Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-12-24 / 50. szám

Acsalád, a kormány és az MDF jelentése a miniszterelnök haláláról "A jő harcol meghurcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” (2 Tim. 4, 7) Antall Józsefné, Antall György, Antall Péter és a család többi tagja, a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magar Demokrata Fórum Országos Elnöksége megrendültén és mély fájdalommal tudatja, bog Dr. Antall József a Magar Köztársaság miniszterelnöke, a Magar Demokrata Fórum elnöke 1993. december 12-én, életének 62. évében a szentségekkel megerősítve elhunyt. Antall József vezető szerepet vállalt Magarország függetlenségének visszaállításában, a demokratikus jogállam megteremtésében és Európa egségének előmozdításában. Hazája iránti alázattal, államférfiúi hittel, fegelemmel és alkotmányos meggyőződéssel vezette az országot. Életműve adjon erőt mindnyájunknak, bog az általa megkezdett úton haladjunk tovább. * * * Az elhunyt kormányfőt 1993. december 17-én, pénteken, az Országház kupolacsarnokában ravatalozzák fel. Honfitársai déli 12 órától tiszteleghetnek ravatala előtt. 1993. december 18-án, szombaton, reggel 9 órakor a Duna-parti Piarista Kápolnában engesztelő szentmise lesz a család és a meghívott hozzátartozók jelenlétében. A gászünnepség déli 12 órakor kezdődik a Kossuth Lajos téren, katonai tiszteletadással. A gászolók a miniszterelnök földi maradványait utolsó útján végső nyughelyére a Kerepesi temetőbe kísérik. A temetési szertartás 15 óra 30 perckor kezdődik. Antall Józsefné Antall Györg Antall Péter Boross Péter Lezsák Sándor Táviratcím: Budapest, Országház AZ AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP NEVÉBEN • • Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Sikeres Újévet kívánnak a lapkiadói: KEKSZ Y. ILONA és JANCSÓ GYULA a szerkesztőség és kiadóhivatal munkatársai: ADLER JULIA BAUER GYÖRGY DR. CSETŐ F. ILDIKÓ DR. FERCSEY JÁNOS (New York) DR. FRIEDMAN ANDREW JACK HAHN HOLLÓ JUDIT JANCSÓ ZSUZSA CLAIRE KENNETH (New York) SAÁRY ÉVA (Lugano) SAMAY ATTILA SÁROSSY JUDIT SERES TAMÁS SZABÓ LÁSZLÓ SZEGEDI LÁSZLÓ TAMÁS ANDREA DR. UDVARDY MIKLÓS (Sacramento) VÁRADI ISTVÁN---------------------------------­-----------------------------------Karácsony, holtvágányon Nem akarok ünneprontó lenni, de néha elkel az őszinte szó. Egyébként ezek a sorok legjobb esetben is az ünneplés köze­pében találják az Olvasót és értelmük legfeljebb tanulsággal szolgálhat a jövő évi Karácsonyra, az pedig messze van. De ha az itt következők nyomán valami kevés kis csapadék ott marad a lelkek mélyén és egy év alatt talán csírázást is elin­dít, papírra vetésük már nem volt hiábavaló. Úgy van ez minden esztendőben így, néhány nappal Kará­csony előtt, hogy az ember megdöbben. Megdöbben a lármá­tól, mondjuk így: ricsajtól, a kavargástól, nyüzsgéstől, lázas tennivalóktól, amelyek kicsordulnak a rendelkezésre álló idő­ből és még a közelükben sem lehet megtalálni az indító, az alapvető értelmet: a megértést, a szeretetet, legalább most egyszer egy évben a túláradó barátságot az embertársak iránt. Vagyis még egyszer egy évben sem. Marad a lelketlen hajsza, a verseny, az egymásra licitálás az egyik oldalon, a reszketve várt üzleti profit a másikon. Gajdoljuk ugyan az ünnepi énekeket, a vörösorrú rénszar­vastól az Adeste fideles-ig és köztük sok szép, ősi vallásos éneket, aminek akkor lenne értelme, ha a szívünkből, áterzes­­sel énekelnénk. Kevés kivételtől eltekintve azonban erről nincs szó. Mindez legjobb esetben is csupán a tradíció hatása alatt történik. Elveszett a lélek a mi Karácsonyunkból. A statisztika kimutatta, hogy minden évben a szép téli ünne­pek körül, sőt kimondottan az áhítatot követő Advent idősza­kában, magasra szökik a bűnözések száma. Nem véletlenül, hanem éppen a félreértelmezett Karácsony hatására. A lelki kívánalmak általában eltörpülnek az ajándékozási mánia mel­lett. Ebből mindenki presztízskérdést csinál és abban a hie­delemben él, hogy minél több és nagyobb értékű az ajándék, annál túláradóbb az állítólagos szeretet. Nem kell bizonygat­ni, hogy a kettőnek tulajdonképpen semmi köze egymáshoz. Az ajándék, amit Európa egy részében, így Magyarországon is, a "Jézuska" hoz, lényegében a Szent Miklós püspökkel kapcsolatos legendára támaszkodik, bár a kettő különválasz­tására a mi vidékünkön a december hatodikára időzített mi­kulási hagyomány a jó példa. Mégis, az. ajándékozás alapjá­ban meghatóan kedves szokása a legutóbbi időkben már vég­leg elkanyarodott a vallásos hagyományoktól és szinte mániá­kus kereskedelmi eseménnyé vált. Akik árusítanak és így a hasznot remélik, mindent elkövetnek, hogy a vásárlási lázt, sokszor rafinált pszichológiai fogásokkal magasra szítsák. Ebben a versenyben nem illik lemaradni és miután az. em­berek egy része nem rendelkezik ehhez szükséges anyagiak­kal, működésbe lép az erkölcsi alkudozás és önmeggyőzés mechanizmusa, amelynek egyenes következménye az illegális pénzszerzést szolgáló sok bűncselekmény. Útonállások, bank­rablások napirenden vannak. Ugyanakkor a társadalom egye­­deinek egy része, akikben tévesen idegződött az. ünnepi ese­ménnyel együttjáró izgalom, szinte rituális megszállottsággal követi el a nem közvetlenül pénzszerzést szolgáló bűncselek­ményeket is. Emberrablás, értelmetlen lövöldözések, gyilkos­ságok a listavezetők. Karácsony feltétlenül pluszt hoz az évi események sorába. Ezeknek lelki plusznak kellene lenniük. A gyakorlati élet azonban megszokottan kegyetlen és az emberi energiákat használja fel a sok rendkívüli tennivalóval. Mindenki többet akar, mint amennyire természetes tempóban képes lenne és ezért a fáradtság soronkívüli idegességben robban ki. Ezek a bombák általában a családban, az otthonokban robbannak. Az évnek ebben a szakaszában az összeveszés a házastársak között, mint máskor, ezeknek nagy része pedig végleges sza­kítással, válással végződik és lám, Karácsony eredeti célja máris ellenkező irányba fordult. Nem szabad azután megfeledkezni a Karácsony esküdt és nagyon is tettrekész ellenségeiről sem. Könyvekben, filmek­ben, televízióban minden esztendőben sorozatosan időzítenek az emberek lelkivilágát megzavaró ravasz pokolgépeket. Ezek közül az idén csak egyet szeretnék említeni: pár hete jelent meg a mozikban a The Nightmare Before Christmas, ami a The Night Before Christmas kezdetű ének ártatlanul őszinte hangulatát szeretné bcpiszkolni. Vegyük észre a szándékossá­got: a gondolattársítás fegyverével szeretnének új tartalmat belopni a Szenteste helyett. Bizony, sokan vannak, akik nagy pénzösszegek bedobásával igyekeznek harcolni a szent Kará­csony ellen. Nem érik el azonban a célt, ha felismerjük és leleplezzük őket. Pár héttel ezelőtt Amerikában élő mohamedán emberrel beszélgettem. Libanonban született arab. Ezeket mondta:- Irigyellek titeket, keresztényeket a Karácsonyotok miatt. A varázslatos hangulatot én is érzem és bevallom, ilyenkor ti­tokban néha én is vásárolok magamnak kis fenyőfát és feldí­szítem, ahogy ti szoktátok. Elbújok vele, mert az. én fajtám soraiban sokan vannak vallásilag türelmetlenek, fanatikusok. A fenyő valóságos illata és az ellenállhatatlan hangulat meg­kap. Nem lehet elkerülni, hogy az ember ne gondoljon a min­den gonoszságot megbocsátó sz.crctctre. A mi Prófétánk bölcs volt és hadvezér, de a szeretetet csak Jézus hirdette. Ez. a ti vagyonotok... Meg kellene becsülni. A Karácsony jelenleg világszerte holtvágányon rostokol. Tovább nem tud menni az akadály, a földhányás miatt. Az egyetlen megoldás: visszatolatni és át­menni a helyes vágányra... ^1993. december 24^ Q iqagyar qfrlap

Next

/
Thumbnails
Contents