Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)
1990-12-21 / 49. szám
HÉCZEY IVÁN Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sikeres Újévet kívánunk üzletfeleinknek és barátainknak: AFFILIATED MORTGAGE GROUP Indig Bandi és Erzsébet tulajdonosok (805) 388-8438 (805) 388-2641 Kellemes karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés, gazdag Újesztendőt kívánunk sok szeretettel tagjainak, barátainknak, ügyfeleinknek és minden kedves honfitársunknak Hungarian American Commercial Corporation, HACC. (818) 951-5200 (818) 951-5201 Pácienseimnek, barátaimnak, ismerőseimnek és az összmagyarságnak nagyon boldog karácsonyi ünnepeket és szerencsés Újévet kívánok Antal Bulcsu Mihály D.M.D. fogszakorvos 11645 Wilshire Blvd., #804 Los Angeles, CA 90025 Telefon: (213) 479-7852 Kellemes karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés, gazdag Újesztendőt kívánunk sok szeretettel barátainknak, ügyfeleinknek és minden kedves honfitársunknak Sznopek György és Zsuzsa Sznopek György Jr. és Éva 4516 Topanga Canyon Blvd., Woodland Hills, CA 91364 (818) 999-4516 Békés, boldog Karácsonyt és gondtalan Újesztendőt kívánunk barátainknak, ismerőseinknek és a MAGYAR HÍRLAP minden kedves olvasójának Stern Béla és Vera Az egyoldalú érem Valamire való költő - ahogy a \< napnál is világosabban bizonyítják azt az egyre múló évszázadok - bizony csak a férfiak népes táborából került valójában elő. Petrarcától Petőfiig szerelmes szíve minden bánatát megörökítette már az, aki ilyesmivel hivatásszerűen foglalkozott: lamentált, ábrándozott, kesergett - ha szíve hölgye másnak szőtt kacér hálót, akár a pók - és ujjongva örökítette meg örömét, ha véletlenül éppen reá mosolygott a szerencse. Lenge lány lallázott lallázva Kosztolányinak, napsugarak zúgását hallotta mindenkinél jobban Ady, és szülte szerelmes sorát: "... számban nevednek jó íze van...". Masamódtól mágnásasszonyig megálmodták, megénekelték minden mámorát a női testnek a költők, fürkészték lelkét, lesték gondolatát - a férfiak! A nő szívét ki ismeri? - kérdezte végül kétségbe esve még a tenorista is. Ha férfi volt... Ezzel szemben - Rotschild Klárát, a Saks Fifth Avenue című intézményt leszámítva - hol költött a női nem? Tessék már egy pillanatra elmélázni ezen: az elmúlt ezer esztendőben fentmaradt-e egy olyan költemény is, amelyben azon morfondírozik a költőnő, hogy mással kergetőzik éppen a sudármagas, hetykebajszú férfiú - és hagyja bár a dagadt ruháját másra, mégsem őt viszi fel a padlásra? Még Várnai Zseni sem jutott tovább a többi megrögzött pacifistánál: arról próbálta - minden bizonnyal hiába - lebeszélni apróka gyermekét, hogy ólomkatonákkal játszadozzék... Halló? Hogy volt egy Elisabeth Browning is a világon J Óriási! Nagyon köszönöm, hogy szólt - szíveskedjék akkor talán mindössze egyetlen verssorát persze csak úgy kapásból idézni!... Halló!... Persze még a többek által könynyűnek hitt műfaj sem büszkélkedhet a szövegíró vagy zeneszerzőnők hosszú, tömött sorával. Hajdú Júlián kívül - aki ha nem ringott volna vele lágyan a sétahajó egyszer a Dunán, talán soha nem jött volna egyébként arra rá, hogy szeret valakit - csak Majláth Júlia nevére emlékszem, szerzeményeire szégyenszemre egyre se már. Bezzeg a férfiak! Fényes Szabolcs, Horváth Jenő, Buday Dénes, Zerkovitz Béla, Eisemann Mihály, Szabó Kálmán, de Fries Károly, Seress Rezső, Chappy, Bánk Tommy - mondjam tovább? És a klasszikusokkal joggal vetélkedő "Zsütman", akinél szebb szövegeket csak Szenes Iván írt - ha akart. És' Vécsey Ernő, és Halász Rudolf - akár akart, akár nem, legfeljebb addig hagyta csak abba, amíg rágyiijtott egy újabb cigarettára éppen. Meg az aprótermetű Hegedűs Tamás a Hamvadó cigarettavéggel, és Rákosi János ugyebár - akinek Rákosi Mátyáshoz annyi köze volt, mint nekem - de ennek ellenére olyan szövegeket írt, hogy a feketehajú kis gimnazistalány se ment volna át a házuk előtt az úton olyan hamar, ha tudja időben: milyen sláger lesz ő még! Természetesen akadt olyan, aki korát - és Kenneth Klárát - megelőzve pikantériát is keveri a szövegbe, eléggé meg nem dicsérhető módon híva fel a 16 éves szőke Jucikák figyelmét a már korosodó, huszonötéves zongoratanárra, aki úgy. meg tudja adott esetben skálázgatás helyett csókolni Valamelyik elragadó Jucikát a sók közül a VI. Á-ból, hogy még a húr is elpattan azon a zongorán - bizonyára innen ered a mondás, hogy aki Á-t mond, mondjon B-t is... Voltak azért hibák, amelyeket nem lett volna szabad elkövetni. A Küldök Néked egy nápolyi dallal sokra nem ment a szövegíró, ha azt a választ kapta, hogy bár "Minden asszony életében van egy pillanat, mikor olyat akar tenni, amit nem szabad" - de ez nem az a pillanat! Talán majd egyszer, máskor - ha a nápolyi dal helyett, teszem azt, egy irhabundát küld inkább az illető. A "Vágyom egy nő után" se vethetett különösebben jó fényt még arra sem, aki énekelte. Eléggé szoknyabolond híre van a férfiak legtöbbjének - az hiányzik még csak, hogy elterjedjék: nekünk valójában mindegy, vágniuk egy nő után - akárki után? Jancsó Zsuzsa: Nem sokkal megbízhatóbb egy olyan ária, hogy Vágyom a Hufnägel Klári után, Alsóerdősorutca 6, második emelet - bejárat a lépcsőházból? Néhány szál ibolyától egy egész csokor ibolyáig mindent ígért, akinek többre nem futotta, komplett virágoskert is nőtt időnként q szív helyén, sőt: szégyenszemei még azt is bevallotta egy szerencsétlen, hogy nem tud ő már csak virágot adni - persze akkortájt nem ismerték még a vitaminok serkentő erejét, és osztrigához se lehetett könnyen hozzájutni. Azért ugyancsak nem lelkesedtem, hogy a nyilvánosság bevonásával akarják Rozikát moziba csalni - Katókát a babájának szeretné hangosan valami pofátlan - Zsuzsikától meg egyenesen az icipici csókos száját kunyerálják mindenki füle hallatára, ország-világ előtt! Milyen pimaszság kibeszélni az ilyet? A szövegírónak csak két lába van, hát hogy ne botlana egyetegyet néha. Jóvá teszi ő azt százszor - amikor olyanokat ír: "Csak azért szeretnék halhatatlan lenni, hogy örökké szeresselek!" Talán még megérem, hogy ilyen csodálatosan szépet ír már végre egyszer rólunk egy nő is... Egy szerkesztőnek megvan az az előnye, hogy még megjelenés előtt elolvashatja a heti cikkeket, és ha tetszik, azon melegében reagálhat is rájuk. Héczey Iván "Az egyoldalú érem" c. írásába valóban remekül belefoglalt minden szépet és jót, amit nőkről és nőkhöz valaha is írtak. Megmosolyogtatott, de el is gondolkoztatok Előrebocsátom, hogy nem vagyok feminista - sem humorista, ami azt illeti - de ezzel a témával kapcsolatban támadt egy-két viccesen komoly ötletem. Köztudott, hogy ez a világ hosszú évszázadokon keresztül csak a férfiaké volt, és nekik sok mindent szabad, sőt szinte kötelező volt tenni, amiről az elnyomott, tétlenségre kényszerített lányok, asszonyok csupán álmodhaftak. Ezzel szemben a hölgyek élvezhették azt az előnyt, hogy a férfiak figyelmesen kinyitották előttük az ajtót, az étteremben udvariasan alájuk tolták a széket, és időnként csodálatos szerelmes verseket írtak hozzájuk - na persze csak a legritkább esetben a saját feleségükhöz, többnyire inkább a másokéhoz. Csak napjainkban jutottunk el odáig, hogy a nők nemcsak hogy maguk nyitják ki az ajtót, de időnként be is csukják a férfiak orra előtt, és "hölgyválasz" esetén ők kérik fel a férfit a táncra. Tánc azonban csak akkor lesz, ha mind a ketten akarják, akár fiú, akár leány a kérelmező. Meg kell hagyni, hogy a férfiak mindig nagyon értettek az udvarláshoz. A női nemből kerültek ugyan ki tudósok, mint Madame Curie, államfők, mint Indira Gandhi vagy éppen Margaret Thatcher, és az sem kétséges, hogy az összes koszorús költő anyja nő volt, de az biztos, hogy ebben a témakörben a férfiak leköröztek minket. Említésre méltó női zene- illetve dalszerzőt én sem találtam, ha csak Kati lányomat nem számítom ide, akinek a legújabb szerzeményeit hetente hallgatom, egyelőre még csak amatőr felvételről, fehér Ford Mustangjának száz lóerős hangszóróján. Viszont ami a költészetet illeti, szeretném felhívni a figyelmet egy talán kevéssé ismert francia költőnőre. Louise Lábé a neve, összesen 24 szonettet írt életében, de azok gyönyörűek, és egytőlegyig egy kegyetlen, de annál kívánatosabb férfiszépségről szólnak. Hogy csak egyet idézzek, az "O, szép barna szemek" címűt, hát abban bizony van könny, sóhaj, álmatlan éjszaka, hiábavaló vágyakozás és elfecsérelt idő, a férfitest dicsérete (homlok, haj, karok, kezek, ujjak), nevetés, énekhang és hangszerek pengetése! Csak azt fájlalja a költőnő, hogy a nagy tűzvésznek, amely őt elborította, egyetlen szikrája sem perzselte meg imádottját. Meglehet, hogy Louise Lábé verseit kevesen idézik manapság csak úgy kapásból, annál is inkább, mert 1555 óta sok viz lefolyt a Szajnán, a Los Angeles Riverben pedig soha nem is volt - de azért ő létezett és írt. Azt pedig senki nem tudná megmondani, hogy rajta kívül még hány nagy költőnője volt a szerelemnek, hiszen legtöbbjük csak az asztalfióknak írt, és így megkímélte magát az érintett fél gőgös elutasításától, a család és a társadalom ítéletétől. S miközben Petrarca és Petőfi forog a sírjában a sok sületlenségtől, amit manapság róluk az egyetemeken mondanak, ők nyugodtan alszanak. Még csak azt szeretném megjegyezni, hogy bizony nagyot fordult a világ - már az ABC sem az, ami volt. Az Á-ra nem mindig kötelező B-t is mondani, főleg nem mindjárt másnap, de később sem. Még akkor sem, ha A-tól Zett-ig az udvarlás minden csínját-bínját bevetik a cél érdekében. Figyelni kell a hangsúlyra is, ahogy kimondják azt az Á-t! Mert van ám olyan eset is, hogy amit a reményteljes férfi a boldogító B előszavának vél, az tulajdonképpen így hangzik: "Á kérem, arról szó sem lehet!" Aki pedig nagyon szeretne egyszer a saját szép kék (zöld, fekete, vagy éppen felemás) szemeiről szóló szonettet olvasni, annak azt javaslom, nézzen körül az asztalfiókban - talán éppen otthon, a következő nagytakarításnál. 1990- december 21J AZ ÉREM MÁSIK OLDALA
