Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)
1990-12-21 / 49. szám
Jancsó Zsuzsa: A legszebb ajándék Élt egyszer Párizsban, egy kis padlásszobában, egy fiatal pár, Pierre és Paulette. Nagyon szerették egymást, de olyan szegények voltak, mint a templom egere. Pedig szorgalmas, dolgos ember volt mind a kettő, de hiába: nehéz idők járták akkoriban, és bár mindent megpróbáltak, mégis alig tudták megkeresni a betevő falatra valót. Pierre művészember volt, mélyenülő, lázasan csillogó szemei mindig az élet nagy titkait kutatták, s mindazt a szépet és nagyszerűt, amit fogékony lelke magába szívott, muzsikába foglalva adta vissza a világnak. Finom fehér kezeivel, hosszú, érzékeny művészujjaival csodálatos hangokat tudott kicsalni egyetlen kincséből, az öreg hegedűből. Igazán nagy művész volt, csak éppen a pénzszerzés művészetét nem tudta soha megtanulni. így aztán egy mulatóban játszott éjszakánként, értetlen, borgőzös, durva emberekre pazarolta a tehetségét, amíg csak onnan is ki nem tették, mert a vendégeknek nem tetszett az ő kifinomult, magasröptű játéka, nem találták eléggé szórakoztatónak. Attól kezdve Pierre csak otthon, a négy fal között hegedűit, de ott is egyre ritkábban, mert közben beállt a tél, s a hidegtől elgémberedett ujjaival nem tudta többé úgy megszólaltatni a kedves hangszert, mint régen. utolsó pillantást vetett a tükörbe. Aztán fogta a nagyollót és belevágott a hosszú hajfonatba. Többször is megállt a kezében az olló, szivében a hiúság viaskodott a szerelemmel, de arra gondolt, milyen örömet fog szerezni Pierre-nek, és ez elég volt ahhoz, hogy befejezze, amit elkezdett. Levágott haját papírba csomagolta, gyorsan a fejére húzott egy sapkát, és nekivágott ő is a hófödte városnak, hóna alatt a kis csomaggal. A fodrásznak felragyogott a szeme, amikor meglátta a pompás hajfonatot, s lelki szemei előtt már meg is jelent a remek paróka, amit ő ebből csinálni fog. Szó nélkül kifizette, még alkudni is elfelejtett. Paulette szinte repesett a boldogságtól, s miközben tágranyílt szemmel nézte a csillogó kirakatokat, már tudta is, hogy mit fog venni Pierrenek. Egy jó meleg kesztyűt, egy finom, puha gyapjúkesztyűt, hogy ne fázzon többet a keze, hogy visszatérjen az ujjaiba az élet, hiszen mindjárt jobb kedve lesz, ha legalább a muzsikába ki tudja önteni a lelkét. Eközben Pierre hiába kilincselt, hiába járta be a Quartier Latin összes vendéglőjét, sehol nem volt szükség zenészre, sőt még mosogatóra sem, pedig már azt is BERTHA BULCSÚ elvállalta volna. Szomorúan nézte a díszes, gazdag kirakatokat, a kivilágított fenyőfákat. Hát hogyan fog így Paulettenek ajándékot venni? Az nem lehet, hogy Szenteste ne adjon valamit annak, akit a legjobban szeret a világon! Még a hegedűjénél is jobban, pedig az igazán a legrégibb, leghűségesebb barátja. Igen, a hegedű! Ha másképp nem megy, eladja a hegedűt, és megveszi ezt a szép, arannyal átszőtt piros szalagot Paulettenek! Hogy fog neki örülni! És milyen gyönyörű lesz majd, amikor belefonja a hosszú, fekete hajába... Paulette valamivel előbb ért haza, mint Pierre. Alig várta, hogy átadhassa a selyempapírral bélelt elegáns dobozba csomagolt ajándékot, csak azt nem tudta, hogy a hajával mit csináljon, nehogy rögtön kiderüljön, mi volt az ára a meglepetésnek. Talán ha nem veszi le a sapkáját, hiszen úgyis elég hideg van... Már hallotta is Pierre lépteit a folyosón, már nyílt is az ajtó, és ott állt a fiú az arany szalaggal átkötött elegáns dobozzal a kezében... Amikor kinyitották az ajándékokat és felfogták a kölcsönösen vállalt áldozat teljes hiábavalóságát, úgy elkezdtek nevetni, hogy még a könnyük is kicsordult. Azután szótlanul átölelték egymást - nem is volt itt szükség szavakra, mert megértették, hogy amit ők éreznek egymás iránt, az a legszebb ajándék, amit csak két ember adhat egymásnak. Átváltások Paulette gazdag hölgyeknek varrt elegáns ruhákat, hogy valamicskét ő is hozzon a konyhára, s a szivében élő virágoskert minden színpompás virágát ráhímezte azokra a finom kelmékre. A lány olyan szép volt, hogy Pierrenek szinte belefájdult a szive, ha ránézett; sötét szemeiből gyengédség és bizakodás sugárzott, tekintete melengető tűz volt, sápadt Madonna-arca az egyetlen fény, amely beragyogta a sötét és hideg szobát. A legjobban mégis a haját szerette Pierre, derékig érő, fényes fekete haját, amelyet Paulette nappal kopott madzaggal átkötött szoros fonatba szelídítve hordott, de este, amikor kibontotta, a dús hajtömeg úgy omlott a vállára, mint egy királyi palást, s úgy bele lehetett temetkezni, hogy minden másról megfeledkezett az ember. Eljött a Karácsony. A frissen hullott hó puha, fehér takaróval fedte be a szürke párizsi háztetőket; a kis padlásszoba rosszul záró ablakán befújt az északi szél, és az ifjú pár éhesen, vacogva bujt egymáshoz, mert már annyi pénzük sem maradt, hogy ennivalót és tűzifát vegyenek. De még a nélkülözésnél is jobban bántotta őket az a gondolat, hogy nem tudnak egymásnak ajándékot venni. Egyszercsak Pierre felpattant, felkapta a hegedűjét és elment, csak annyit mormolt félhangon, hogy munkát megy keresni. Mikor egyedül maradt, Paulette még bánatosabban ült a kis szobában, s miközben azon gondolkodott, hogyan tudná mégis meglepni Pierret valamivel, kezével szórakozottan tekergetett egy elszabadult hajtincset. Es egyszerre rájött, hogy mit kell tennie! Kibontotta a haját, szépen megfésülte, gondosan befonta, és az arcán különös mosoly csillant, amikor még egy A nyár az idén perzselt. Hat hétig nem esett az eső, kiapadtak a források, kutak, víztárlók. Harmat, ha össze is gyűlt hajnalonta a szomjazó növények levelein, az örökké fújó szél gyorsan felszárította. A kertben elsárgult a fű, aztán kiveszett. A zöldellő bokrok szalmasárgába színeződtek, s fent az erdő is megfakult, haldoklóit. Eleinte az ember öntözgeti a féltettebb növényeit, aztán amikor a víz végleg elapad, már csak nézelődik, megfigyeléseket végez. A vízhiány a Balaton-part egyik krónikus gondja. Valójában nem is lehet tudni, hogy a vízhiány milyen mértékű, mert azok a nyaralók és helyi emberek, akik a parthoz közel telepedtek le, kertjüket éjjel-napal öntözik. A dombok feléig minden zöldell, fölötte minden sárga. Lent dúskálnak a vízben, fent a dombok derekán annyi víz sem jön a csapokból, amenynyivel fogat lehet mosni. A partról, ahol egyáltalán még megvannak az utcai kutak, a magasabbra épült házak lakói műanyag kannában hordják fel a vizet. A kerti fák és növények karakterüknek, biológiai alkatuknak megfelelően reagáltak a szárazságra. Az alma-, körte- és szilvafák első menetben lehullatták a termésük felét, aztán megmaradt gyümölcseiket sem táplálták tovább, hagyták őket összetöppedni, beszáradni. A nagyobb almafák, körték először fent, a koronán hullatták el leveleiket, a szőlő fordítva. A kordonos szőlő az alsó leveleit hullatta el, s amíg csak bírta, táplálta a fürtöket. De aztán azok is ráncosodni, töppedni kezdtek. i A fákat, szőlőtőkéket néze'getve, időnként eszembe jutott, hogy vajon az emberi társadalom a nagy politikai szárazságok idején hogyan védekezik? Mit hullat el, az alsó levélzetét, vagy a korona lombozatát? Elhullatja gyermektermését, vagy csak álburkokat nevel, megőrizve a látszatát a termékenységnek? A gyökerei vajon sérülnek? Eltöredeznek a föld alatt, s egyszercsak képtelen kapaszkodni? - És mit csinál, ha váratlanul véget ér a politikai szárazság, ha átfordul a történelem, és a viharok bőséges, üdítő esőket hoznak? Hogyan reagál az éltető nedvességre? Életre kel azonnal, mint a hegyi legelők és kerti gyepszőnyegek? Az első nagy eső után a fű hirtelen kizöldült, de a kiszáradt körtefák, a kopasz almák már belenyugodtak a sorsukba. A vegetációs ciklus végén már képtelenek reagálni a bőséges esőkre. Tovább hullatják leveleiket és kornyadoznak. Talán majd a mélyben a gyökerek erőt gyűjtenek, s jövő tavasszal épen maradt ágaikat feltöltik nedvekkel. - A szőlő viszont megzavarodott. Úgy viselkedk, mint a messzi táborokból szabadult hadifoglyok, halálra isszák és zabálják magukat a tőkék. A bő tápláléktól a szőlőszemek megduzzadtak, aztán kirepedeztek. A lisztharmat és a szürkepenész már virágzik a sebhelyeken. Az időjárás történelmi átfordulásának is hasonló tünetei vannak. Vannak emberek, akik túl nagy kortyokban nyelik a nagyobb szabadságot, s kicsit kótyagossá válnak tőle. Mások még nem is érzékelik, hogy a hosszú szárazság után megjöttek az éltető esők. Áznak már, de nem hiszik el, hogy a szárazság végleg elmúlt. Evek kellenek hozzá, míg visszazökkennek az élet normális ritmusába. S vannak, akik soha nem zökkennek már vissza. Vastag közöny kérgeseden a lelkűkre Nem érdekli őket sem az élet, sem a halál. Szeretettel kívánunk békés és boldog ünnepeket kedves vevőinknek és minden magyarnak Pethő Tibor és Anikó Tibor’s European Meat and Hungarian Food Specialties 7862 Santa Monica Blvd. Los Angeles, CA 90046 (213) 654-3434 Békés, boldog Karácsonyt és Újévet kívánok utazó ügyfeleimnek és barátaimnak Dr. Szopkó István 1852 18th Street Santa Monica, CA 90403 (213) 453-5335 mgvidco CONVERSIONS Szeretettel küldi a legjobb kívánságát Karácsonyra és Újévre MG VIDEO ————— conversions MOVKGAUCnV Movie Gallery... « 3606 Menton« Avenue Sie #9 !Lo« Angol««.. CA • 90034 . . I A magyar vevőket varja: Kathy ““ ' Telefon: (213) 558-3907 A Sir Bentley Travels nevében utasainknak és minden kedves üzletfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Újesztendőt kívánok Éva Szenczi-Molnár l-(800) 675-0559 17280 Newhope St. # 1 Fountain Valley, CA 92708 Áldásokban gazdag Karácsonyt és békés, bőséges Újesztendőt kíván a Viktor Benes Continental Pastries 8718 West Third Street Los Angeles, CA 90048 (213) 276-0488 Kellemes Karácsonyt és boldog Újévet .. kíván a zenekedvelő közönségnek: DÓRA LÍVIA énekművésznő, akinél 45 perces kazetták még kaphatók *1 a (818) 764-1325-ös számon --1990. december 21. ^JTTi mjjúMiM 131
