­­lyó lábainál minden talpalatnyi föld sugallja a hűséget és az ál­dozatvállalást. Az a táj és szelle­me ébresztette föl bennem a papi hivatástudatot. Se úttörő nem volt, se KISZ- tag. Irtózott a hazugságoktól. Annál szenvedélyesebben neveli a fiatalokat az igazságra. Mint teológiai tanáraitól tanulta, köztük Pál fi Gézától, Székelyud­varhely vértanú papjától, akinek az életébe került az, hogy szó­székről merészelte hirdetni: a Karácsony a népek ünnepe, hi­ába tiltotta be a bukaresti párt­hatalom. 3. - Márton Áron tanítványa volt valamikor Pálfi Géza, a szent életű püspök szellemét ad­ta tovább. Erdélyben római ka­tolikus papok nemzedékei vall­ják mesterüknek Márton Áront. Fehér Gábor is Márton Áron káplánja volt, mondja Sza­kács Lajos, aki a hajdani, meg­öregedett papot - ha nem is közvetlenül - a györgyfalvi plé­bánián fölváltotta. Márton Áron káplánja volt - fölér ez a leg­szebb ajánló levéllel. Fehér Gáborral együtt meg­öregedett a negyed temploma is. Valamikor óvoda volt, az egyház a proletár gyermekek számára létesítette, a szociális testvérek gondozták. Alapítója Bethlen Györgyné grófnő, 1930 táján. A negyvenes évek végén, mikor a közeli Alvernán a ferencesek templomát elvették -4-áz óvodát templommá alakították át, és az alvernai templom négy harang­ját idehozták. Szakács Lajos már nagyon öreg épületet és be­rendezéseket talált. Fölcsapott asztalosnak, kőművesnek, per­sze, szakképzett mesterek mel­lett bővítette a templomot, telje­sen új padokkal rendezte be, és a templom belsejét a modern katolicizmus szellemében alakí­totta át. Hollandiában láttam ilyen egyszerű és éppen egysze­rűségében fönséges római kato­likus templomot, mint ez. Igaz, az öregebb hívek nehezen szok­tak hozzá az új templombelső­höz, a művészi mcgkomponálá­­sú hatalmas kereszthez, a stáci­ók mai képzőművészeti stílust valló képeihez. 4. - Fiatalok papja Szakács La­jos? Éppígy az idősebbeké is. Csak egyképpen meg akar fiata­lítani mindenkit, az egész egy­házközséget. Már a Szent Mi­­hály-templom káplánjaként a fiatalokat bízták rá. Természe­tes vonzódás hozta a plébániára az ifjúságot: diákok, munkások jöttek, mind vártak valamit, mind az igazságra szomjaztak, de szinte semmilyen vallási kép­zettségük nem volt. Szakács La­jos akkor is alig idősebb náluk, közvetlen, megnyerő ember, nemzedéktársuk, aki a napi élet­tel kapcsolta ös«7e a Biblia ma­gyarázatát, a hittudományt. Kö­zös szentségimádások. Az el­mélkedéseket a fiatalokkal íratta meg. Éljék át a kereszténység misztériumát. Maguk alakítsák ki hitüket, meggyőződésüket. Vitatkozzanak, vívódjanak. A kereszténység a kételyektől sem fél. S nem félt soha Szakács tisz­telendő úr a hatalom bosszújá­tól. Érettségi előtt álló diák ko­rában került először összeütkö­zésbe az állambiztonsággal: ma­gyar történelmi könyveket ko­boztak el tőle. Hányszor intették meg, figyelmeztették? Végül megvonták tőle az államsegélyt. Ennek az "engedetlenségnek" nagy híre támadt Erdélyben. Immár irodalma van az 1989 febniári kolozsvári Márton Áron-ünnepség betiltásának. Püspökké szentelésének félszáza­dos fordulóját akartuk megünne­pelni a Szent Mihály-templom­­ban, ahol fölszentelték. A buka­resti párthatalom minden erejét mozgósította, minden ravaszságát igénybe vette, minden bnitalitását megmutatta, hogy az ünnepségre ne kerülhessen sor. A halálko­moly tiltás úgy szólt, hogy azon a napon a Szent Mihály-temp­­lomban Márton Áron neve nem hangozhatik el. Szakács Lajos azonban a Györgyfalvi vá-osi ne­gyed papja volt, úgy értelmezte, hogy az ő templomára nem vo­natkozik a parancs. Ugyanígy gondolkodott Jakab Gábor is, Kerekdomb negyedének esperes­­plébánosa. Mind a két templom­ban azon a vasárnapon Márton Áron prédikált: egykori beszédei­ből, leveleiből, prédikációiból ol­vastak föl részleteket. Következő csütörtökön, a ne­gyedbeli fiatalság összejövetelén Márton Áron püspök életpályá­ja volt a téma. Ezeket a csütör­töki beszélgetéseket a plébánia hittantermében Szakács Lajos honosította meg. Ötvcn-hatvan fiatal járt cl, ismerkedett az egyháztörténelemmel, frissítette föl ismereteit a katekizmusból, de hivatásos pszichológust is meghívtak maguk közé, önisme­retük elmélyítése jegyében. Természetes, hogy ezek a fiata­lok rendszeresen eljárnak az if­júsági misére, bekapcsolódnak a kegyelmi életbe. A fiatal házasoknak is saját csoportjuk van. Sajátos problé­máikat beszélik meg.- Vetítettünk egy filmet, "Né­ma sikoly" a címe, a magzatel­hajtás drámai kérdését tárgyalja. Megdöbbentő hatása volt. Megértették, hogy a közönsé­ges gyilkosságnál is gyalázato­sabb, hiszen a felnőtt ember ta­lán védekezhetik, de a magzat az anyaméhben...- Súlyos erkölcsi, lelki kérdés lett a magzatelhajtás?- Mindig az volt, de most a (Folytatás a 20. oldalon) AMERIKAI „a/ a ■■■i lyi&üUMS Magyar Hírlap fj ■ Ä____________________5 ”, AZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents