Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-05-19 / 11. szám

EGRI GYÖRGY

Minden fordítva van

Az amerikai autós fölmegy a nyolcsávos super-highway-ra és a bejárati kapunál kiváltja a kártyát. Lefutja a távolságot, 100, 200, vagy 500 mérföldet, aztán a túlsó kapunál fizeti az úthasználati díjat, aminek jogosultságát egy pillanatig sem vonja kétségbe. Hiszen bőven megéri, hogy hibátlan, jól karbantartott úton, falukat, kisvárosokat kikerülve, gyorsabban jut el céljához.

Azzal is tisztában van, hogy befizetett pénzéből nemcsak az utat tartják karban, hanem új autópályák is létesülnek; az amerikai autópálya-rendszer tökéletesen bevált. Olyannyira, hogy Magyarországon is elhatározták: a főútvonalakon az autóknak fizetniök kell.

Magyarországon pillanatnyilag olyan társadalmi és gazdasági érrendszer működik (illetőleg nem működik), amelyet többé sehová besorolni nem lehet. Az, hogy a szocialista kísérlet hetven vagy nyolcvan év után azért került a szemétdombra, mert bebizonyosodott: nem produkcióképes - nemcsak közszájon forgó igazság, de hivatalos kormányprogram is. Szocializmus nincs, el kell kezdeni a kapitalizmus építését.

IGEN ÁM, CSAKHOGY a kapitalizmus építése ha nem is ugyanolyan véres, de csaknem ugyanolyan nehéz, mint a "szocializmusé". A ma virágzó nyugati országok is keserves árat fizettek a múlt században, sőt még a század elején is, hogy eljussanak a résztvevő kapitalizmus formájához, ahhoz, hogy a dolgozók maguk is érdekeltté váljanak (esetleg olcsó részvényekhez jussanak üzemeikben) a produktumban. Az út kétségtelenül a rabló kapitalizmuson keresztül vezetett.

Azok a kapitalista gazdasági hatalmak, amelyek a II. világháború után fejlődtek fel, megtakarítottak ugyan valamit a nehézségekből, de természetesen ott sem egyforma könnyedséggel jutott el minden réteg a jóléthez vagy viszonylagos jóléthez. Minden kapitalizmus első időszakában valóban érvényes a "nagy hal felfalja a kisebbet" tétel. Magyaroszágon és a többi "szocialista" országban is a kapitalizmus építésének legerősebb hátulütője, hogy a legnagyobb hal az államapparátus. Ideológiai mellébeszélés nincs többé, de egyelőre a legnagyobb kapitalista az állam, a kapitalizmus legpregnánsabb képviselői a nomenklatúra tagjai, akik mindent kitalálnak annak érdekében, hogy miként lehet a legtöbbet rabolni az új adottságok küzepette.

A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ILLETÉKESEI most kitalálták, hogy bevezetnek egyfajta útvám-rendszert. Úgy aránylik ez az amerikaihoz, mint a Magyar Népköztársaság az Egyesült Államokhoz. Kapuk nincsenek, jegy nincs, - tulajdonképpen út sincs. Az autópályák hosszúsága általában nem több, mint 40-50

km és szó sincs arról, hogy ezek jobb állapotban lennének, mint a többi utak. Óhatatlanul a vagy húsz évvel ezelőtti magyarországi vicc jut az emberek eszébe: "Miként épül az autópálya?"

Kétfelől elkezdenek építeni egy sávot. Ha középen összetalálkozik, országút, ha elfut egymás mellett, akkor autópálya. Az egymás mellett haladó sávok azonban ugyanolyan kályúsak, töredezettek, ugyanúgy tele vannak keresztjáratokkal, no meg szénásszekerekkel és biciklikkel, mint a kis utak. Ezentúl azonban határozottan lesz köztük különbség, mert a Pénzügyminisztérium döntése szerint az autópályának minősülök használatáért ezentúl fizetni kell. "Másképp - mondja a hivatalos nyilatkozat - nincsen pénz új autópályák létesítésére."

Az ország népe természetesen fel van háborodva és joggal. Arra figyelmeztetnek a tiltakozók, hogy ezért az útért ők már egyszer fizettek, hiszen néhány évvel ezelőtt a kormánymagyarázat úgy szólt, hogy a benzinárakat azért kellett a világpiacinál magasabb szinten megállapítani, mert ezekből épülnek majd meg a modern utak. Az autósok sziszegve bár, de fizették a magasabb benzinárakat, az elkezdett autópályák építését a középen abbahagyták, most pedig a félig kész hálózatért másodszor is be akarják hajtani a pénzt.

MEGINT EGY TRÉFÁT kell idéznem. Miért elviselhetetlenebb a kapitalista pokol, mint a szocialista pokol? Mert a kapitalista pokolban forró olajos hordókban Totyognak a bűnözők, és ez egyformán megy a végtelenségig. A szocialista pokolban ugyanez jár ki a vétkeseknek, de hol olaj nincs a hordóban, hol nincs elég fa az aláfűtéshez, hol a kádak lyukadnak ki.

Az ország lakossága szerint a rendelet megjelent ugyan, de az útadók behajtására a kormány képtelen lesz. Nem is csoda ez a cinikus bizalmatlanság. A tervezők elképzelése szerint fizetőkapukat egyáltalán nem kell építeni, hanem bérletrendszer lesz. Negyedévenként 700 forintért az autós megveheti magának a jogot, hogy közlekedjék a pályán és hogy a bérletkártya föl van-e ragasztva a kocsira, ahhoz az úttörőknek messzelátókat fognak szétosztani, hadd figyelhessenek hatékonyabban. Ügyes rendszer, végeredményben nem sokkal több ember kell hozzá, mint amennyi az amerikai utak kapuit ellenőrzi. Hogy mi történik azokkal a kocsikkal, amelyek kártya nélkül merészkednek rá az útra, arról a rendelet még ma intézkedett. A Bécs felől érkező autós turisták bizonyára nagyon fognak örülni, ha állandóan tanúi lesznek az autós üldözéseknek, amelyek az ő életüket veszélyeztetik, amikor egy magyar sofőr az illegális úthasználat alávaló és súlyosan büntetendő bűncselekményét követi el.

Azt viszont böcsülettel meg kell írni, hogy a magyar lapok

Az AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP fax-száma (telefax): (213) 650-1342

mindegyike leközölte egy osztrák újságíró nyilatkozatát, aki a rendelet bejelentésekor a hatósági emberek szemébe mondta: egyetlen ilyen rendelet három osztrák kormány megbuktatásához lenne elegendő. Az ostobaság ellen mindenki tiltakozott és két nappal később már be is jelentették, hogy a kormány a útadórendszer visszavonásának lehetőségét latolgatja. Ezen viszont senki sem lepődött meg. Magyar polgárokkal beszélgetek, mindegyiküket megkérdezem: jelent-e meg az

utolsó hónapokban olyan kormányrendelet, amit pár nappal később ne vontak volna vissza? Előfordult már, hogy valaki tudott ilyenre példát mondani, de ez a ritkább eset. Tulajdonképpen nem is ez a szerencsétlen útadó-rendszer a cikkem témája, hanem az, hogy az egész magyar közigazgatás alsó-, közép- és felső szinten egyaránt teljesen szétesett. A rádió reggel bemond egy új rendeletet, a televízió este közli a hatálytalanítást. Az emberek reakciója vérmérsékletüktől függően meglehetősen változó. Vannak, akik vadul káromkodnak, vannak, akik nevetnek rajta, a legtöbben már csak legyintenek.

E CIKKEM MEGÍRÁSÁNAK előestéjén a budapesti televízióban hallgattam egy ankétot, amelyen termeszetszerűen főleg olyanok vettek részt, akik még egy évvel ezelőtt ha nem is lelkes hívei, de engedelmes kiszolgálói voltak a Kádár- sőt a Grósz-rendszernek. Mi a véleményük?

Mester Ákos úgy nyilatkozott, hogy a dolgot tovább lehetne fejleszteni. Teherautók többet fizetnek, mint személygépkocsik, nyilvánvaló, hogy páncélkocsiknak még többet kell fizetniük Az államkasszát úgy lehetne feltölteni, hogy a szovjet hadsereg a fizetőutakon vonuljon végig Kelet felé és a magyar lakosság ez esetben boldogan és felülfizetéssel fogja vállalni az útadót. Egy óra hosszat tartó adás volt. Egyetlen olyan hozzászóló nem akadt, aki védeni próbálta volna a rendeletet, sőt olyan sem, aki általánosságban a kormány működésével kapcsolatosan valamilyen mentesítő szót tudott, vagy kívánt volna szólam.

A szólásszabadság tudniillik valóban korlátlan. Mondani mindent lehet annak biztos tudatában, hogy történni úgysem történik semmi. Az sem számít, hogy megjelent a rendelet, az sem, hogy visszavonják. Az sem tesz semmit, hogy a lakosság haragszik, az sem, hogy a Pénzügyminisztérium szeretné keresztülvinni akaratát.

MIT JELENT TULAJDONKÉPPEN az államcsőd? Olyat még soha senki nem hallott, hogy az országnak lehúzták a redőnyét "kérem, mi most megszűnünk". Ebből a szempontból - de csakis ebből a szempontból! - Magyarországon nicsen államcsőd. A munkás továbbra is bejár a gyárba, felveszi a jelenléti díjat, (munkabérnek aligha nevezhető, részben mert nem is nagyon kívánnak dolgozni, részben mert ha kívánnának, akkor sem tudnának; nincs miből, nincs mivel és nincs min). A tanító is bemegy az iskolába, a köztisztviselő is a hivatalába ők maguk sem tudják pontosan, minek, hiszen nemcsak a közigazgatás és nemcsak a termelés esett szét, de a nevelési rendszer

is, az egészségügy is, - minden.

Aki ma Magyarországon él vagy Magyarországra látogat, az a politikai szabadságjogok virágzása mellett is arra a keserű tapasztalatra jutott, hogy a szocializmushoz vezető út ugyan nem vezet sehová, de tulajdonképpen semmivel sem rögösebb, mint a szocializmusból a kapitalizmusba vezető. Milyen boldogan írnék arról, hogy lehet látni a kivezető utat ebből a

válságból! Vagy legalább arról, hogy akad egy államférfi, aki churcilli beszéd elmondásához vehetné magának a bátorságot: "Nem ígérhetek mást, csak vért és könnyeket." Érdekes módon ezt - és egyedül ezt - ma mindenki hajlandó lenne elhinni az ország politikusainak. Dehát még ennek elmondásához is valamilyen politikai-közigazgatási apparátusra lenne szükség, ez pedig ma hazánkban nincs.

Július közepén:

Bush elnök budapesti útja

Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának és Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására, a július első felében tervezett európai útja során hivatalos látogatást tesz Magyarországon George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Bush Magyarországon kívül Lengyelországot is felkeresi, majd részt vesz hét állam Párizsban megrendezésre kerülő gazdasági csúcsértekezletén - jelentették be Budapesten.

Washington is hivatalosan közölte, hogy az amerikai elnök július közepén Magyarországra és Lengyelországba látogat. Mariin Fitzwater elnöki szóvivő azt mondta, hogy George Bush két napot tölt e két országban a párizsi gazdasági csúcstalálkozó előtt, ez július tizennegyedikén kezdődik. Kérdésekre válaszolva az elnöki szóvivő közölte, hogy az Egyesült Államok ezt a látogatást nem egyeztette a Szovjetunióval. Emlékeztetett rá a szóvivő, hogy Bush alelnökként mindkét országban járt, s a keleti-európai helyzet iránt személyesen is erőteljesen érdeklődik. Úgy fogalmazott, hogy Bush szeretné előmozdítani a demokratizálás és a reformok folytatását.

A kelet-európai, különösképtjjra hallhatták otthon Mindszenty hercegprímás hangját

"Speech recall 1956 for Hungarians" címmel olvastunk meglepő hírt az amerikai főváros másik napilapjában, a konzervatív WASHINGTON TIMES április 4-i számában. A rövid írás arról szól, hogy a budapesti rádió egyik adásában újra közvetítette Mindszenty József hercegprímás 1956. november 3- án este elhangzott rádióbeszédét. A beszédet - amiről az elmúlt évtizedek alatt annyi rágalmat és valótlanságot hordtak össze - most ismét hallhatta "eredetiben" az egész ország, olyanok is, akik eddig csak ferdítéseket ismertek róla. A TIMES szerint nagy figyelem kísérte az adást, különösen azokat a részeket, amelyek azonosak a mai magyar ellenzék véleményével, illetve követeléseivel. Végül befejezésképp néhány szó áll a cikkben Mindszenty József elítéléséről, 56-os szabadulásáról és 15 évig tartó önkéntes fogságáról a budapesti amerikai követségen, ahonnét 1971-ben nyugatra távozott, s ahol négy év múlva meghalt. Mindent összevéve, a cikk igen rokonszenvező hangon ír az elhúnyt főpapról és megállapítja, hogy a beszéd

1989. május 19.

I AMERIKAI

Ifagyar Hírlap

a

pen a magyar és a lengyel változásokat kétségkívül nagy érdeklődés övezi az amerikai fővárosban, s már néhány hete terjednek a hivatalosan meg nem erősített hírek az esetleges utazásról.

A kormányzat arra készül, ismét felkéri a kongresszust, fontolja meg, nem kaphatná-e meg Magyarország is az OPEC- tagságot. Ebben az esetben az amerikai vállalkozók szívesebben fektetnének be, hiszen pénzüket biztosítva érezhetnék.

Amerikai államfő még nem járt Magyarországon, elnöki minőségben legalább is soha sem. Richard Nixon azelőtt kereste fel hazánkat, hogy beköltözött volna a Fehér Házba, majd évekkel onnan való távozása után, megint magánemberként látogatott meg minket, öt megelőzően járt Budapesten' egy ex-elnök: Theodore Roosevelt 1910 áprilisában, s még Mikszáth Kálmánnal is találkozott, amit az író el is mesélt az Újságban. George Bush viszont még alelnökként volt itt évtizedünk elején, eddig tehát a legmagasabb rangú hivatalos amerikai vendég is ő volt. Mindenesetre az elnökök közül a 41—ik jön először Budapestre.

egyáltalán nem "ellenforradalmi", ahogy a kommunista propaganda évtizedeken át állította.

(FMH)

Bajor gazdasági segítség Magyarországnak

(MTI) Max Streibl bajor miniszterelnök budapesti programja során az NSZK magyarországi nagykövetének rezidenciáján találkozott és megbeszélést folytatott a Magyar Demokrata Fórumot képviselő Bíró Zoltánnal és Für Lajossal, a Kereszténydemokrata Néppártot képviselő Keresztes Sándorral, valamint a Magyar Néppárt képviseletében megjelent Márton Jánossal.

Beck Tamás kereskedelmi miniszter és a bajor miniszterelnök a Budapesti Kongresszusi Központban ünnepélyes külsőségek között megnyitotta a május 16-ig nyitva tartó bajor kiállítást. Ezt követően a vendég és a házigazdája sajtókonferenciát tartott.

A bajor miniszterelnök leszögezte: ismeri a magyar államadósság mértékét és tudja, hogy a kormány gazdasági törekvéseinek valóra váltásában borotvaélen táncol. Ugyanakkor a bajor kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy szükség esetén aktívan segítséget nyújtson a magyar gazdaság talpra állításához.