Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)

1990-12-21 / 49. szám

Jancsó Zsuzsa: A legszebb ajándék Élt egyszer Párizsban, egy kis padlásszobában, egy fiatal pár, Pierre és Paulette. Nagyon szerették egymást, de olyan szegények voltak, mint a templom egere. Pedig szorgalmas, dolgos ember volt mind a kettő, de hiába: nehéz idők járták akkoriban, és bár mindent megpróbáltak, mégis alig tudták megkeresni a betevő falatra valót. Pierre művészember volt, mélyenülő, lázasan csillogó szemei mindig az élet nagy titkait kutatták, s mindazt a szépet és nagyszerűt, amit fogékony lelke magába szívott, muzsikába foglal­va adta vissza a világnak. Finom fehér kezeivel, hosszú, érzékeny művészujjaival csodálatos han­gokat tudott kicsalni egyetlen kincséből, az öreg hegedűből. Igazán nagy művész volt, csak éppen a pénzszerzés művészetét nem tudta soha megtanulni. így aztán egy mulatóban játszott éjszakánként, értetlen, borgőzös, durva emberekre pazarolta a tehetségét, amíg csak onnan is ki nem tették, mert a vendégeknek nem tetszett az ő kifinomult, magasröptű játéka, nem találták eléggé szórakoztatónak. Attól kezdve Pierre csak otthon, a négy fal között hegedűit, de ott is egyre ritkábban, mert közben beállt a tél, s a hidegtől elgémberedett uj­­jaival nem tudta többé úgy megszólaltatni a kedves hang­szert, mint régen. utolsó pillantást vetett a tükörbe. Aztán fogta a nagyollót és belevágott a hosszú hajfonatba. Többször is megállt a kezében az olló, szivében a hiúság viaskodott a szerelemmel, de arra gondolt, milyen örömet fog szerezni Pi­­erre-nek, és ez elég volt ahhoz, hogy befejezze, amit elkezdett. Levágott haját papírba csomagol­ta, gyorsan a fejére húzott egy sapkát, és nekivágott ő is a hófödte városnak, hóna alatt a kis csomaggal. A fodrásznak felragyogott a szeme, amikor meglátta a pompás hajfonatot, s lelki szemei előtt már meg is jelent a remek paróka, amit ő ebből csinálni fog. Szó nélkül kifizette, még alkudni is elfelejtett. Paulette szinte repesett a boldogságtól, s miközben tágranyílt szemmel nézte a csillogó kirakatokat, már tudta is, hogy mit fog venni Pi­­errenek. Egy jó meleg kesztyűt, egy finom, puha gyapjúkesztyűt, hogy ne fázzon többet a keze, hogy visszatérjen az ujjaiba az élet, hiszen mindjárt jobb kedve lesz, ha legalább a muzsikába ki tudja önteni a lelkét. Eközben Pierre hiába kilincselt, hiába járta be a Quartier Latin összes vendéglőjét, sehol nem volt szükség zenészre, sőt még mosogatóra sem, pedig már azt is BERTHA BULCSÚ elvállalta volna. Szomorúan nézte a díszes, gazdag kiraka­tokat, a kivilágított fenyőfákat. Hát hogyan fog így Paulettenek ajándékot venni? Az nem lehet, hogy Szenteste ne adjon valamit annak, akit a legjobban szeret a világon! Még a hegedűjénél is jobban, pedig az igazán a legrégibb, leghűségesebb barátja. Igen, a hegedű! Ha másképp nem megy, eladja a hegedűt, és megveszi ezt a szép, arannyal átszőtt piros szalagot Paulette­nek! Hogy fog neki örülni! És milyen gyönyörű lesz majd, amikor belefonja a hosszú, fekete hajába... Paulette valamivel előbb ért haza, mint Pierre. Alig várta, hogy átadhassa a selyempapírral bélelt elegáns dobozba csomagolt ajándékot, csak azt nem tudta, hogy a hajával mit csináljon, ne­hogy rögtön kiderüljön, mi volt az ára a meglepetésnek. Talán ha nem veszi le a sapkáját, hiszen úgyis elég hideg van... Már hal­lotta is Pierre lépteit a folyosón, már nyílt is az ajtó, és ott állt a fiú az arany szalaggal átkötött elegáns dobozzal a kezében... Amikor kinyitották az ajándékokat és felfogták a kölcsönösen vállalt áldozat teljes hiábavalóságát, úgy elkezdtek nevetni, hogy még a könnyük is kicsordult. Azután szótlanul átölelték egymást - nem is volt itt szükség szavakra, mert meg­értették, hogy amit ők éreznek egymás iránt, az a legszebb ajándék, amit csak két ember adhat egymásnak. Átváltások Paulette gazdag hölgyeknek varrt elegáns ruhákat, hogy valamicskét ő is hozzon a konyhára, s a szivében élő virágoskert minden színpompás virágát ráhímezte azokra a finom kelmékre. A lány olyan szép volt, hogy Pierrenek szinte belefájdult a szive, ha ránézett; sötét szemeiből gyengédség és bizakodás sugárzott, tekintete melengető tűz volt, sápadt Madonna-arca az egyetlen fény, amely beragyogta a sötét és hideg szobát. A legjobban mégis a haját szerette Pierre, derékig érő, fényes fekete haját, amelyet Paulette nappal kopott madzag­gal átkötött szoros fonatba szelídítve hordott, de este, amikor kibontotta, a dús hajtömeg úgy omlott a vállára, mint egy királyi palást, s úgy bele lehetett temetkezni, hogy minden másról megfeledkezett az ember. Eljött a Karácsony. A frissen hullott hó puha, fehér takaróval fedte be a szürke párizsi háztetőket; a kis padlásszoba rosszul záró ablakán befújt az északi szél, és az ifjú pár éhesen, vacogva bujt egymáshoz, mert már annyi pénzük sem maradt, hogy ennivalót és tűzifát vegyenek. De még a nélkülözés­nél is jobban bántotta őket az a gondolat, hogy nem tudnak egymásnak ajándékot venni. Egyszercsak Pierre felpattant, felkapta a hegedűjét és elment, csak annyit mormolt félhangon, hogy munkát megy keresni. Mikor egyedül maradt, Paulette még bánatosabban ült a kis szobában, s miközben azon gon­dolkodott, hogyan tudná mégis meglepni Pierret valamivel, kezével szórakozottan teker­getett egy elszabadult hajtincset. Es egyszerre rájött, hogy mit kell tennie! Kibontotta a haját, szépen megfésülte, gondosan befonta, és az arcán különös mosoly csillant, amikor még egy A nyár az idén perzselt. Hat hétig nem esett az eső, kiapad­tak a források, kutak, víztárlók. Harmat, ha össze is gyűlt haj­­nalonta a szomjazó növények levelein, az örökké fújó szél gyorsan felszárította. A kertben elsárgult a fű, aztán kiveszett. A zöldellő bokrok szalmasárgába színeződtek, s fent az erdő is megfakult, haldoklóit. Eleinte az ember öntözgeti a féltettebb növényeit, aztán ami­kor a víz végleg elapad, már csak nézelődik, megfigyeléseket végez. A vízhiány a Balaton-part egyik krónikus gondja. Való­jában nem is lehet tudni, hogy a vízhiány milyen mértékű, mert azok a nyaralók és helyi em­berek, akik a parthoz közel te­lepedtek le, kertjüket éjjel-napal öntözik. A dombok feléig min­den zöldell, fölötte minden sárga. Lent dúskálnak a vízben, fent a dombok derekán annyi víz sem jön a csapokból, ameny­­nyivel fogat lehet mosni. A partról, ahol egyáltalán még megvannak az utcai kutak, a magasabbra épült házak lakói műanyag kannában hordják fel a vizet. A kerti fák és növények karak­terüknek, biológiai alkatuknak megfelelően reagáltak a száraz­ságra. Az alma-, körte- és szilva­fák első menetben lehullatták a termésük felét, aztán megma­radt gyümölcseiket sem táplál­ták tovább, hagyták őket össze­­töppedni, beszáradni. A na­gyobb almafák, körték először fent, a koronán hullatták el leveleiket, a szőlő fordítva. A kordonos szőlő az alsó leveleit hullatta el, s amíg csak bírta, táplálta a fürtöket. De aztán azok is ráncosodni, töppedni kezdtek. i A fákat, szőlőtőkéket néze­­'getve, időnként eszembe jutott, hogy vajon az emberi társa­dalom a nagy politikai száraz­ságok idején hogyan védekezik? Mit hullat el, az alsó levélzetét, vagy a korona lombozatát? El­hullatja gyermektermését, vagy csak álburkokat nevel, meg­őrizve a látszatát a termékeny­ségnek? A gyökerei vajon sé­rülnek? Eltöredeznek a föld alatt, s egyszercsak képtelen kapaszkodni? - És mit csinál, ha váratlanul véget ér a politikai szárazság, ha átfordul a törté­nelem, és a viharok bőséges, üdítő esőket hoznak? Hogyan reagál az éltető nedvességre? Életre kel azonnal, mint a hegyi legelők és kerti gyepszőnyegek? Az első nagy eső után a fű hir­telen kizöldült, de a kiszáradt körtefák, a kopasz almák már belenyugodtak a sorsukba. A vegetációs ciklus végén már képtelenek reagálni a bőséges esőkre. Tovább hullatják levelei­ket és kornyadoznak. Talán majd a mélyben a gyökerek erőt gyűjtenek, s jövő tavasszal épen maradt ágaikat feltöltik nedvek­kel. - A szőlő viszont meg­zavarodott. Úgy viselkedk, mint a messzi táborokból szabadult hadifoglyok, halálra isszák és zabálják magukat a tőkék. A bő tápláléktól a szőlőszemek meg­duzzadtak, aztán kirepedeztek. A lisztharmat és a szürkepenész már virágzik a sebhelyeken. Az időjárás történelmi átfor­dulásának is hasonló tünetei vannak. Vannak emberek, akik túl nagy kortyokban nyelik a nagyobb szabadságot, s kicsit kótyagossá válnak tőle. Mások még nem is érzékelik, hogy a hosszú szárazság után megjöttek az éltető esők. Áznak már, de nem hiszik el, hogy a szárazság végleg elmúlt. Evek kellenek hozzá, míg visszazökkennek az élet normális ritmusába. S van­nak, akik soha nem zökkennek már vissza. Vastag közöny kér­geseden a lelkűkre Nem érdekli őket sem az élet, sem a halál. Szeretettel kívánunk békés és boldog ünnepeket kedves vevőinknek és minden magyarnak Pethő Tibor és Anikó Tibor’s European Meat and Hungarian Food Specialties 7862 Santa Monica Blvd. Los Angeles, CA 90046 (213) 654-3434 Békés, boldog Karácsonyt és Újévet kívánok utazó ügyfeleimnek és barátaimnak Dr. Szopkó István 1852 18th Street Santa Monica, CA 90403 (213) 453-5335 mgvidco CONVERSIONS Szeretettel küldi a legjobb kívánságát Karácsonyra és Újévre MG VIDEO ————— conversions MOVKGAUCnV Movie Gallery... « 3606 Menton« Avenue Sie #9 !Lo« Angol««.. CA • 90034 . . I A magyar vevőket varja: Kathy ““ ' Telefon: (213) 558-3907 A Sir Bentley Travels nevében utasainknak és minden kedves üzletfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Újesztendőt kívánok Éva Szenczi-Molnár l-(800) 675-0559 17280 Newhope St. # 1 Fountain Valley, CA 92708 Áldásokban gazdag Karácsonyt és békés, bőséges Újesztendőt kíván a Viktor Benes Continental Pastries 8718 West Third Street Los Angeles, CA 90048 (213) 276-0488 Kellemes Karácsonyt és boldog Újévet .. kíván a zenekedvelő közönségnek: DÓRA LÍVIA énekművésznő, akinél 45 perces kazetták még kaphatók *1 a (818) 764-1325-ös számon --1990. december 21. ^JTTi mjjúMiM 131

Next

/
Thumbnails
Contents