Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)

1990-12-21 / 49. szám

HÉCZEY IVÁN Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sikeres Újévet kívánunk üzletfeleinknek és barátainknak: AFFILIATED MORTGAGE GROUP Indig Bandi és Erzsébet tulajdonosok (805) 388-8438 (805) 388-2641 Kellemes karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés, gazdag Újesztendőt kívánunk sok szeretettel tagjainak, barátainknak, ügyfeleinknek és minden kedves honfitársunknak Hungarian American Commercial Corporation, HACC. (818) 951-5200 (818) 951-5201 Pácienseimnek, barátaimnak, ismerőseimnek és az összmagyarságnak nagyon boldog karácsonyi ünnepeket és szerencsés Újévet kívánok Antal Bulcsu Mihály D.M.D. fogszakorvos 11645 Wilshire Blvd., #804 Los Angeles, CA 90025 Telefon: (213) 479-7852 Kellemes karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés, gazdag Újesztendőt kívánunk sok szeretettel barátainknak, ügyfeleinknek és minden kedves honfitársunknak Sznopek György és Zsuzsa Sznopek György Jr. és Éva 4516 Topanga Canyon Blvd., Woodland Hills, CA 91364 (818) 999-4516 Békés, boldog Karácsonyt és gondtalan Újesztendőt kívánunk barátainknak, ismerőseinknek és a MAGYAR HÍRLAP minden kedves olvasójának Stern Béla és Vera Az egyoldalú érem Valamire való költő - ahogy a \< napnál is világo­sabban bizonyít­ják azt az egyre múló évszáza­dok - bizony csak a férfiak népes táborából került valójában elő. Petrarcától Pe­tőfiig szerelmes szíve minden bánatát megörökítette már az, aki ilyesmivel hivatásszerűen foglal­kozott: lamentált, ábrándozott, kesergett - ha szíve hölgye más­nak szőtt kacér hálót, akár a pók - és ujjongva örökítette meg örö­mét, ha véletlenül éppen reá mo­solygott a szerencse. Lenge lány lallázott lallázva Kosztolányinak, napsugarak zúgását hallotta min­denkinél jobban Ady, és szülte szerelmes sorát: "... számban ne­vednek jó íze van...". Masamód­­tól mágnásasszonyig megálmod­ták, megénekelték minden má­morát a női testnek a költők, fürkészték lelkét, lesték gondo­latát - a férfiak! A nő szívét ki is­meri? - kérdezte végül kétségbe esve még a tenorista is. Ha férfi volt... Ezzel szemben - Rotschild Klárát, a Saks Fifth Avenue című intézményt leszámítva - hol köl­tött a női nem? Tessék már egy pillanatra elmélázni ezen: az el­múlt ezer esztendőben fentma­­radt-e egy olyan költemény is, amelyben azon morfondírozik a költőnő, hogy mással kergetőzik éppen a sudármagas, hetyke­­bajszú férfiú - és hagyja bár a dagadt ruháját másra, mégsem őt viszi fel a padlásra? Még Várnai Zseni sem jutott tovább a többi megrögzött pacifistánál: arról próbálta - minden bizonnyal hiá­ba - lebeszélni apróka gyermekét, hogy ólomkatonákkal játszadoz­zék... Halló? Hogy volt egy Elisabeth Browning is a világon J Óriási! Nagyon köszönöm, hogy szólt - szíveskedjék akkor talán mindössze egyetlen verssorát per­sze csak úgy kapásból idézni!... Halló!... Persze még a többek által köny­­nyűnek hitt műfaj sem büszkél­kedhet a szövegíró vagy zene­szerzőnők hosszú, tömött sorával. Hajdú Júlián kívül - aki ha nem ringott volna vele lágyan a séta­hajó egyszer a Dunán, talán soha nem jött volna egyébként arra rá, hogy szeret valakit - csak Majláth Júlia nevére emlékszem, szerze­ményeire szégyenszemre egyre se már. Bezzeg a férfiak! Fényes Sza­bolcs, Horváth Jenő, Buday Dé­nes, Zerkovitz Béla, Eisemann Mihály, Szabó Kálmán, de Fries Károly, Seress Rezső, Chappy, Bánk Tommy - mondjam to­vább? És a klasszikusokkal jog­gal vetélkedő "Zsütman", akinél szebb szövegeket csak Szenes Iván írt - ha akart. És' Vécsey Ernő, és Halász Rudolf - akár akart, akár nem, legfeljebb addig hagyta csak abba, amíg rágyiijtott egy újabb cigarettára éppen. Meg az aprótermetű Hegedűs Tamás a Hamvadó cigarettavéggel, és Rákosi János ugyebár - akinek Rákosi Mátyáshoz annyi köze volt, mint nekem - de ennek elle­nére olyan szövegeket írt, hogy a feketehajú kis gimnazistalány se ment volna át a házuk előtt az úton olyan hamar, ha tudja idő­ben: milyen sláger lesz ő még! Természetesen akadt olyan, aki korát - és Kenneth Klárát - meg­előzve pikantériát is keveri a szövegbe, eléggé meg nem dicsér­hető módon híva fel a 16 éves szőke Jucikák figyelmét a már korosodó, huszonötéves zongora­tanárra, aki úgy. meg tudja adott esetben skálázgatás helyett csó­kolni Valamelyik elragadó Jucikát a sók közül a VI. Á-ból, hogy még a húr is elpattan azon a zongorán - bizonyára innen ered a mondás, hogy aki Á-t mond, mondjon B-t is... Voltak azért hibák, amelyeket nem lett volna szabad elkövetni. A Küldök Néked egy nápolyi dal­lal sokra nem ment a szövegíró, ha azt a választ kapta, hogy bár "Minden asszony életében van egy pillanat, mikor olyat akar tenni, amit nem szabad" - de ez nem az a pillanat! Talán majd egyszer, máskor - ha a nápolyi dal helyett, teszem azt, egy irhabundát küld inkább az illető. A "Vágyom egy nő után" se vethetett különösebben jó fényt még arra sem, aki énekelte. Eléggé szoknyabolond híre van a férfiak legtöbbjének - az hiányzik még csak, hogy elterjedjék: ne­künk valójában mindegy, vá­gniuk egy nő után - akárki után? Jancsó Zsuzsa: Nem sokkal megbízhatóbb egy olyan ária, hogy Vágyom a Huf­nägel Klári után, Alsóerdősor­­utca 6, második emelet - bejárat a lépcsőházból? Néhány szál ibolyától egy egész csokor ibolyáig mindent ígért, akinek többre nem futotta, komp­lett virágoskert is nőtt időnként q szív helyén, sőt: szégyenszemei még azt is bevallotta egy sze­rencsétlen, hogy nem tud ő már csak virágot adni - persze akkor­tájt nem ismerték még a vita­minok serkentő erejét, és osztri­gához se lehetett könnyen hoz­zájutni. Azért ugyancsak nem lelkesedtem, hogy a nyilvánosság bevonásával akarják Rozikát moziba csalni - Katókát a babá­jának szeretné hangosan valami pofátlan - Zsuzsikától meg egye­nesen az icipici csókos száját kunyerálják mindenki füle halla­tára, ország-világ előtt! Milyen pimaszság kibeszélni az ilyet? A szövegírónak csak két lába van, hát hogy ne botlana egyet­­egyet néha. Jóvá teszi ő azt százszor - amikor olyanokat ír: "Csak azért szeretnék halhatatlan lenni, hogy örökké szeresselek!" Talán még megérem, hogy ilyen csodálatosan szépet ír már végre egyszer rólunk egy nő is... Egy szerkesztőnek megvan az az előnye, hogy még megjelenés előtt elolvashatja a heti cikkeket, és ha tetszik, azon melegében reagálhat is rájuk. Héczey Iván "Az egyoldalú érem" c. írásába valóban remekül belefoglalt min­den szépet és jót, amit nőkről és nőkhöz valaha is írtak. Meg­mosolyogtatott, de el is gon­dolkoztatok Előrebocsátom, hogy nem vagyok feminista - sem humorista, ami azt illeti - de ezzel a témával kapcsolatban támadt egy-két viccesen komoly ötletem. Köztudott, hogy ez a világ hosszú évszázadokon keresztül csak a férfiaké volt, és nekik sok mindent szabad, sőt szinte kötelező volt tenni, amiről az el­nyomott, tétlenségre kényszerí­­tett lányok, asszonyok csupán álmodhaftak. Ezzel szemben a hölgyek élvezhették azt az előnyt, hogy a férfiak figyelmesen kinyitották előttük az ajtót, az étteremben udvariasan alájuk tolták a széket, és időnként csodálatos szerelmes verseket írtak hozzájuk - na persze csak a legritkább esetben a saját feleségükhöz, többnyire inkább a másokéhoz. Csak napjainkban jutottunk el odáig, hogy a nők nemcsak hogy maguk nyitják ki az ajtót, de időnként be is csukják a férfiak orra előtt, és "hölgyválasz" esetén ők kérik fel a férfit a táncra. Tánc azonban csak akkor lesz, ha mind a ketten akarják, akár fiú, akár leány a kérelmező. Meg kell hagyni, hogy a férfiak mindig nagyon értettek az udvarláshoz. A női nemből kerültek ugyan ki tudósok, mint Madame Curie, államfők, mint Indira Gandhi vagy éppen Mar­garet Thatcher, és az sem kétséges, hogy az összes koszorús költő anyja nő volt, de az biztos, hogy ebben a témakörben a férfiak leköröztek minket. Említésre méltó női zene- illetve dalszerzőt én sem találtam, ha csak Kati lányomat nem számítom ide, akinek a legújabb szerzeményeit hetente hallgatom, egyelőre még csak amatőr felvételről, fehér Ford Mustang­­jának száz lóerős hangszóróján. Viszont ami a költészetet illeti, szeretném felhívni a figyelmet egy talán kevéssé ismert francia költőnőre. Louise Lábé a neve, összesen 24 szonettet írt életében, de azok gyönyörűek, és egytől­­egyig egy kegyetlen, de annál kívánatosabb férfiszépségről szólnak. Hogy csak egyet idézzek, az "O, szép barna szemek" címűt, hát abban bizony van könny, sóhaj, álmatlan éjszaka, hiábavaló vágyakozás és elfecsérelt idő, a férfitest dicsérete (homlok, haj, karok, kezek, ujjak), nevetés, énekhang és hangszerek pengetése! Csak azt fájlalja a költőnő, hogy a nagy tűzvésznek, amely őt elborította, egyetlen szikrája sem perzselte meg imádottját. Meglehet, hogy Louise Lábé verseit kevesen idézik manapság csak úgy kapásból, annál is inkább, mert 1555 óta sok viz lefolyt a Szajnán, a Los Angeles Riverben pedig soha nem is volt - de azért ő létezett és írt. Azt pedig senki nem tudná megmon­dani, hogy rajta kívül még hány nagy költőnője volt a szerelem­nek, hiszen legtöbbjük csak az asztalfióknak írt, és így megkímélte magát az érintett fél gőgös elutasításától, a család és a társadalom ítéletétől. S miköz­ben Petrarca és Petőfi forog a sírjában a sok sületlenségtől, amit manapság róluk az egyetemeken mondanak, ők nyugodtan alszanak. Még csak azt szeretném meg­jegyezni, hogy bizony nagyot for­dult a világ - már az ABC sem az, ami volt. Az Á-ra nem mindig kötelező B-t is mondani, főleg nem mindjárt másnap, de később sem. Még akkor sem, ha A-tól Zett-ig az udvarlás minden csínját-bínját bevetik a cél érdekében. Figyelni kell a hangsúlyra is, ahogy kimondják azt az Á-t! Mert van ám olyan eset is, hogy amit a reményteljes férfi a boldogító B előszavának vél, az tulajdonképpen így hangzik: "Á kérem, arról szó sem lehet!" Aki pedig nagyon szeretne egy­szer a saját szép kék (zöld, fekete, vagy éppen felemás) szemeiről szóló szonettet olvasni, annak azt javaslom, nézzen körül az asz­talfiókban - talán éppen otthon, a következő nagytakarításnál. 1990- december 21J AZ ÉREM MÁSIK OLDALA

Next

/
Thumbnails
Contents