Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-16 / 15. szám
(Folytatás az 1. oldalról) Csehszlovákiában. Vannak, akik azt mondják, hogy Nagy Imrét 1956-ban "az utca" sodorta szélsőségekbe. Igaz, hogy ő reformer volt, nem forradalmár. Az is igaz, hogy radikális reformját fokozatosan akarta megvalósítani, erőszak és vérontás nélkül, békésen. De fedezzük fel az igazi Nagy Imrét, értsük meg, hogy a reformokért, amiket 1956-ban vállalt, már küzdött 1947 és 1956 közt, - az egyén jogaiért, demokráciáért, többpártrendszerért, semlegességért. "Tanuljuk meg Nagy Imrétől, hogy 1956 nem volt rendszertelen tévedések sorozata, hanem a magyar nemzet akaratának kifejezése." "Ellenségei azt mondták, hogy ingadozó, bizonytalan ember volt" - folytatta Király Béla. - "Ellenkezőleg: fogsága alatt nemcsak szabadságot, hanem miniszteri tárcát kínáltak Nagy Imrének, de ő nem tagadta meg a forradalmat és inkább a mártíromságot NAGY IMRE MAGYARJAI KÖRÉBEN 1956-ban vállalta. Nagy Imre, akiről azt mondták a sztálinisták, hogy gyenge ember, a valóságban a szabadság megfélemlíthetetlen bajnoka volt. Nagy Imre megtanít bennünket arra, hogyan álljunk ki elveinkért." Végül arról beszélt Király Béla, hogy Nagy Imre humanista volt és a felszabadult magyar társadalom nem lehet bosszúálló. Történelmi szempontból fel kell deríteni a bűnöket, de Nagy Imre követői nem bosszúállók. "Tanuljunk Nagy Imrétől és tudjunk felejteni is, mert aki nem tud tanulni a történelemből és nem tud felejteni, megérheti a hibák és a múlt bűneinek megismétlődését." Nagy Imre, Losonczy Géza, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József és ötszáz ismeretlen magyar mártír temetése új korszakot nyit meg - mondta Király Béla. "1956 és a forradalom-utáni terrorkorszak áldozatainak, különösen az ismeretlen szabadságharcosoknak meg kell kapniok mindent, amit megérdemeltek áldozatukkal. Mint Spanyolországban, vagy Uruguayban, ahol totalitárius rezsimeket demokrácia váltott fel, békésen, vérontás nélkül, Magyarországnak is vérontás nélkül kell szabadnak lennie. Ezt követeli meg tőlünk a mártírok áldozata" - fejezte be beszédét Király Béla. "Ötszáz szabadságharcos mártírunk, Nagy Imre, Losonczy Géza, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József, barátaink, bajtársaink: nyugodjatok békében." Temetés a 301-es parcellában Június 16-át Magyarországon a nemzeti gyász és megemlékezés napjának nevezték el. A temetést megelőzően a mártírok hozzátartozói, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a Recski Szövetség, valamint további ellenzéki pártok, társaságok és szervezetek közösen felhívást bocsátottak ki a nemzethez és a gyászszertartásra meghívták a kivégzettek hozzátartozóit, valamennyi életben maradt, börtönt és száműzetést szenvedett harcostársukat, valamint az emigrációba kényszerült magyarság képviselőit. Kértek mindenkit, tartsák tiszteletben a hozzátartozóknak a temetés zárt körű rendjére vonatkozó kérését. Tűzzenek ki a házakra nemzeti színű és gyászlobogókat, mindenki viseljen ruháján fekete szalagot. Ne menjünk szórakozóhelyekre, tartózkodjunk mindenféle vigalomtól, hangoskodástól. Politikai jelszavaknak nincs helyük a temetésen! Mindenki ehhez tartotta magát és a nemes, politikailag érett magyar nemzet így adott méltóságot a végtisztességnek. Miután elhangzottak a búcsúztató beszédek, a hat koporsót a Rákoskeresztúri köztemetőbe vitték, ahol a 301-es parcella földjében, ahol eddig is nyugodtak, helyezték őket most már végső nyugalomra. Ugyanakkor megtörtént emlékművük alapkőletételi ünnepsége is. Az akkori kormányzat megbélyegzésből osztotta ki ezt a félreeső területet földi maradványaiknak és most az érdekeltek, elsősorban a hozzátartozók döntése úgy szólt, hogy legyen az végső nyugvóhelyük, jelenlétük szentelje meg a földet és emelje fel az így a történelembe bevonuló 301-es parcellát és a majd itt magasodó emlékművet a nekik járó dicsőség magasságába, mint ahogy a gyász, temetésük és a végtisztesség megadása felemelte az egész nemzetet. Magán a temetésen csupán a hozzátartozók és a meghívottak vettek részt, mert a hely itt még nem adott lehetőséget nagyobb tömeg befogadására. Alkalmat adnak azonban, hogy a temetést követő két napon, szombaton és vasárnap mindenki elhelyezhessen egy-egy szál virágot vagy mécsest a sírokon. Ezzel lezárult egy korszak a nemzet életében és remélhetőleg új, tisztességesebb korszak veszi kezdetét. Tanúként erre a néhány órára Budapesten volt az egész világ. A Magyar Rádió és Televízió egyenes adásban közvetítette az egész gyászünnepséget és a temetést, de jelen voltak a nemzetközi sajtó, rádió- és televíziós állomások tudósítói is. mm .. amerikai mmmKmm Q Upgyar Ifcrlap Király Béla tábornok nyilatkozata a Magyar Távirati Irodának A Magyar Távirati Iroda washingtoni tudósítója a következő szövegű tudósításban számolt be a Király Béla tábornok, a nemzetőrség volt főparancsnoka New Jersey-i otthonában tett látogatásról és a vele folytatott beszélgetésről: A Nagy Imre és sorstársai temetésére 33 év után először hazalátogató Király Béla kifejezte reményét, hogy a gyászszertartás alkalmából nem történik semmi olyasmi, ami megszakítaná a magyarországi változások békés folyamatát. Király Béla, aki az 1956-os népfelkelés során a nemzetőrség parancsnoka, s e tisztében Nagy Imre egyik közvetlen munkatársa volt, a Történelmi Igazságtétel Bizottság meghívására vesz részt és mond beszédet a június 16-ai gyászszertartáson. A ma 77 éves Király Béla hivatásos katona volt. 1945 után a vezérkari tiszt nagy feladatokat kapott: tábornokként az új hadsereg gyalogságának élén állt, majd 1950-ben az újonnan szervezett Zrínyi Miklós Katonai Akadémia első parancsnokának nevezték ki. Egy évvel később koholt vádak alapján halálra ítélték, s ötévi börtön után, néhány héttel az 1956. október 23- án kirobbant népfelkelés előtt szabadult. A felkelés leverése óta az Egyesült Államokban él; ott meglett fővel történettudományokat végzett, majd évtizedeken át tekintélyes New York-i egyetemek tanára volt. Napjainkban is elismert tudományos tevékenységet folytat: az általa alapított Atlanti Kutató és Kiadó Társulat hatvannál több kötetet jelentetett már meg - a Columbia egyetem terjesztésében -, túlnyomórészt a magyar történelem kérdéseiről, mind külföldön élő, mind hazai szerzők tollából. Király Béla New Jersey állam egy városkájában levő otthonában nyilatkozott. A kérdésre, mi indította első hazai útjára, így válaszolt:- Kéthly Annával mintegy fogadalmat tettünk; addig nem lépjük át a határt, amíg a nemzetnek nem lesz lehetősége kifejeznie azt a tiszteletet Nagy Imre és vértanútársai iránt, amelyet ők kiérdemeltek. Most, hogy ez megtörténik, haza tudok menni.- Hogyan látja e 33 év után a részvevőből lett tekintélyes történész 1956-ot - erről tudakozódtak a következő kérdések, amelyekre Király professzor elsőnek tömör választ adott: - Ugyanúgy, ahogy 1956-ban... Véleményem semmit sem változott. Király Béla megítélése szerint a forradalom győzelme vitathatatlan: hogy azt külső hatalom megdöntötte, ezen nem változtat. Király professzor hevesen cáfolta a nyugati szakirodalomban élő véleményeket, hogy az ország semlegességének kinyilvánítása váltotta volna ki a szovjet katonai beavatkozást. - Nagy Imre egyetlen olyan reformot sem valósított meg 1956-ban, amellyel ne foglalkozott volna már korábbi tanulmányaiban, így 1955-ben írt arról, hogy a Duna-medence országainak a katonai tömböktől független, semleges övezetet kellene alkotniuk. Akkor foglalkozott ezzel, amikor a Szovjetunió ismételten kinyilvánította a békés egymás mellett élés, a be nem avatkozás alapelveit - hitt ebben. Egyébként 1956-ban fordítva történt, mint ahogy sokan állítják: nem Nagy Imre bejelentése, a Varsói Szerződésből való kilépés váltotta ki a szovjet beavatkozást, hanem a semlegesség kinyilvánítása az utolsó, kétségbeesett gesztus volt arra, hogy Nagy Imre megkísérelje feltartani a beavatkozást. A Budapesten tárgyalt vezető szovjet politikusok, Mikojan és Szuszlov, október 30-ra virradóra úgy repültek haza, hogy jóváhagyásukat adták a többpártrendszerhez és a semlegességhez - bár az utóbbit egyébként Nagy Imre nem tartotta sürgetőnek. Ugyanazon az éjjelen született azután Moszkvában a döntés a beavatkozásról. Köztudottak voltak annak előkészületei, özönlöttek be a szovjet csapatok - ezek után jelentette be Nagy Imre a kilépést a Varsói Szerződésből.- Mit vár hazai látogatásától?- Azt, hogy a mártírjaink előtt kifejezett tisztelet erősíti a nemzet öntudatát, a haza szeretetét. Van immár nagyon tevékeny vezető réteg, de nincs még aktívan politizáló tömeg - remélem, hogy a változások sokkal szélesebb rétegeket mozgatnak majd meg. De nem győzöm hangsúlyozni: e fokozódó tevékenység a kristálytiszta politikai célokért maradjon békés. A temetésnek, amely, mint remélem, mindvégig csendben, méltóságteljesen zajlik majd le, jelképes intelemnek is kell lennie, hogy továbbra is csendben, méltósággal, eltökélten - de erőszak, a megtorlás igénye nélkül törekedjünk a reformpolitika sikerére. A békés folytatás, a stabilitás, alapkövetelmény ahhoz is, hogy megkapjuk azt, amit a nyugati kormányok, köztük az amerikai, segítő szándékuk ellenére maguk nem tudnak megadni: hogy a nyugati tőke, a technológia beáramoljék az országba és segítse a fejlődést. Egyébként Bush elnök látogatásának - aki egyébként nyilván nem jön üres kézzel - lélektanilag is nagy jelentősége lesz majd a nyugati gazdasági körök számára.- Az új alkotmányba talán fel kellene venni egy alapvető magyar emberi jogot: az újrakezdés jogát..., hogy ne lehessenek újra számonkérő és igazolóbizottságok és népbíróságok. Hogy töröljék el a halálbüntetést, hogy ne kelljen mindegyre újratemetni halottainkat, bevallva, hogy ártatlanokat akasztottak. Ám vizsgálják meg tudósok, tárgyilagosan, tanulságul a jövő számára, kiket és milyen erkölcsi felelősség terhel, de ne lehessen ennek büntetőjogi következménye. Minden magyarnak meg kell adni az újrakezdés jogát! (Folytatás az 1. oldalról) OROSZOK, KÍNAIAK, AMERIKAIAK tő nem tudja megengedni magának. Bush amerikai elnök is, érthetően és természetesen, azoknak az oldalán áll, akik a leghatározottabban az erőszakos intézkedések ellen foglalnak állást. A kínaiak most persze az amerikaellenes hangulatcsinálás politikájába kezdtek, amibe saját tetteik hajszolták őket. Két vezető kínai disszidens, Fang Li-si és Li Su-hszian, mind a ketten fizikusok, a pekingi amerikai nagykövetségen kerestek menedéket. Emiatt természetesen a kínai demokráciát követelő tüntetésnek az Egyesült Államok lett a "szervezője" és a két ország kapcsolata nemcsak napról-napra, hanem óráról-órára romlik és veszedelmes irányt követ. A kínaiak egyenként fogdossák öszsze az ellenvéleményen lévő diákokat, az oroszok Üzbegisztánból 17 ezer törököt költöztettek át légi úton az általános hangulat miatt - ember legyen a talpán, aki ezt az összebogozott kuszáltságot békés kibontakozássá tudja átalakítani. Amerikai MAGYAR HÍRLAP American/Hungarian Journal * Weekly newspaper Megjelenik minden pénteken Published every Friday, except last week at June and first week of July Kiadja - Published by Amerikai MAGYAR HÍRLAP, Inc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 7607 Santa Monica Boulevard, Los Angeles, CA 90046 Telefon: (213) 650-2814 Kiadók: REKSZ Y. ILONA és JANCSÓ GYULA - Publishers Főszerkesztő: SZEGEDI LÁSZLÓ - Ediior-in-Chief Főmunkatársak: EGRI GYÖRGY DR, FERCSEY JÁNOS DR. FRIEDMAN ANDREW HÉCZEY IVÁN DR. UDVARDY MIKLÓS Előfizetés egy évre 525.00, félévre $14.00 (USA és Kanada) Külföldre történő küldés esetén $38.00 Nyugdíjasoknak egy évre $18.00 POSTMASTER: Please send address changes to Amerikai MAGYAR HÍRLAP 7607 Santa Monica Blvd. Suite 24 Los Angeles. CA 90046 Beküldött kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Minden cikkért szerzője felelős. A közölt írások nem szükségszerűen egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. A lapunkban megjelent cikkek és hirdetések, még kivonatosan is, csupán Írásbeli engedélyünkkel vehetők át, vagy sokszorosíthatók. A published ad is the result of a mutual agreement between publisher and advertiser and does not necessarily indicate continued publication. Minden jog fenntartva - All Rights Reserved SZ.L.
