Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-04-21 / 7. szám

Svéd szemmel: Magyarország és a magyarok írta Udvardy Miklósáé, Björklund Maud Fordította és (zárójeles) jegyzetekkel ellátta Dr. Udvardy Miklós Akkor jönnek, mikor az asz­taltársaság lágyan szentimentális lesz. Mi már addigra teleettük és ittuk magunkat és szabad­koztunk is a házigazdának, de ez falrahányt borsónak bizonyult. Cifra nagy tálban valami meny­­nyei desszertet tálaltak. Lekvár­réteges tortasziget csokoládé­szósz-tenger közepén, tejszín­habbal megtetézve! Ehhez mus­kotályt kellett inni. A prímás az asztalunknál játszott, majd sorra vett mindenkit, a nótáját kérve. A férjem igen régi nótát huzatott: a prímás bevallotta, hogy csak purdé korában hallot­ta az apjától ("Klárinétos az én nótám fújja..."). Hát igen: férjem több mint negyven éve él kül­földön. Most már elnehezedett a fejem a sok ételtől, italtól, muzsikától, traktálástól, fáradtan csak az ágy után vágytam. De ez a szerencse elkerült. Óriási tálakon sajtok jelentek meg, újabb borokkal, nótákkal. Végül hajnali kettőre járhatott az idő, mire kiván­szorogtunk a friss éjjeli levegőre. Az a benyomásom, hogy az ünnepi este lefolyása változott legkevesebbet az utolsó 50 év alatt Magyarországon. Két teljes napot töltöttünk a Hortobágyon, a híres magyar pusztán, ősszel a végtelen fü­vespuszta levegője sokkal hide­gebb, mint Debrecené. Kegyet­len szél fúj az év 355 napján. Október végén még a fülem és kezem is fagyos lett. Hát még milyen borzalmas hideg lehet a puszta januárban! Azt mondják, a legtöbb élőlény elhagyja ilyenkor a fagyos síkságot, amit meg is értek. Nyáron meg gyakori zivatarok viharfelhői sötétítik el a látóhatárt a pusz­tán. A villámcsapás sok embert öl meg évente, nemcsak a Hortobágyon, hanem általában a magyar alföldön. Legtöbb há­zon, aklon, istállókon, sőt széna­kazalon villámhárítókat láttunk. Ha a szabad legelőn ér a zivatar, le kell feküdnöd a puszta földre, akárhogy is ver az eső, mert a villám a síkság legmagasabb pontját keresi, ahová lecsaphat. Ha az álló ember a legmagasabb pont, könnyen lesújtja az isten­nyila. A Hortobágy 1973 óta nemzeti park. Az 1945-ös földreform következtében a pusztát kol­hozok (termelőszövetkezetek) és állami gazdaságok között osz­tották fel, ma is ezek kezében van a park nagyobb fele. Hanem a szikes talaj nem kedvez sem a mezőgazdaságnak, sem az állat­tartásnak. Ezért egyes kolhozok szívesen leadnák a terméketlen pusztát. Az állam megváltja őket lassacskán és a nemzeti park tulajdonához csatolja eze­ket a területeket. így növekszik a védett parkterület, de a kolhoz­művelés hatása még sokáig nem fog eltűnni. A kolhozok a pusztát marha- és juhlegelőnek használják; ez volt ősidők óta a füvespuszták hasznosítása: a pusztai legeltetés évezredes múltra tekinthet visz­­sza. Alacsony, téglaalakú épüle­teket találunk szerteszét: juhak­­lokat. Azt mondják, a juh nem állja délben a nyári nap izzó sugarait. Éjjelre is az akolba terelik a birkát, hogy ott meg tudják fejni. A pusztán csak áprilistól novemberig legeltet­nek, a téli hónapok alatt üres. Mi a legeltetési évad végén látogattunk oda és szerencsénk volt, hogy még láttunk sok juhászt, akik a kutyáikkal terel­gették az ezrével legelő birkát ezen a végtelen, fátlan síkságon. A "régi" világban csak a ma­gyar szürke marhát tenyész­tették itt, csodaszép, méltóság­­teljes, óriási szarvú barmokat. A kolhozok évtizedeiben betele­pítették a vöröstarka hereford marhát. Ez is jól megél a Hortobágyon, de a szakemberek szerint az a baj vele, hogy a hereford gulya nem terül szét, hanem összecsomósodva legel. Ha sűrűn egymás közelében legelnek a gulya marhái, az élesszélű patáik károsítják, ösz­­szevagdossák a fű gyökérzetét. Az eredeti magyar fajta szét­széledve legel, ezért sokkal kevesebb kárt tesz a legelőben. A gyep újjáéledhet, mire megint megtapossa egy barom patája. A Hortobágy egy része ma­napság a vörös hadsereg légi bombázóinak gyakorlótere. Mi is tanúi voltunk egy robbanás­nak, ami nagy porfelhőt vert fel a távolban: nem mondhatnám, hogy kedves látvány egy nemzeti parkban! A pusztán való ide-oda furi­­kázás egy kenyai safari-útunkra emlékeztetett. Az "utak" pár­huzamos kerékvágásokból álla­nak, de legtöbbnyire a kemény földön hajtottunk. A sziksós, sós talaj nagy darabokon csupaszon fehérük a végtelen zöld legelő közepette. Kétnapos eső után még egy négykerék-meghajtású jármű is megfeneklik a sárban. Nekünk szerencsénk volt, mert vagy két hete nem esett, de a kerékvágásokban így is voltak imitt-amott tócsák, mutatva, hogy milyen lassú az elpárolgás folyamata (és hogy a szikes talaj nem veszi be a vizet). Ezek a sáros tócsák (kisebb "tocsogók", nagyobb "laposok") darvak, vad­­ludak és más ilyenkor itt tartózkodó réti madarak ez­reinek szolgáltak itatóhelyül. (Az egyik tavon egy este körülbelül tízezer darvat láttunk, amint beszálltak éjjelezni. Euró­­paszerte páratlan, csodás lát­vány volt.) Láttunk ezeken kívül nyulakat, apróbb rágcsálók (ür­ge, hörcsög, földikutya) lyukait, de elég sok őzet is! Hanem a Thompson gazella, a zsiráf meg az elefánt hiányoztak, hiszen mégsem voltunk Afrikában. A Tisza folyó vizét több csatorna vezeti ide óriási mes­terséges tavakba, ahol a vizi­­madarak élnek. Ezeket a tavakat haltenyésztésre is használják. Évente betelepítik a halivadé­kot, aztán mire jó kétkilósra felnő, piacra adható. Nagy örömünkre elvittek egy lehalá­száshoz. Télre lecsapolják a nagy halastavakat, csak kisebb, mély medencékben marad víz, ahol a tenyésztörzs fog áttelclni a jég alatt, az iszapba fúródva. A lehalászás igen modernül folyt le. A lecsapolt halastó végén egy kis mély tócsában nyüzsgött az összeszorult sokszáz hal. A gyeppel benőtt gáton óriási emelődarú helyezkedett el, úgy hogy a darú nyaka végén lévő vaskosár ki tudott kanalazni egyszerre vagy mázsa halat és kiszórta őket egy szortírozó állványra, ahol féltucat munkás fajok szerint vödrökbe taszította, vagy dobta őket, a vödröket meg mások nagy teherautókon lévő tartályokba ürítették. Az egész művelet igen gyorsan folyt le, újra meg újra megismételve, amíg az összes halat ki nem fogták a lármás, potyára leső sirályhad elől. De megdöbben­tett, hogy a munkások gumi­kesztyű nélkül dolgoztak. Csípős hideg volt és vizes kezük piros lett, mint a pipacs, de úgy látszott, hogy nem törődtek vele, hozzá voltak szokva. Istenem, mennyi reumásodás kezdetét figyeltük meg a rövid negyedóra alatt? Az állam biztosan sokkal jobban járna gumikesztyűk ki­osztásával, ahelyett hogy évek múlva gyógyíthatatlan reumákat kell majd drágán kezeltetnie. Ez alatt az intermezzo alatt megjegyeztem, hogy milyen jó volna egy pár halat hazavinni a friss fogásból. (A magyarok ugyanis nagyon kevés halat esz­nek, vendéglői étlapon is ritka csemege.) Két nap múlva a puszta botanikusa (az uram zoológus házigazdájának felesé­ge), aki a Hortobágyon kala­uzolt bennünket, kiment a halas­tavakhoz két harcsáért és estére finom töltött harcsával traktált bennünket egy régi családi re­ceptet felelevenítve! Édességnek a harcsa után a híres magyar gesztenyepürét kaptuk, a férjem kedvenc desszertjét, amit a há­ziak matematika-szakos egyete­mista nagylánya személyesen forrázott, hámozott és darált - mindezt a reggeli és délutáni matematikaórák szünetjeiben - hihetetlen vendégszeretet! A debreceni hetek elmúlván, most a békéscsabai előadás ide­je érkezett el. Reggel megjött az ottani házigazdánk, hogy ko­csival odavigyen bennünket. Csodák csodája, tudott egy ki­csit svédül, amit a Svédor­szágban élő rokonai és fia látogatásakor szedett fel. Egy ki­csit sajnálom magamat a nyelvek és nyelvakadályok miatt. A ma­gyar társalgást únos-úntalan hallgatva, igyekszem egy-egy is­merős szót találni és azokból kikövetkeztetni, hogy miről beszélnek. De ez igen fárasztó. A minap egy vacsorán a jobb szomszédommal angolul, a bal­lal németül értekeztem, de legutóbb egy más társaságban egyidejűleg spanyolul, németül és angolul folyt a velem való társalgás: ki-ki előszedte, ami­lyen nyelven legjobban tudott. - Na, most még a svéd is hozzáadódott! Debrecenből Békés megyébe érkezve, megszakítottuk az utunkat Csoltmonostornál. Ezen a helyen 6000 év óta folyton volt lakosság! Egy nagy terembe foglalt mély ásatás árka tisztán, világosan mutatta a talaj külön­böző rétegeiből kiálló cserép)-, csont-, szemét- és tűzhelyüszök­­maradványokat, egy másik te­remben a leletek kor szerint vol­tak csoportosítva. Az őskorban az egész határ mocsár volt, a nép főtápláléka hal, csiga, kagyló, ahogy a kagylóhéj­­rétegek mutatják. (Folytatjuk) 0 AMERIKAI Hfagyar Hírlap 1989. április 21. KÖZÉRDEK DR. BOKOR ÁGNES A dohányzásról Az emberiség e káros szenvedélye több évszázados múltra vezet­hető vissza. Valamikor csak a férfiak kiváltsága volt, az idő előreha­ladtával azonban erősen felzárkóztak a női nem képviselői és a do­hányzás megkezdése sajnos egyre inkább tolódik a fiatalabb korosz­tály felé. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a dohányzás az egyik legfőbb, legelterjedtebb oka az idő előtti elhalálozásnak és rokkanttá válásnak. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a dohány­zás gyakran együtt jár az alkoholfogyasztással és a gyógyszerszedés­sel is. Kiemelkedő jelentőségű kérdés a terhes anya dohányzása, amely nemcsak önmagát veszélyeztető helytelen szokásként jön csak szóba, hanem mint a saját születendő gyermekének egészségét, éle­tét veszélyeztető kockázat, hiszen a dohányzás révén romlik a mag­zat vérellátása; ezzel magyarázható például a méhen belüli retardá­ció. A dohányzó terheseknél bizonyítottan magasabb a koraszülések gyakorisága, a magzati és az újszülöttkori halálozás, a kis születési súly, stb. Az USA-ban, Finnországban csökken a dohányosok száma, Ma­gyarországon viszont még mindig jelentős növekedés tapasztalható. Amellett, hogy egyre többen cigarettáznak, további kedvezőtlen tény, hogy főleg a magas kátrány- és nikotintartalmú dohányfajták­ból készült cigarettát részesítik előnyben. Hogyan vélekedik erről a közvélemény? Amíg a kábítószerfogyasztást egyértelműen elítélik az emberek, addig a dohányzást ártalmatlan élvezetnek tartják és kizá­rólag csak a dohányzó egyén veszélyeztetettségét érzékelik. Holott mind az aktív, mind a passzív dohányzás potenciális veszélyeket hor­doz magában. A dohányzás káros hatása több faktor együttes következménye. Egyrészt a dohányzás során keletkező CO (szénmonoxid), mint vér­méreg szerepel, jelentősen rongálva a vér oxigénizációját, kóros irányba tolja a sejtlégzést. Másrészt a szív saját vérellátását szolgáló koszorúsérrendszer (coronaria) megbetegszik - s ez anginához, szív­­infarktushoz vezet. Közvetlen érkárosító hatása révén a dohányzás érelmeszesedést okoz. Legalább ilyen komoly következményt jelent a végtagok verőérelzáródása, amely mint az érszűkület fájdalmas végállomása, igen sok esetben végtagamputációval végződik. A do­hány nikotinja idegméregként fejti ki káros hatását. Á dohányzás során keletkező izgató gőzök-gázok a felső légutak hurutos állapotát idézik elő és az krónikussá válva olyan helyzetet teremt, amikor a legcsekélyebb külső behatásra, például megfázás - súlyos állapot jön létre. Végül, de nem utolsó sorban szólnunk kell a dohányzásnak a rákos megbetegedésekkel való kapcsolatáról is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1987. évi jelentése szerint a tü­dőrákos halálozás 90 százaléka a dohányzással hozható összefüggés­be. A tüdőrák mellett számos rákféleség (szájüreg, garat, nyelőcső, húgyhólyag, hasnyálmirigy daganat) előfordulási gyakoriságát növeli a dohányzás. Közismert a passzív dohányzás veszélyessége is, vagyis a nem dohányzó, de dohányfüstnek kitett egyén megbetegedése. Leginkább veszélyeztetett a dohányzó szülők gyermeke, leendő utódja; munkahelyi környezet, szórakozóhely, tömegközlekedési esz­közök, stb. Legfontosabb a megelőzés: azaz a dohányzásra való rászokás megakadályozása (főként fiataloknál!), a dohányzás tilalma (egész­ségügyi, oktatási intézmények, munkahelyek, vendéglátó helyek, tö­megközlekedési eszközök). ÖSSZEGEZVE: a dohányos egyén egészségtelen, önpusztító életmódot folytat, a dohányzás elhagyása igen kedvező az életben­­maradás szempontjából. Kérem, gondolja mindezt végig, mielőtt rágyújt! LIGHTING ICECREAM Csillárok, lámpák, mennyezeti .. ventillátorok, kerti lámpák Hollywoodba legalacsonyabb áron a Javítás és felszerelés is fagyizóba! Glendale Hollywood 3301 No. Verdugo Granada Hiils 6516 Hollywood Rd. 10122 Balboa Blvd. Blvd. (818) 248-0791 (818) 368-4414 (213) 465-8008 TALÁLKOZZUNK A MOCCÁBAN! Ha barátaival, ismerőseivel akar találkozni, nincs jobb hely, mint a CAFE MOCCA Házi készítésű, frissen készült magyar ételek, palacsinta, lángos, eszpresszó-kávé. Készételek elvitelre is. Hétfőtől szombatig 12-6-ig nyitva. Vasárnap zárva. Partik 25-30 személyre bármikor. Hollywoodban, központi fekvéssel, szabad parkolás. 1123 North Vine Street, (szemben a Carpeteria üzlettel) Telefon: (213) 463-6770 A viszontlátásra: ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents