Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-12-17 / 49. szám
SERES TAMÁS (Los Angeles) A magyar gazdasági átállási időszak egyes problémái MÚLT HETI CIKKEMBEN visszapillantottam a peresztrojka alapvető ellentmondására, és megkíséreltem részleteiben megvilágítani az 1989 elején felmerült, peresztrojkával kapcsolatos, három fontos gazdasági probléma egyikét: az ideológiai ellentmondást. Öt évvel ezelőtt megjelent korábbi cikkemben azt a kérdést vetettem fel: elképzelhető-e, hogy a peresztrojkát 1989-ben Oroszországban, - vagy más peresztrojkához hasonló gazdasági átállási politikát későbben, bármelyik volt szocialista országban (mint hazánkban is) - bevezethessék, anélkül, hogy a szocialista ideológiát feladják? 1989 elején úgy láttam, hogy ez nem lehetséges. Az elmúlt öt év tapasztalatai valóban arra mutattak, hogy a szocialista termelési rendszert nem lehet javítgatni (mint ahogy azt a peresztrojka tervezői elképzelték), hanem csak az egész ideológia elvetésével lehet új, hatékonyabb gazdasági rendszert felépíteni. Mai cikkemben az átállási időszak második komoly problémáját, - az új árazási politikát és annak következményeit szeretném tárgyalni. (ii) A gazdasági átállás alatti árazási politika AZ 1989 ÁPRILISÁBAN közölt cikkemben annak a véleménynek adtam kifejezést, hogy az akkori termelési rendszer megjavítása feltétlen magában kell, hogy foglalja a szubvencionált szocialista árazási rendszer alapvető megváltoztatását. Számomra már akkor is vitathatatlannak tűnt, hogy az új rendszerben az árakat a kereslet és kínálat törvénye kell, hogy megszabja. Kifejtettem azt is, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a legtöbb árucikket felszabadítják az abnormálisán alacsonyan tartott szocialista árazási módszer alól, és az évtizedek óta fennálló, a gazdasági életet döntően befo-II. lyásoló szubvenciókat fokozatosan megszüntetik. Rámutattam arra is, hogy ez az elkerülhetetlca változás viszont a szocializmusban addig ismeretlen (vagy be nem vallott) komoly inflációt fog okozni. Most nézzük meg öt év távlatából, hogyan is történt ez a valóságban: Magyar infláció-index: 1986-1993 Évek Évi áremelkedések %-ban: 1989 (csak élelmiszerárak) 2.0 1Ö87 5.2 1988 15.8 1989 (összes vásárlói ár = CPI) 17.0 1990 28.9 1991 35.0 1992 23.3 1993 (jan.febr.) 25.3 Már öt évvel ezelőtt is nyilvánvaló volt, hogy a szubvenciók megszüntetése és az árak kereslet-kínálat alapján történő meghatározása, hatalmas - akkor még ismeretlen - társadalmi és gazdaság-politikai problémákat fog okozni. Ahogy ezt a fenti adatok is bizonyítják, az inflációs áremelkedéseket az átállási időszak alatt sajnos nem lehetett kikerülni, sem az ezzel járó súlyos következményű problémákat megelőzni. Az új árazási rendszer, és az ebből származó magas infláció, különösen a fix fizetésekből élők, a nyugdíjakból tengődök, és a városokban élő "proletár" tömegek életszínvonalának drasztikus csökkentését jelentette. Az 1989 és 1991 közötti két év alatt az infláció megduplázódott, és azóta is cca. évi 23 és 35 százalék között ingadozik. A LEGUTOLSÓ HIVATALOS ADATOK azt mutatják, hogy szeptember havában a fogyasztói ár-index 2.9 százalékkal emelkedett, ami 34.8 százalékos évi inflációnak felelne meg, ha ez a többi hónapokban is így alakulna. Ez év szeptemberében valóban nagy áremelkedések voltak hazánkban, mivel augusztusban vezették be a 10 százalékos VAT adót a villanyfogyasztás és más közhasználati cikkek esetében. Az sem segített, hogy a tankönyvek árát négyszeresére emelték a tavalyi árakkal szemben. A cukor ára 42, a tej és a többi tejtermékek ára pedig 38 százalékkal emelkedett az év folyamán. Ilyen körülmények között az átlag-életszínvonal esése persze nem meglepetés. A Központi Statisztikai Hivatal szerint ma havi 46.100 forintra volna szüksége egy négytagú családnak, hogy elfogadható életszínvonalat tudjanak maguknak biztosítani. Ezzel szemben viszont a bruttó évi munkabérek csak 25 százalékkal emelkedtek (és csak 20 százalékkal az, amit tulajdonképpen "hazavisznek" - angolul "takc-home pay"-nek hívják) és a bruttó havi átlag-munkabérek hazánkban ez év első nyolc hónapjában csupán 26.450 forintra emelkedtek. Ezek a hivatalos inflációs adatok elfogadhatatlanul magasnak tűnnek a nyugati gazdasági élet szemlélőinek. Ha azonban ezeket az adatokat nem a Nyugattal, hanem a többi hasonló, gazdasági átállással küszködő országok inflációjával vetjük össze, akkor sokkal optimistább képet kapunk. Oroszországban például az infláció 1992-ben 2.200 százalékra emelkedett. A jelenlegi orosz "hypcr-infláció" pedig havi 50 százalékkal emeli az árakat. Ez igen súlyos körülményeket okoz. Nemcsak a már fentebb említett életszínvonalcsökkentését jelenti, hanem a kritikus fontosságú külföldi privát töke befektetéseit is érthetően lelassítja. EZÉRT NAGYON FONTOS, hogy a kormány mindent elkövessen annak érdekében, hogy a magyar infláció 1994-ben minél alacsonyabb maradjon. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a külföldi privát tőke hazánkba vonzása létkérdés, hiszen ez lenne a munkanélküliség csökkentésének egyik leglényegesebb tényezője. A külföldi privát befektetők lelkesedése érthetően csökken az olyan országok esetében, ahol az infláció nagyon magas, vagy a valuta átváltási kurzusa bizonytalan. Oroszország például kitűnő piacnak ígérkezik hosszú távon, különösen a fogyasztói cikkeket gyártó nyugati vállalatok számára. Ennek ellenére, a külföldi privát tőke vonakodik a jelenlegi körülmények között a szükséges hatalmas összegeket Oroszországban, vagy más magas inflációjú államban befektetni. Érthetően nem sietnek beváltani és befektetni dollárjaikat, márkájukat rubelre a mostani körülmények között, amikor nem tudhatják, hogy az Oroszországba bevitt tőkéjüket és profitjukat egyrészt (a) milyen hatalmas, kurzus-átváltási veszteségekkel tudják majd később hazahozni, és másrészt (b) milyen inflációs veszteségekkel kell majd vállalkozásukat ott üzemeltetni, miután a gyakran emelkedő munkabérek túl magasra erőltetik a termelés összköltségét. Amíg az inflációt nem sikerül elfogadhatóbb nívóra csökkenteni, Oroszország - és a többi hasonló problémákkal küszködő állam - nem képes oda vonzani a létfontosságú külföldi privát tőkét, ami nélkül pedig az átmeneti gazdasági problémák mocsarából majdnem lehetetlen kievickélni. MINDEZEK ELLENÉRE, a hivatalos adatok azt mutatják, hogy a külföldi tőke meglehetősen optimista módon tekint a magyar gazdasági átállás küzdelmére. Az alábbi táblázat is erre mutat: Külföldi befektetések Magyarországon 1991, 1992 és 1993 folyamán (milliárd USA $-ban kifejezve) 1991 1992 1993 Összes külföldi közvetlen befektetés 2.00 4.85 6.00 Amerikai közvetlen befektetés 1.00 1.94 2.60 Amerikai %-arány az összeshez 50 49 43 Habár az 1993-as adatokat hivatalos becslésekre alapoztuk, az éwégi végleges adatok ehhez nagyon közelállóak lesznek. De még így is láthatjuk, hogy a külföldi befektetők továbbra is hajlandók Magyarországra jelentős tőkét bevinni. Az amerikai befektető vállalatok között találunk olyan jól ismert neveket, mint az Ámerican Express, Ford, Pepsi, Philip Morris, Proctor & Gamble, General Electric vagy General Motors. Áprilisban pedig a német Volkswagen bejelentette, hogy hazánkban kíván felállítani egy új gyárat 350 millió márka öszszegű befektetéssel. VÉGEZETÜL LESZÖGEZHETJÜK, hogy a jelenlegi hatalmas gazdasági problémák ellenére, a magyar gazdasági átállás folyamatosan előre halad. A szocializmusból a szabad piaci rendszerre való átállásra a történelem még nem produkált megfelelő irányadást, és így a közeljövő gazdasági nehézségei továbbra is elkerülhetetlennek látszanak. Azoknak a kritikusoknak azonban, akik a jelenlegi problémák megoldását a régi rendszer visszaállításával akarnák megoldani, csak a volt angol miniszterelnök, Winston Churchill szavaival tudnék válaszolni, aki az ő szokott, utánozhatatlan humorával egyszer megjegyezte: "A demokrácia kétségtelenül a legrosszabb rendszer, azonban sokkal jobb, mint az összes többi alternatíva." Ha olvasóim türelme ezt megengedi, akkor a következő cikkemben szeretném ezt a történelmi visszapillantást az átállási időszak harmadik komoly problémájának - nevezetesen, az új termelési politika legsúlyosabb következményének, a félelmetesen magas munkanélküliségnek - a tárgyalásával kiegészíteni. MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Posta cím: P.O.Box 329 Santa Monica, CA 90406 Összejövetel helye: Westside Baptist Church 1430 Centinela Ave. (Közel a Santa Monica Blvd-hoz) West Los Angeles Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap 12:30-kor Lelkipásztor: SMITH HENRIK Telefon: (818) 335-0695 Gondnok: OLÁH IMRE Telefon: (213) 828-5309 Kedves Olvasó! Hallgassa meg a Magyar Bibliai Gyülekezet rádió-adását minden vasárnap délután a KTYM A.M. adón az 1460-as hullámsávon 4:00-4:30-ig QUALITY ELECTRONICS WC Mit VE ALL THE BEST BRANDS FOR LESSl NAGY VÁLASZTÉK EURÓPAI 220 Voltos nagy és kis háztartási készülékekben! • HŰTŐSZEKRÉNYEK • MOSÓ- ÉS SZÁRÍTÓGÉPEK • MOSOGATÓGÉPEK • VASALÓK * KÁVÉFŐZŐK és sok minden egyéb 110 és 220 Voltra egyaránt alkalmas készülékek Videókazettáit bármelyik televíziós Televíziók az NTSC - PAL - SECAM , szisztémára átállítjuk rendszerekre 1 ora játszási idő -10 dollar SZÁLÜTUNKA VILÁG MINDEN RÉSZÉBE! 100% INSTANT FINANCING... ö ^ „.uMÍ We Never Carry Refurbished (B-Stock) Equipment npCNMKFm.7 cat in.fi ALL ITEMS ADVERTISED AME PRICED AT 110V UMITS * FOREXPflAT ONLY I IV SB ÉH (3 BLKSE^OFFmÍfAxIw^ HOLLYWOOD (213) 656'2475/82 >U M.ECAT m.C MUST PRESENT AD TO RECEIVE THESE SPECIAL PRICES! IIPT Iv*/, SH I iu*0 prices incluoe cash discount A FAIRFAX-TOL HÁROM UTCANYÍR A KELETRE FAX-SZÁMUNK: (213)656-1298 1993. december 17. AMERIKAI Magyar Hírlap 3 EUREKA » PORSZÍVÓGÉPEK I22ÖVI liiöv KAMKORDER
