Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-16 / 15. szám
BULK RATE U. S. POSTAGE PAID Los Angeles Permit No.3958 VOL. 1. ÉVF. - No. 15. SZÁM - 1989. június 16. ÁRA: 60 cent KIRÁLY BÉLA BESZÉDE BUDAPESTEN EGRI: A kommunista DEMSZKY: A I9-es cikkely MESTER: Tetemrehívás CLAIRE KENNETH új regénye OROSZOK, KÍNAIAK, AMERIKAIAK Amint maguk az oroszok elismerték, a grúziai lázadás leverésénél embertelen módszereket alkalmaztak, katonáik utászlapátokkal verték agyon a tüntetőket és gyermekek, asszonyok ellen mérgesgázokat vetettek be. Emiatt is volt világfelháborodás, de semmiesetre sem akkora, mint amikor a kínaiak verték szét a Tiananmen téren a tüntetőket és tankjaik ezreket gázoltak halálra az ország ifjúságának színe-javából. Igaz természetesen, hogy a grúziai megtorlás méreteiben csupán töredéke volt a pekinginek, de általában azt szokták mondani, hogy egy embert gyilkolnak meg, tizet, vagy százat, a gyilkosság egyformán súlyos bűn és mindenképpen elítélendő. Külön kérdés ebben az esetben az összefüggés. Mert azt természetesen senki sem tudná elhitetni a világgal, hogy a kínai, lengyel és magyar események között nincs kapcsolat. Amint a vezető amerikai politikai magazinok (Time, U.S. News and World Report) borítólapjukon és főcikkeikben elismerik, mindez a kommunista birodalom folytatólagos összeomlásának a megnyilvánulása. Az események között a népakarat erősödését lehet felfedezni, a hosszú időn át szenvedett népét, amely megúnta az áldozatokat, a szünet nélkül tartó megrövidítést. Gorbacsov új hangot ütött meg ezzel kapcsolatban, amikor elismerte a jogos népharagot és a nyíltságot - ebben elsők között van a szabad véleménynyilvánítás - előtérbe helyezte. Ahol természetesen nem tudják elviselni az ellenvéleményt, ott mindenhol a diktatúra jól ismert módszereit kell alkalmazni, ugyancsak leplezés nélkül és nem lehet megjátszani ugyanakkor a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartását. Vagy - vagy. A diktatúrát természetesen előbb-utóbb utoléri a népítélet, erre a diktátorok mérget vehetnek. Magyarországon, Lengyelországban és a jelek szerint a Szovjetunióban is a reformok, a békés átalakulás útját választották. Következetességgel, önfegyelemmel meg lehet akadályozni, hogy vér ne folyjék, ehhez azonban Gorbacsovéknak nem csak az afgánokat kell engedniük, hogy szabadon választhassák meg a formákat, amelyek keretén belül élni kívánnak, hanem a grúzokat, üzbégeket, letteket, litvánokat, észteket is. Mindenesetre vigasztaló jel, hogy a magyarországi kommunista párt főtitkára, Grósz Károly ugyanúgy elítéli a véres kínai megtorlást, mint mi, de nem is tehet mást, mert olyan a néphangulat, hogy ellenkező esetben ő szakadna el a magyar tömegektől, ezt pedig a jelen helyzetben semmiféle politikai veze(Folyta tás a 2. oldalon) "A nemzet felemelkedik Nagy Imre sírja mellett!" Király Bélának, a nemzetőrség volt parancsnokának beszéde a gyászba öltözött Hősök Terén (Külön tudósítónktól) 1989. június 16-án már kora reggel készen állott a budapesti Hősök Tere a nagy temetésre. A ravatalokat a Műcsarnok lépcsőin helyezték el. Fekete és nemzetiszínű zászlók jelentették az egyetlen díszítést és virágok. Virágok, virágok... Az ízléses, szépen megoldott elhelyezés látványtervét ifj. Rajk László és Bachmann Gábor készítették el. Gyászoló magyarok hosszú sorban hordták a virágcsokrokat, a koszorúkat, hogy elhelyezzék a lépcsőkön, a koporsók körül. Voltak szegényemberek, gyerekek, akik egyetlen szál virágukat tették le a mártírok lábához. Megható jelenetek egész sora zajlott le. Először a hozzátartozók gyülekeztek, hogy kegyeletüket leróják, utánuk a közvetlen barátok. Majd jöttek ismeretlenek, százával, ezrével. Fél egykor szólaltak meg a harangok. Ez volt a gyász perce, a végtelen időben az a rövid kis szakasz, amikor magyarok, otthoniak és a világban szétszórtak, ötvenhat mártírjaira gondoltak. Erre a kis időre megállt az élet, megszűnt a mozgás a magyar fővárosban, leálltak a villamosok, az autóbuszok. Szóltak a hajókürtök, a gyárak dudái. Ezután pedig, előbb halkan, lassan erősödve, mintha a hangok a föld alól bújtak volna elő, a Himnusz dallama kerítette birtokba a levegőt. Ebben a pillanatban érző ember szeme nem maradt szárazon. A magyar nemzet mártír miniszterelnökét és két miniszterét temeti, akiket harminckét és fél évvel ezelőtt meggyilkolt a megszálló idegen hatalom. Nagy Imre a helytállás, elvhűség, magyar bátorság és az egész forradalom szimbóluma lett. Közvetlenül ő és vele együtt kivégzett társai kapják az elismerést, de közvetve minden szabadságharcos, aki a hősi erőfeszítésért az életével fizetett. Gyászbeszédek, ünnepi megemlékezések A Himnusz után mondták el a mártír miniszterelnökhöz legközelebb állott munkatársak, barátok, otthoniak és külföldről hazajöttek, ünnepi megemlékezéseiket. "Kár, hogy nincs olyan nagy sír, ami mellé odaállhatna minden magyar" - írta egy magyar újságíró az egyik "alternatív" - ellenzéki - lapban. Nagy Imre temetésére gondolt, de felrémlett benne a romantikus költő tragikus víziója: "A sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül - s a népek millióinak szemében gyászkönny űl". A költő jóslata nem vált valóra. A nemzet nem süllyed el, hanem Nagy Imre sírja mellett felemelkedik. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. 33 évvel ezelőtt szovjet tankok leverték a győztes forradalmat, - de a forradalom győzött, a magyar nép ma ugyanazt követeli, mint 1956-ban: szabadságot, függetlenséget, a szovjet csapatok visszavonását és semlegességet. A magyar forradalom alapjaiban rázta meg a Szovjet Birodalmat és ma, egy történelmi szélviharban, Nagy Imre újra megjelenik köztünk. Kivégezték, de a magyar forradalom eszméi győzhetetlenek ma, 1989-ben. A forradalom dicsőséges és tragikus napjai óta nem került Magyarország annyira a világ reflektorfényébe, mint most, Nagy Imre temetésén. Maiéter Pál tábornok, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Szilágyi József, a kivégzettek százai és a névtelen szabadságharcosok ezrei állnak Nagy Imre mellett, a szimbolikus napon, június 16-án, haláluk 31. évfordulóján. Nagy Imre nem volt lánglelkű forradalmár, nem volt robusztus Danton, akit a forradalom szökőárja dobott magasra. Szélesarcú, bajuszos, magyar paraszt volt, aki nem szakadt el a földtől, amelyből vétetett; szerette a földet s különösen az orgonát, amikor Pestről hazament Somogyba, mindig benézett Varga Bélához, Balatonboglárra, egy kosár orgonáért. Fájt neki a magyar nép szenvedése és megaláztatása. Szembefordult a "Négyek Bandájával", Rákosival, Gerővel, Révaival, Farkassal. Szabad, független Magyarországról álmodott. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága meghívta Király K. Béla tábornokot, hogy beszédet mondjon a temetésen. Király Béla, aki öt évet töltött Rákosiék terroruralma alatt a halálraítéltek cellájában, Nagy Imre kérésére a Nemzetőrök, a magyar fegyveres erők főparancsnoka lett a forradalom alatt. Később Amerikában lett egyetemi tanár, "Professor Emeritus", aki 42 könyvet adott ki s többek közt Deák Ferencről írt kitűnő biográfiát, angolul. 33 évi exilium után Király Béla Budapestre repült és beszédet mondott, aminek főmotivuma az volt: amikor mártírjainkat temetjük, tanuljunk tőlük. Elmondta, hogy Nagy Imre földreformot akart, de a sztálinistákkal ellentétben, a parasztoknak akarta adni a földet, erős, gazdag, elégedett parasztságot kívánt. A sztálinisták átkozták, mint nacionalistát. Első miniszterelnöksége idején (1953-55), iskolai reformon dolgozott, jobb nevelést akart adni a "kis magyaroknak". 1956-ban pedig "a nemzeti függetlenség apostola lett. Tanuljunk hazafiasságot Nagy Imrétől". Király Béla emlékeztetett arra, hogy már 1930-ban, a magyarországi Kommunista Párt második kongresszusán Nagy Imre szembeszállt a sztálinistákkal a földreform-terv miatt. Ellenségei kikiáltották "revizionistának", ami akkor főbenjáró bűn volt. "Sohasem fogok vigyázzba állni a Kommunista Internacionálé előtt!" - mondta Nagy Imre. Később tizenöt évig élt a Szovjetunióban, ahol a Mezőgazdasági Tudományok Nemzetközi Intézetében dolgozott, kutatómunkát végzett, hogy felkészüljön arra az időre, amikor a szabad Magyarország hasznára lehet. "Tanuljunk Nagy Imrétől, fáradhatatlanul kell dolgoznunk nemzetünkért, bárhova is vessen bennünket a sors." A fordulat idején (1947-48), Nagy Imre tiltakozott a parasztság kényszer-kollektivizálása ellen, az emberi jogok súlyos megsértése, a szabad szakszervezetek felszámolása és a tradicionális demokratikus pártok megszüntetése ellen. Ismét szembeszállt a bolseviz-Msgr. Varga Béla üzenete Budapestre Király K. Béla tábornok felolvasta Nagy Imre temetésén Varga Béla üzenetét: "Betegségem miatt nem tudok részt venni a temetésen, de gondolatban ott vagyok a gyászoló családokkal, a nemzettel együtt. Tisztelettel meghajtom fejemet a mártírok emléke előtt. A Somogy-megyei Nagy Imre barátom volt. Hű hazafi volt, bölcs államférfi, emberséges magyar, nemzetünk demokráciájának és függetlenségének bátor mártírja. A nemzet hálája kíséri őt és mártírtársait. Varga Béla Apostoli Protonotárius A Magyar Bizottság elnöke A magyar parlament elnöke (1945-47) mussal, a szovjet szisztémával. Első miniszterelnöksége idején (1953-55) megkezdte a szovjet rendszer lebontását: megnyitotta az internálótáborok kapuit, megkezdte a politikai perek revízióját, engedélyezte, hogy a parasztok elhagyják a termelő-szövetkezeteket; - Nagy Imre valóban "revideálta" a bolsevista ideológiát. "1956-ban Nagy Imre a demokrácia és nemzeti függetlenség államférfia lett, megtanított bennünket arra, hogy a küzdelem a szabadságért végtelen, folytatni kell addig, amíg egyetlen ember rabszolgaságban él, bárhol a földön." Önként vállalt mártíromság "A sztálinisták a bolsevista eszméket és a szovjet rendszert kényszerítették a magyarokra" - folytatta Király Béla - "bilincsbe kovácsolták ideológiájukat és vasra verték a magyar népet. A magyarságot, mint áldozati bárányt, a megsemmisülés szélére taszították. Nagy Imre átformálta az ideológiát, szemében a doktrína eszköz volt arra, hogy segítse a népet. Nagy Imre azt tanítja nekünk, hogy a szociális stabilitás a tömegek elégedettségétől függ, hogy a szociális egyenlőség mindenkit megillet." A továbbiakban Király Béla felvázolta Nagy Imre gondolatait Közép-Európával kapcsolatban. "Szabad Konföderáció" volt az ideálja, ezt akarta kialakítani a szomszéd nemzetekkel, mint szabad, semleges európai zónát. így biztosította volna magyarok millióinak nemzeti, polgári és emberi jogait - amiket ma megsértenek idegen uralom alatt, főleg Romániában és (Folytatás a 2. oldalon) AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL » WEEKLY NEWSPAPER 7607 Santa Monica Blvd., Suite 24, Los Angeles, CA 90046 AMERIKAI
