Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)

1990-12-21 / 49. szám

Istentől áldott boldog Karácsonyt és Újévet kíván Amerikában és Kanadában élő magyar testvéreinek a Bethlen Otthon Ligoiner, Pennsylvania Nt. Kovács Pál igazgató, lelkipásztor Istentől áldott boldog Ünnepeket és áldásos Újesztendőt kívánunk egyháztagjainknak és honfitársainknak a Hollywoodi Magyar Református Egyház Boldog Karácsonyt és Újévet kívánok ügyfeleimnek és a Magyar Hírlap olvasóina-Kovács József és Rita 9777 Wilshire Blvd., 505 Beverly Hills, CA 90212 >. Grossman Professional LAW Corporation A Magyar Hírlap szerkesztőinek, munkatársainak és ismerőseinknek szeretettel kívánunk boldog Karácsonyt és szerencsés, békés Újesztendőt! Kuipers Eddy és Lici Kedves magyar vevőinknek boldog Karácsonyt és Újévet kívánunk, köszönettel a támogatásért: European Sausage Specialties “ ~ 12926 Saticoy St. # 12 North Hollywood, CA 91605 (818) 982-2325 %s&3és3&:sg:sgt3i£sg:sg:s 16 WúMMR 1990. december 21.1 SÓVÁGÓ -GYŐRFI GYÖNGYVÉR REKVIEM A FORRADALOMÉRT (Erdély-1989) A golyózápor, szilánkokra bontva az időt, negyvennégy év rémuralmát másodpercek mar­talékává tette. Szekundumok tört része alatt az öleléseket és örömujjongásokat baltaütések és gyilkos kézfogások váltották fel, hogy talán a mosolyokat ri­adt és félelemmel telített tekin­tetté dermesszék. Az évforduló gondolattár­sításai. A romániai forradalom évfordulója. A remény megcsil­­lanásának fordulópontja 1989. december 17, az, hogy mindenki ezentúl a szabadság nyelvén fog beszélni. De az idő kereke to­vább lendült és pörgésében az eseményeket a valóság töredé­keire osztotta. A töredék való­sága, hogy ma magyarnak lenni Romániában vétek, és talán már igaz sem volt, hogy egy évvel ezelőtt együtt harcolt mindenki és együtt haltak meg a közös célért. De Vásárhely és a már­cius 15—i gyilkosságok igazsága vészjósló árnyként suhannak az időben, hogy ma, az évforduló napján igaz arcát megmutatva álljon a világ előtt: a forradalom mámorában tett ígéretek mind egytől-egyig hazugságok voltak. Talán csak egy elhallgatott ígé­ret igaz, az, hogy az erdélyi ma­gyarok ősi jogát a léthez és az anyanyelvi oktatáshoz a mai Romániában a legprimitívebb módszerekkel meg akarják sem­misíteni. Egy év eseménymozaikja ösz­­szeáll egy pillanatra. Ki sze­retném venni belőle és darabok­ra törni a vérrel átitatott, fekete rombuszokat, de képtelen va­gyok, hisz sajnos, csak így ko­herens az egész. Talán a tota­litás utáni vágyam bénított meg abban, hogy rögtön visszatér­temkor, a forradalom után tett erdélyi utamról írjak. Ma, majd­nem egy év távlatában, az eddig csak színekben létező esemé­nyek, arcok, tettek, kikristályo­sodva fedik fel a múltat és a jö­vőhöz fűzött reményeket. Meg­­újhodott országba érkeztem ta­valy februárban. A forradalom előtti reménytelenségbe mere­vedett arcokat bizakodással telített mosolyok és tekintetek váltották fel. S a megújhodás a legnyilvánvalóbban az erdélyi magyarságon látszott. Bármerre mentem, barátok közé, az RMDSZ munkaüléseire, isko­lákba, egyetemekre, kiadóba, rádiószerkesztőségbe, táncházba vagy színházba, mindenhol tett­re kész emberekkel találkoztam. A magyar kisebbség megértette az idők szavát és rögtön cse­lekedett. Az Európa Házhoz való felzárkózást, a szellemi ha­tárok nélküli Európában való létet, az őket megillető jogok mindennapi gyakorlatban való alkalmazását tartották a leglé­nyegesebbnek. Akkor még re­ménykedtek, hogy demokrácián a románok is ugyanazt értik. A mindennapi halálos fenyege­tések ellenére a magyar nyelvű iskolákért és egyetemekért tün­tető középiskolás és egyetemista akkor még hitt abban, hogy meg tudja értetni román kollégájával: azáltal, hogy ők anyanyelvi ok­tatást akarnak és visszakérik ős­régi iskolájukat, pluralizmust szeretnének és nem szeparatiz­must, amivel úton-útfélen vá­dolják és támadják őket. E lo­gikus érvelésre bunkósbottal vá­laszoltak március 15-én. Azóta még sok, némaságra ítélt ütle­gelés, gyilkosság és tüntetés tör­tént, mint az új demokrácia megfogalmazása. Az új demokrácia nem jelen­tette és nem jelenti az éhezés végét, de jelenti a számtalan szabotázs-akciót, a főtéri ad-hoc népgyűléseket, a szabad fekete piac virágzását és még a renge­teg hivatalos és nem hivatalos intézkedést, mely csak egyet nem szolgál: az átlagpolgár min­dennapi békés megélhetését. Múlt februárban már sokan tudták, hogy az új Megmentési Front nem fogja biztosítani és megteremteni a békés létet. Ezt a legjobban Temesváron tudták, ahol feliratokon lehetett látni az ellenkezést, lehetett hallani az Opera téren összegyűlt csopor­tok felháborodását. Ők, a te­mesváriak, az úttörő forra­dalmárok átláttak már a Front manipulációin. Ók már tudták, hogy a szabad televízió a Front kezében van és kihasználva, hogy az egész ország népe, éjjelt nappallá téve a képernyő előtt ül és információkat vár, ígérték a Kánaánt, miközben tipikus ceausescui módszerekkel öt ezer bányászt rendeltek fel Bu­karestbe a Frontot éljenezni, amit nyilván egyenes adásban közvetítettek. És mindez a sza­vazatok elnyerése végett. Mód­szerük sikeresnek bizonyult, győztesek lettek, és míg a te­mesváriak nem hittek a hazug­ságoknak, az ország többi ré­szén a televízióban és a sajtóban elhangzottakat szentírásnak vet­ték. Temesvárt nem lehetett sem februárban, sem később belevin­ni a manipulációkba, hite ren­díthetetlen maradt, mind a for­radalom előtt, mind alatt egy­aránt. ók szabadabb szellem emberei, és azok voltak már a forradalom előtt, hisz kiállásuk papjuk, Tőkés László mellett is ezt bizonyította. Februárban még virított Tőkés László háza­­falára románul felírt szöveg: "Éljen Tőkés László", miközben az ország többi részén, és főleg Vásárhelyen, már a fejét akar­ták venni a Vatra Romaneasca emberei. Halálfenyegetéseik ma már nem korlátozódnak csak olyan emberekre, mint Tőkés László, Smaranda Enache, aki román létére kiállt a magyar kisebbség jogaiért azokra a kö­zépiskolásokra és egyetemis­tákra, akik a magyarnyelvű ok­tatásért némán vagy ülő-sztrájk formájában tüntettek; vagy Sütő Andrásra, Kincses Elődre, ha­nem már mindenkire, aki ma­gyar, vagy magyar érdekeket védett és véd. Mivé lettél, forradalom? Hol van az a pillanat, amikor a világ reád figyelt és melléd állt, mert igaz voltál? Egy röpke év elég volt ahhoz, hogy meghazudtolod önmagad? Hol van annak a pár napnak, pár hétnek és pár hónapnak a szelleme, mikor még győztesként emelted a lyukas zászlót a sötét évek fölé? Élfelejtetted már, hogy a világ ott volt veled és melletted, segítő kezét nyújtva elsőként Magyarország, és rendre Európa és a világ többi országa? Dél-Kalifornia magyarsága egy­­emberként fogott össze, és az emigráció történetében a legna­gyobb segélyakciót szervezte meg és vitte véghez. Miért fordultál el tőlünk, a világtól? Miért süllyedsz vissza a sötét, gyűlölettel telített középkorba és idézed a szellemeket a bun­kósbottal támadó parasztok és bányászok képében? Maradj ve­lünk, zárkózz fel, hisz egyszer már megláttad a fénysávban az utat. S ha egyszer már megláttad az utat, ne térj vissza bolyongani a sivatagba. Ha félelmeded le­győzöd, és nem hagyod magad mindenfajta délibáb prédájává, meglásd, az igaz szabadság út­(Folytatás a 18. oldalon) yVldUS^Hurigarian Airlines /fi A MAGYAR LÉGIKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT minden kedves utasának és a lap olvasóinak KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJÉVET kíván Az 1991-es esztendőben is szívesen állunk rendelkezésére. Felvilágosításért, információért hívja a MALÉV-et, vagy utazási irodáját. 1888 CENTURY PARK EAST, SUITE 410 LOS ANGELES, CA 90067 Tel: (213) 286-7980 (800) 2 MALÉV 0

Next

/
Thumbnails
Contents