Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)
1990-12-21 / 49. szám
CLAIRE KENNETH Az angyal lejött hozzánk A rizsföldek felett már napok óta szürke volt az ég, de a hóesés nem indult meg. Kegyetlen hideg volt, a romos házat, amelyben összezsúfoltan éltünk, képtelenség volt átfŰteni. Dideregtünk és éheztünk. Éjjel hiába hagytuk égve a füstölgő petróleumlámpát, a denevérek mégis bemerészkedtek és huhogtak a fejünk felett. A fekhelyeink körül mezei egerek futkostak. Reggel kihajtottak minket a rizsgátakra, ahová szalmát hordáink, vagy trágyát talicskáztunk. A férfiak zsákokat hurcoltak egy távoli raktárba. Közeledett a Karácsony, 1952 karácsonya.- Te mit szeretnél ajándékba? - kérdeztem Mountenuovo Mimi hercegnőt, aki éppen feltől— tötte a taligát trágyával.- Egy nagy csomag sampont, hogy végre rendesen megmoshassam a hajamat, borzasztóan beleette magát ez a trágyaszag. Ránéztem Mimire, a szép, szőke hajára és valahogy arra kellett gondolnom, hogy a dédnagyanyja, Mária Lujza, még Napóleon császári koronáját viselte a fején. Mimi és Fanni, a két fiatal Montenuovo hercegnő pedig itt van a kitelepítésben, itt, Tiszasülyön, az ezerszámra elátkozott házban, a rizsföldek között.' Olykor, ha körülnéztem, az volt az érzésem, hogy különös karnevál ez, mindenki rongyos ruhát és történelmi nevet visel. Bethlen Margit grófnő, aki már 70 éves volt. soha egy zokszót sem ejtett. Én annál többet zúgolódtam, a lelkierőm már teljesen elhagyott.- Margit néni, nem bírom, egyszerűen nem bírom tovább!- Légy erős, ezt át kell vészelned! Fiatal vagy, túl fogod élni és egyszer talán megírhatod, hogy mit követtek el, mit merészeltek tenni velünk! És gondolj a gyerekedre, mi lenne vele?... A fiam mindig azt kérdezte:- Anyukám, még karácsonykor is itt leszünk? Mit mondhattam volna neki? A régi, szép karácsonyok elsüllyedtek a múlt ködében. Az óriási fenyőfa, amit a Bárdossykastély parkjában vágtak ki, az ünnepi hangulat a selyemtapétás zöld szalonban, a mákos beigli illata, ezüstpapíros szaloncukrok, mennyből az angyal és éjféli mise... Most már csak árra vágytam, hogy karácsonyra engedélyt kapjak a belügyminisztériumtól, hogy meglátogathassam férjemet a börtönben. Hónapok óta nem kaptam hírt róla, állítólag az oroszlányi szénbányába vitték a többi rabbal együtt. A 18-as aknába, melyet röviden csak halálaknának neveztek, mert anynyiszor volt bányalég és beomlások. Már nem is reméltem, hogy megjön az engedély, amikor váratlanul mégis befutott, két nappal karácsony előtt. Szerettem volna magam kettészakítani, hogy ott maradjak Tiszasülyön szentestén a fiammal, de közben lejárt volna az engedély, tehát mégis elutaztam. Parasztszekéren, vonattal, vicinálisokkal, különféle hóborított állomásokon, mert Dunántúl már esett a hó, elakadt vasúti szerelvényekkel - valahogy mégis eljutottam Oroszlányba. Hosszú sorban kellett várakoznunk, nekünk, a rabok hozzátartozóinak, míg végre az elé az asztal elé járulhattunk, ahol egy fegyőr-őrmester ült, aki átvette az engedélyt tőlünk. Leírhatatlanul hosszúnak tűnt ez a várakozás, ez az utolsó néhány perc. Már közel voltam az asztalhoz, mikor hallottam, ahogy az őrmester azt mondja egy fiatal asszonynak.- Hát maga minek jött? A férje már nyolc napja meghalt. Természetes halállal! Az értesítés már kiment. A fiatal asszonyt sikoltozva, sírógörccsel valahogy eltávolították. Már csak páran voltak előttem. A sor fogyott, aztán csak ketten. Most egy öreg néni állt az asztal előtt, nagy fekete berliner kendőjébe burkolózva.- Hát nénikém, maga is hiába jött! Bizony, hiába! A fia, Kovács József már négy napja meghalt. Az értesítés megyen ki! Természetes halállal... Ennek az öreg anyának a sikolyát soha nem felejtem el, amíg élek. Egyenesen a szívembe vágott ez a sikoly, mint valami éles kés.- A fiam! Az édes, egyszülött fiam, a Józsikám! Megöltétek, bitangok, az én Józsikámat! Csak álltam ott, mintegy révületben, a fülem zúgott, a szívem szinte kalapált, éreztem, hogy nekem is ezt fogja mondani. Ezt... Hogy minek jött, hiszen a férje meghalt... Végre sorra kerültem. Ott álltam az őrmesterre nézve, láttam egész közelről a himlőhelyes arcát; ahogy kinyitotta a száját, elől egy aranyfoga volt. Átnyújtottam neki a cédulámat, rámnézett. TÚL SOKAT FIZET BIZTOSÍTÁSRA? Még ma hívja fel a THOMAS HERSKOVTTS INSURANCE AGENCY-t (818) 782-7466 Garantáltan a LEGOLCSÓBB áron kötünk Önnel MINDENFAJTA biztosítást AUTO - HEALTH - HOME - LIFE - DISABILITY COMMERCIAL We are specialized for BAD RECORDS and NEW DRIVER LICENSES!! - Bárdossy Pálné... Maga minek gyütt? A férje már tíz napja... Igen, kiment az értesítés, a férje már tíz napja át lett helyezve a márianosztrai szigorítóba! Ott álltam, megnémultan, a könnyek csak folytak az arcomon. Felnéztem az égre.- Köszönöm, Istenem - ezt suttogtam volna, ha lett volna erőm. Márinosztra... Márianosztra... Olyan csodálatosan szépen hangzott, mintha az lett volna a vágyak és ábrándok teteje, a szigorító fegyház. De él! Él! Márianosztrára persze nem lehetett látogatóba menni és újabb félév telt el, míg alkalom adódott, hogy a Királyi Várba, Budára menjek, ahová a rabokat szállították. A Sorsnak micsoda kegyetlen tréfája volt, hogy ugyanott, ahol azon a felejthetetlen tavaszon először láttam Bárdossy Pált, a délceg, fiatal testőrfőhadnagyot - ugyanott láttam most viszont, mint darócruhás rabot. A romeltakarításhoz vitték a .fegyenceket, összekeverve a politikai rabokat, közönséges bűnözőkkel, apagyilkossal, emberevő cigánnyal és kasszafúrokkal. Ahogy ott álltam, olyan valószínűtlen volt, hogy május van, kék az ég, mint azon a régmúlt tavaszon, csak a mi életünket tiporták össze... Egy nagyon öreg ember közeledett felém, sárgás bőre rátapadt csontváz-arcára, feje kopaszra borotválva, szeme mély üregből bámult rám. Barna darócruhában volt, nagy R-betű a mellén. Mint a futballistáknak, de persze azt jelentette az "R", hogy rab. Sajnáltam az öreg bácsit, nem tudtam mit akarhat tőlem, már égtem a türelmetlenségtől, hogy végre ennyi év után a férjemet láthassam. És ekkor odaért hozzám és megszólalt:-Klárikám!... ö volt. De csak a hangjáról ismertem rá. Nem volt erőm megszólalni, szinte csak kinyögtem egy mondatot. A fegyőr rám is kiabált:- Hangosabban beszéljen, nem értek egy szót sem! Tíz percig tartott a látogatási idő. Hazafelé menet, csak zokogtam, sírtam. A vonaton egy parasztasszony ült mellettem, megpróbált vigasztalni.- Hát igen, meg van törve az idesapja! De majdcsak talán helyre jön!- Az édesapám!- Hát nem az idesapja ez az öreg rab? Mit válaszolhattam volna, hogy csak 36 éves és a halálaknában tették tönkre, vagy a szigorítóban Márianosztrán, kenyéren és vizen, bilincsben, sötét zárkában. Az élniakarás és a hit csodákat művel. A következő karácsonyon már szerény kis karácsonyfa alatt, együtt ünnepeltünk. Nem Budapesten, mert onnan kitiltottak, nem a Vas megyei kastélyban, onnan már régebben kiűztek, de egy balatoni kis nyaralóban, ahová az amnesztia után kerültem. Persze, történnek csodák. Az egész fürdőtelepet befedte a hó, a villa papírvékony falait szinte rázta a balatoni jeges vihar, de a szívünkban forró szeretet volt és könnyes szemmel, hálás lélekkel énekeltük: Mennyből az angyal... lejött hozzánk! Nagyon boldog, békés Karácsonyt és szerencsés, gazdag, boldog iljesztendüt kíván barátainak, ismerőseinek és minden magyarnak Dolinszky János építészmérnök John C. Dolinszky Associates 6363 Sunset Blvd. Hollywood, CA 90028 (213) 466-7149 Kellemes Karácsonyt és boldog Újévet kíván barátainak és ismerőseinek Bodó József és Katinka Karácsony és Chanuka ünnepe alkalmából a SZIVÁRVÁNY RÁDIÓ hallgatóinak jókívánságait küldi: VajdafíyBéla Rózsa Nándor Szeretettel köszönti és várja magyar vendégeit a HAIR NETWORK fodrászüzlet Boldog Karácsonyt és Újévet kívánunk! 16927-1 Vanowen St. Tel: (818) 996-4868 A Bloomingtoni Magyar Ház vezetősége nevében Kovács Tibor elnök szeretettel kíván Boldog Karácsonyi Ünnepeket és sikeres Újévet 992 W. San Bernardino Ave. Bloomington, CA 92316 (714) 820-9273 Békés, boldog Karácsonyt és gondtalan Újesztendőt kívánok barátaimnak, üzletfeleimnek és a MAGYAR HÍRLAP minden kedves olvasójának Gábor Frank, C.P.A. (213) 658-8232 11990. december
