Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-05 / 9. szám
HOR Y LÁSZLÓ Búcsú a magyar hadiipartól A béke előretörése átmeneti munkanélküliséget hoz "Ábrándozás az élet megrontója, mely kanosaiul festett egekbe néz" - siránkoznak kórusban a magyar fegyver- és hadianyagnyártás vezető menedzserjei, élükön az Országos Árhivatal alelnökével, Dóró György mérnök-altábornaggyal és az Iparügyi Minisztérium államtitkárával, Horváth Ferenccel. A nemzetközi katonapolitikában bekövetkezett változások elkerülhetetlenül hoznak mélyreható változásokat. A félreérthetetlen, egyszerű követelmények: takarékosság és munkások tízezreinek elbocsátása. 1988. decemberében a Parlament a katonai természetű kiadások 5 milliárd forintos csökkentését határozta el. A fegyverkezés terén már 1987-ben kénytelenek voltak bizonyos fékeket meghúzni. A kapacitásokat nem lehetett kihasználni. A munkásság felriadt, kenyerét féltve. A magyar hadianyagipar export-érdekeltségű. Eddig a termelés 80 százalékát sikerült külföldön elhelyezni. A hadseregekben bekövetkező létszámcsökkentés is mérsékli a szükségleteket. A Varsói Paktum országai közt munkamegosztás érvényesül, a szükségleteket közösen, de megosztva fedezik. A szállítások változatosak és az árucsereforgalom keretében történnek. A nemzetközi egyensúlyt lehetőleg be kell tartani. Előtérben a "civilprofir Jelenleg a magyar elektronikus ipar van legsúlyosabban érintve. Á konvertibilis rendelések felemeléséről jelenleg ábrándozni sem lehet. Az eddigi gyakorlat lehetővé tette a középtávú tervezést. A Tervhivatal és az Iparügyi Minisztérium megkísérelte a termelés törésmentes biztosítását. Legalább a nyugodt átszervezést és átmenetet igyekeznek biztosítani. Nem futnak hamis illúziók után, jól tudva, hogy a lehetőségek csak átmeneti jellegűek. A peresztrojka ebben az esetben számos magyar üzemet elnyeléssel fenyeget. Még szerencse a szere ícsétlenségben, hogy aránylag kevés az olyan magyar gyár, amelynek csak egy termelési profilja van. Persze most mindenü'.t szeretnék a "civilprofilt" alábetonozni. Struktúra-változást készítenek elő, analizálnak és új terveken dolgoznak. Nem kétséges, hogy bizonyos termelési ágakat be kell szüntetni. Az Iparügyi Minisztérium még meglehetősen optimista és reméli, hogy csak 4500 munkást kell az utcára tenni. A Tervhivatalban 6000-ről beszélnek, az érdekelt vállalatoknál jóval többről. A követelt "több rugalmasság" üres kifejezés, amely nem biztosítja az óhaj-HIVATALOS ÓRÁINK: hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 4-ig tott "egzisztenciális biztonságot". Nem okvetetlenkedő, hanem égető mellékkérdés: a vállalatok hogyan törlesszék jelentős hiteleik esedékes részleteit? "Forradalmi termékekre" van szükség Az idevágó ipari termelés fokozása 1989-ben bűnös félrevezetés lenne. A terv szerint a konvertibilis kiviteleket folyó évben 7 százalékkal, azaz 300 millió dollárral kellene növelni. Az összértéknek el kellene érnie a 3.8 milliárd dollárt! A rubelelszámolású export 1989-ben előreláthatólag 8 százalékkal fog csökkenni. A belföldi értékesítés a legjobb esetben tartható lesz a jelenlegi nívón. Nehéz hitelt adni a hivatalosan kisugárzott optimizmusnak. Megvalósításához új, modern, szinte "forradalmi termékekre" lenne szükség mind a külföldi, mind a belföldi piacon, de azoknak egyelőre nyomuk sem található. A "harmadik világ" sem ígér új lehetőségeket. A kelet-európai "blokkországok" pedig mindinkább visszahúzódnak a cserekereskedelembe, különösen katonai szinten. A vezető szervek és a vállalatok közt sokszor hiányzik a szükséges összhang. A kormány - Dóró altábornagy szerint - idejében figyelmeztette a vállalatokat. A vállalatok az óvást alig realizálták, azt hivén, hogy a vezető orgánumokra háríthatják a legfőbb felelősséget. Visszaüt az is, hogy a polgári termelő vállalatokat sem modernizálták idejében. Túlsók pénzt invesztáltak a hadiiparba. A külkereskedelem is beérte többnyire a néző kényelmes szerepével és nem kutatott olyan polgári termékek után, melyek könynyebben lehettek volna külföldön értékesíthetők, mint a fegyverek. Ma az a legégetőbb kérdés, hogy a haditechnológia tud-e és milyen áron átállni a béketermelésre? Melyek a legsúlyosabban érintett, válságba jutott magyar vállalatok ez idő szerint? Válságban kilenc hadiüzem Legelsőnek a Fegyver és Gázkészülékek Gyárát kell említeni. Itt külföldi tőkések érdeklődnek vegyes vállalat alapítása iránt, amely a polgári termelésre rendezkednék be. Némi optmizmusra ad alkalmat, hogy a vállalat 1953-ban már kilábalt hasonló válságból. A "Lehel" Hűtőgépgyárat tüzérségi termelésre specializálták. Ez Jászberény legnagyobb üzeme, amely most igyekszik bekapcsolódni a polgári termelésbe. A Hajdúsági Iparműveknél is új terveket dolgoztak ki, amelyek alapján most szeretnék kiszélesíteni a háztartási gépek termelését. Mi a helyzet a Videotonnál? Központi üzem Székesfehérváron. A helyzet drámai: 20,000 munkásból 7,000 dolgozik a hadiipari szektorban, ahol a közelmúltban 3,000 teljesen fölös□ AMERIKAI Magyar Hírlap 1989. május 5. legessé vált. Egyes üzemrészlegeket teljesen be kellene zárni. Az eddigi nemzetközi kibontakozási tapogatózások homokra futottak. Korábbi mammuthitelek súlyosan terhelik ezt a nagyüzemet. A vezetés az automobil- és telefongyártás felé orientálódik. A katonai jellegű termelés 1988-ban 7 milliárd forintot reprezentált. Katonai elektronikus termelés volt a döntő. 1991- ben a termelésnek nem szabad meghaladnia a 4.5 milliárd forint értéket. Három év alatt tehát 40 százalékos visszafejlesztés! Ez a józan perspektíva. A belföldi telekommunikációs programnak kellene belőle hasznot húznia. Az autóprogramot ez idő szerint nem is lehet komolyan venni, abban teljes anarchia uralkodik. Kázmér János vezérigazgató jól tudja, hogy a tervgazdaság legjellegzetesebb ága a hadiipar és manapság már hibának tartja, hogy arra oly nagy mértékben építettek. Miután a termelési ágakban két évre előre kell gondoskodni a nyersanyagkészletekről, a Videotonnál óriási készletek vannak felhalmozva nyersanyagokból, amelyekkel ma mit sem lehet tervezni és kezdeni. A remélt külföldi rendelések elmaradtak. A Videoton jelenleg nagy mértékben raktárra produkál. Az átszervezés és leépítés szintén pénzbe kerül, de az hiányzik, őszinte pillanataiban a vezérigazgató nem tagadja, hogy valójában 7,000 személlyel nem tud majd mit kezdeni, ha "mennyből az angyal" nem hoz gazdagon feldíszített karácsonyfát. A vállalat sokat remél a vezetéknélküli telefon országos bevezetésétől és a rádiókommunikációs készülékek számának rohamos növelésétől. Ehhez azonban újabb milliárdos befektetésekre lenne szükség! A vezetőség kérte egy kormánybiztos kiküldését, mert saját maga nem képes megbirkózni a nehézségekkel. A további vállalatok jelenlegi helyzetét a jövő héten vesszük sorra. Április 21—i számunkban megjelent keresztrejtvény megfejtése: Ott rótta a betűket, és kereste / Puszták homokján vérei nyomát, / Meglátogatta ínség, balszerencse, / De ő csak várt, és vándorolt tovább. Dr. FRIEDMAN ANDREW ügyvéd Válás • Child Custody • Autóbaleset • Personal Injuries Szerződések • Bűnügyek Drunk Driving • Bevándorlás Végrendelet • Probate ÚJ CÍM ÉS TELEFON: 124 No. La Brea Ave. Los Angeles, CA 90036 Tel.: 931-2476 656-5847--------------------------TTvEymnjrrrcs__________________ Hangulatrontók Amikor az életben emberi megnyilatkozásokkal találkozunk, néha kénytelenek vagyunk elgondolkozni. Vajon mi van mögöttük? Milyen szándék, milyen hatás elérésének a vágya szülte a megjegyzést? Sokszor nincs azonnali válasz, sőt bizonyos esetekben hosszas töprengés sem oldja meg a kérdést. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a kijelentések, amelyek valakit felfokozott várakozásában, reménykedésében akarnak lehűteni. Miért? Elképzelhető természetesen, hogy valakit rendkívüli jósága arra kényszerít, hogy a másik embert eltérítse a hiú reménykedéstől és ezzel megmentse a csalódástól. Amikor ilyen esetben egy pillanatra megtorpanunk, gondolatainknak egy ága errefelé veszi útját: lám, milyen jó emberek is vannak, akik időt, fáradtságot nem kímélve, pusztán mások érdekét, jólétét tartják szem előtt, ők mindig segíteni akarnak. Igaz, minden esetben a bölcsesség csupán számukra fenntartott, emelkedett ítélőszékéből, de amit mondanak, úgy csomagolják be, mintha részükről mindez megtámadhatatlan jóindulat lenne. Gondolatsorunk másik ága azonban eltérő irányba fut. Igaz lenne a végtelen segíteni akarás, amire jelzőket tulajdonképpen nem is lehet találni? Mindenesetre szokatlan, sőt annyira az, hogy hihetetlen is. Ezzel természetesen eláruljuk, hogy túl sok jót nem várunk embertársainktól,, hiszen ha csak kis jót tapasztalunk, már megriadunk. Elvesztjük biztonságérzetünket, keressük a rejtett indítóokokat. Azt hiszem, ez azért van, mert az ilyen nagy segíteni akarás mindig a tagadás egyik megnyilvánulása. Aki pedig következetesen tagad, ellentmond, attól félünk, azt azonnal bélyeggel látjuk el. Talán Madách hat ránk tudatunk mélyén, vagy az, ami Madáchra hatott, amikor e sorokat papírra vetette: "Lucifer volt e gátnak a neve, / Ki a tagadás ősi szelleme... / ...Te anyagot szültél, én tért nyerék, / Az élet mellett ott van a halál, / A boldogságnál a lehangolás, / A fénynél árnyék, kétség és remény..." A tagadást, kiábrándítást, tudatos lehangolást luciferi tevékenységnek minősítjük. Talán van benne valami. Amikor lehántottuk róla az egyéb indítékokat és ott marad a lcbigygyesztett ajakkal tett reménytgyilkoló megjegyzés, a l’art pour Tart hangulatrontás, feltétlenül van. Figyeljük meg, hogy a tagadó mindig bölcsebb, legalább is bölcsebbnek igyekszik látszani. Mert a tagadónak többet kellene tudnia, mint a tudósnak, aki állít. A tagadó cáfol. Vajon honnan az a fene nagy esze? Érdemes megfigyelni, közelről szemügyre venni a változásnak, átalakulásnak azt a csodálatos hullámát, amely bámulatos érettséggel és megfontolással most végighömpölyög Magyarországon. A reformokat előidéző hullámok taraján a csipkésen bodrozódó kísérő az örök remény, ami nélkül nincs emberi élet. Ami nélkül nincsenek tervek, nincs előhaladás, fejlődés. A remény hajtja egyik kísérletről a másikra a tudós kutatót. Az elhivatottságában gyökerező hit vezeti a tervező mérnököt, a politikust, a képzőművészt. Ez az értelmet adó dísz az egész művön, a felhők ezüstös szegélye. A hangulatrontó ember ezt akarja szétrombolni. Valaki nyilatkozik mindarról, ami otthon történik és gyorsan hozzáteszi, teljes politikai vagy tudományos súlyával, hogy ő nem hisz a pozitív kimenetelben. Ő nem hitt ötvenhatban sem. Igaza volt, mert akkor leverték, de lám: meddig? A mostani reformkorszakot is csak tiszavirágéletűnek ítéli. És hirdeti. Állandóan emlékeztet a "visszarendeződés" örökösen fennálló veszélyére. A munkásőrségre és a Münnich Ferenc Társaságra, amelynek tagjai "fegyverrel a párnájuk alatt alszanak". Szép dolog az óvatosság, az éberség. De egészen más az energiát adó reménykedés lecsapolása. A hangulatrontás. A tervszerű lehangolás. Legyünk óvatosak és minden lehetőségre készek. Tartsunk több vasat a tűzben és főleg szorítsuk keményen azokat a vasakat. Ez az egyik oldal. De örökösen arra emlékeztetni, hogy a forró vas és a tűz megégetheti a kezünket, ez az elfogadhatatlan másik oldal. A hangulatrontók természetesen nem szorulnak egyetlen ország határai közé. Amerikában ezekben a napokban szerepelt a vezető sajtóban, hogy a Reagan elnök és tudós tanácsadói által kezdeményezett űrvédelmi pajzs második sikeres kísérletét hajtották végre pár héten belül. Ezúttal hat láb hosszú, viszonylag olcsón előállítható rakétát próbáltak ki, amely a világűrben felfedi a közeledő ellenséges atomlövedéket, rárepül és megsemmisíti. Gyártása kevesebbe kerül, csupán töredékébe annak, amit az ellenség költ a mammutrakéta elkészítésére. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen földi pusztítást előz meg, ára a viszonylagosság alapján bagó-színvonalra csökken. Á diadalmas kísérletet bizonyos John Pike "világűr-szakértő"(?), a kissé penetránsan túlbaloldali tudósegyesülés tagja kommentálta. Ilyesmiket mondott: "lehetséges, hogy sikeresen működik... egyedül... de ki tudja... háborús körülmények között... a rendszer részeként... ez már más kérdés." Akaratlanul is elmosolyodunk. Valóban kétfélék vagyunk, ők mindig keresik a talpalatnyi földet, ahol a lábukat megvethetik.
