Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-03-24 / 3. szám

EGRI GYÖRGY________________________________ Az igazságnak sincs joga erőszakhoz ÚJONNAN INDULÓ FIA­TAL LAP OL­VASÓINÁL né­mi magyarázko­dással kell kez­denem: még iga­zából nem ismerjük egymást. Amiről viszont írni kívánok, korunk nemcsak nem legvitatot­tabb, de legtöbb érzékenységet kívánó tematikája. Aki hozzá­nyúl, biztos lehet benne, hogy bőségesen vernek a fejére, sőt olyasmikkel is vádolják, amelyek nem csupán valótlanok az író esetében, hanem éppen ellen­kezőleg, világéletében ennek el­kerüléséért harcolt és dolgozott. Léteznek-e különbségek külön­böző fajok között és ha igen, szabad-e ezt egyáltalán felem­legetni? Az utolsó hónapokban többször voltunk tanúi a faji tü­relmetlenség különböző formájú feléledésének és mivel a kér­dések egyre komplikálódnak, már azt is kétségbe lehet vonni, hogy az üldöző a türelmet­lenebb-e, vagy az üldözött, aki üldözöttségét azzal kívánja hely­rehozni, hogy ő maga kíván üldözővé válni. Nékem ebben a kérdéskomplexumban néhány szentségtörő gondolatom van, amit az olvasóval szeretnék megosztani. Életfelfogásom kö­zéppontjában az van, hogy igyekezni kell mindenkivel jóban lenni, de legfőképpen önma­gámmal. Azért merek néha népszerűtlen véleményeket is kifejezni, hogy saját lelkiis­meretemmel bátran nézhessek szembe. A FAJOK KÖZÖTTI KÜ­LÖNBSÉG nemcsak lehetséges, hanem valószínűleg tudomá­nyosan is bizonyítható. Ennek megállapítása még nem jelent faji elfogultságot. Ontario tar­tomány egyik vidéki egyetemén egy antropológiai professzor annak a vélekedésének adott hangot, miszerint a kaukázusi, fehér emberfajta magasabb át­lagintelligenciájú és gyorsabban tanul, mint az afrikai feketék, viszont elmarad az ázsiai or­szágok újgynevezett sárgabőrű lakóitól. Éktelen ribillió tört ki erre a véleményre. Főleg a diákok egyrésze tiltakozott, amit én már önmagában, az állás­ponttól függetlenül, helytelen­nek tartok. Nem szeretem ugyanis az olyan diákokat, akik tanáruk ellen tüntetnek, mert valahogy az az érzésem: a gyerek azért iratkozott be az egyetemre mert még nem tud, vagy nem tud eleget. A tüntetésre, az ellentmondásra való jogát akkor szerzi meg, ha ő is tudni fog, megszerzi azokat az ismereteket, amelyeknek alapján saját véleményét bizo­nyítani tudja. Amíg ez nincs, a gyerek mégcsak nem is tüntet, csak hőbörög, hcccelődik. Ezért vagyok hajlamos arra, hogy az egyetemi tanár véleményét szim­patizáló elfogultsággal vegyem tudomásul, még akkor is, ha esetleg később kiderül, hogy nem volt igaza. Tévedésekre egy szakembernek is joga van, de senkinek nincs joga más em­bereket a maga tudatlanságában eltiltani a gondolkodástól. Ez ellen a vidéki egyetemi tanár ellen akkora felháborodást sikerült kelteni, hogy állása ve­szélybe került. Megvan ugyan a véglegesítése, de az egyetem el­nöksége a botrányra való tekin­tettel úgy véli, hogy inkább munka nélkül fizeti, de nem ad neki előadási lehetőséget. A tudatlanság győzelmet aratott a gondolkodás joga felett. Szo­morú biznyítéka ez annak, hogy a világban hangoskodással többre mehetünk, mint fel­­készültséggel. SEMMIKÉPP SEM ÁLLÍ­TOM, hogy a professzornak tudományos feltételezésével iga­za van. Nem állítom annak ellenkezőjét sem. Nincs meg hozzá a tudományos felké­szültségem, nem mernék dön­teni. Ügy érzem, hogy az a magyarázat, mely szerint mérő­szalaggal megállapíthatóan a sárga fajok rendelkeznek a leg­nagyobb agykerülettel, a feketék a legkisebbel, nem okvetlenül döntő érv. Más tudományok művelői ugyanis már régen be­bizonyították, hogy az agy mérete csupán jelentéktelen komponensként minősülhet és ennél lényegesebb az agy­­tekervények formája, az agy­barázdák száma és az elekt­romos kapcsolások precizitása. Ezért úgy érzem, hogy a pro­fesszornak valóban nincs igaza. De hajlandó vagyok harcba szállni gondolatmenetének kifej­tési szabadsága mellett és nem kívánom átharapni a torkát azért, mert olyasmikkel kíván kí­sérletezni, amikkel mostanában nem divat. Nemcsak a tiltott kísérletezések jógáról van szó. Azt mondják: a reneszánsz leg­nagyobb festője éjszaka titokban hullát boncolt (ez akkor nem volt megengedett) és ennek kö­szönhette csodálatos felkészült­ségét az emberi test és izomzat ábrázolásában. Antropológiai professzoroknak nemcsak joguk, de kötelességük is, hogy új tudományos téziseket vessenek fel, azokkal kísérletezzenek és saját meggyőződésüket szakmai társaik elé tárják. Kötelesség csupán egy van: meghallgatni a saját felkészültséggel azonos szinten fogalmazott ellen­véleményt. Nemcsak érzéseim alapján állok közelebb az alighanem tévedő professzorokhoz, mint támadóihoz, de még vélemé­nyemben is. Én, gyenge fel­­készültséggel bár, de azt hiszem, valóban van különbség külön­böző emberfajták és em­bercsoportok között. Nemcsak származási, faji adottságok ezek, hanem az idők folyamán fel­szedett tulajdonságok, aklimati­­zációk következményei. És ha a növényvilágban szabad kísérle­tezéseket és következtetéseket lefolytatni, miért nem lehetne az állatvilágban és ennek követ­kezményeként a homo sapiens körülményei között is? Ha pedig valaki végülis arra a követ­keztetésre jut, hogy lát kü­lönbséget, ezzel még sem­miesetre -sem bizonyít elfo­gultságot, még kevésbé faji gyűlölködést. Azt hirdetni, hogy a többszintűség eredményeként jogunk van egyes fajtákat, em­bercsoportokat elnyomni, bán­talmazni, hátrányos megkülön­böztetéseknek kitenni, viszont gyalázat, ami ellen minden tisztességes egyénnek harcolnia kell. Azt mondani, hogy szintkülönbségek léteznek, vagy legalábbis létezhetnek, elfogad­ható és csak tudományos érvek alapján cáfolható vélemény. FŐLEG PEDIG: az elmúlt fél­évszázad során azt tanultuk meg, hogy nemcsak a faji el­fogultság okozta türemetlenség okozhat rettenetes katasztrófát, hanem az is, ha a fajok, népek, rétegek, osztályok egyenlő­ségének elméletét kívánjuk tü­relmetlen módszerekkel alkal­mazni. Az ilyesi előbb-utóbb menthetetlenül ugyanoda vezet, mint a fajvédelem. Köralakú pályán mozgunk és a két szél­sőség bizonyos ponton talál— Politikai nézőpontból valószí­nűleg Nyugat-Berlin a világ leg­érdekesebb városa. Kelet-Né­­metország (NDK) szívében fek­szik, 200 kilométer távolságra Nyugat-Németországtól, mégis a nyugathoz tartozik. Kapitalista sziget egy, az oroszok által is bigottnak nevezett kommunista német állam közepén. Kisebb, mint Budapest, mindössze 481 négyzetkilométer nagyságú. Nem tartozik hivatalosan Nyu­­gat-Németországhoz, mégis on­nan igazgatják, kimondva, vagy kimondatlanul. A város kép­viselői - elvben - nem tagjai a nyugat-német parlamentnek, a berliniek azonban mégis ott ülnek a bonni Bundestagban, igaz, csak megfigyelői státusszal rendelkeznek. Nyugat-Berlint körös-körül fal veszi körül, a hideg-háború máig is élő emlékműve. S ez a fal ott is fog maradni. Honecker, Kelet-Németország párt- és ál­lamfője a minap jelentette ki, hogy a Fal még száz év múlva is állni fog. Nyugat-Berlin ma is, 44 évvel a háború befejezése után katonai közigazgatás alatt áll, elmé­letileg minden ügyben, amely a várost érinti, a nyugati szö­vetségesek, a francia, angol és amerikai megszálló csapatok parancsokai dönthetnek. Termé­szetesen a szövetségesek ezzel a jogukkal csak ritkán élnek, s a város kormányzója ténylegesen a nyugat-berlini szenátus. A város sorsáról egy négy­hatalmi megállapodás döntött 1972-ben, ekkor egyeztek meg a három nyugati nagyhatalom, s a Szovjetnió képviselői Nyugat- Berlin különleges státuszáról. (Érdemes talán egy érde­kességre felhívni a figyelmet: Nyugat-Berlin az egyetlen olyan német város, ahová német légitársaságok gépei nem repül­hetnek, a légi összeköttetést Nyugat-Németországgal francia, angol és amerikai gépek biz­tosítják.) A város lakosai nyugat-német útlevéllel rendekeznek, elvben azonban mégsem teljes jogú nyugat-német állampolgárok. ADÓ Jövedelmi, hagyatéki és ajándékozási Pénzügyi Tanácsadás Dr. Oszlányi Miklós v. ügyvéd 22 éves helyi gyakorlattal TAX SERVICES 7188 Sunset Blvd. Suite 100 L.A., CA 90046 Telefon: (213) 661-5392 és 851-1610 kozik. Ezért érzem úgy, hogy erkölcsi hozzáállás nézőpontjából sokkal inkább az elhallgattatott, kiát­kozott, megszégyenített pro­fesszor oldalán állok (még akkor is, ha hipotézise végül is nem állja majd meg a helyét), mint azokén, akik szentül hiszik, hogy saját jelszavaik attól fognak valósággá válni, ha hangosabban tudják ordítani őket, mint szomszédjaik. Nemrégiben választást tartot­tak Nyugat-Berlinben, mely arról döntött, hogy milyen összetételű legyen az elkö­vetkező négy évben a berlini szenátus. A választások lényegében már két esztendővel ezelőtt meg­kezdődtek, ekkor tiltotta be ugyanis a szövetségesek egye­sített főparancsoksága a város­ban működő és szerveződő újfasiszta pártot. Az újfasiszták azonban hamarosan kiheverték a csapást és "republikánus" néven újjáalakították mozgal­mukat. A republikánusok - neonácik - minden higgadt politikai meg­figyelő őszinte meglepetésére óriási sikert értek el a vá­lasztásokon, megszerezték a le­adott szavazatok 7,5 százalékát, s ezzel nemcsak, hogy bejutottak a szenátusba, hanem ott 11 képviselői helyet is szereztek. Az újfasiszták legfontosabb polijkai célja a városban élő körülbelül 300 ezer külföldi eltávolítása, Berlin "fajtiszta" német várossá tétele. Az újfasiszták persze nem számolnak azzal, hogy a kül­földiek kiűzése Nyugat-Berlin azonnali gazdasági összeomlását jelentené, hiszen az "idegenek" elsősorban olyan munkahelyeket töltenek be, amelyek a néme­teknek már nem kellenek. Az újfasiszták álláspontja közel áll a környezetvédő, balolda­linak nevezett zöldek állás­pontjához abban a kérdésben, hogy mind a két csoportosulás el akarja érni a szövetségesek távozását Nyugat-Berlinből. Az­zal persze se a jobb-, se a balol­dali szélsőségesek nem számol­nak, hogy ki garantálná akkor Berlin biztonságát, ha nem lennének ott a francia, angol, amerikai csapatok. A választások előtt és alatt az újfasiszták egyébként is számos alkalommal inzultálták az USA fekete bőrű katonáit is, "gáz­kamrába a négerekkel" jel­szóval..^!) A választások igazi győztese a szociáldemokrata párt (SPD), mely nagyjából 38 százalékot szerzett. A másik nyugat-berlini nagy párt, a kereszténydemok­rata párt (CDU), szintén kö­rülbelül annyi szavazatot szer­zett, mint a szociáldemokraták. Óriási meglepetést keltett vi­szont, hogy az FDP, a szabad­­demokrata párt, mely eddig koalícióban kormányozta Berlint a szociáldemokratákkal, nem szerzett annyi szavazatot, hogy akár csak egyetlen képviselői székhez jusson. A szenátus 126 posztjából 55- öt kaptak a szociáldemokraták, 55-öt a kereszténydemokraták, 15-öt a környezetvédő zöldek és 11-et az újfasiszták. Jelenleg folyik a latolgatás, kivel lépnek majd koalícióra a szociáldemokraták, a zöldek­kel-e, vagy a keresztény­­demokratákkal szerveznek nagy­­koalíciót? A választások azonban nem­csak Berlinre hatnak, hanem tovább polarizálják az igencsak megosztott nyugat-német politi­kai életet is. A megfigyelők attól tartanak, hogy ez az eredmény a szociáldemokratákat balra, a kereszténydemokratákat pedig jobbra löki. Egyelőre egyetlen erő sem akar az újfasisztákkal közös­ködni, de térnyerésük felerősítheti a keresztény­­demokrata jobboldal hangját, azét a jobboldalét, mely még mindig számontartja a háború előtti német határokat, s mely drasztikus intézkedéseket tervez az NSZK-ban élő külföldiek ellen. Sokan megemlítik azt is, hogy a jelenlegi helyzet sok szem­pontból emlékeztet az 1925-27- esre, amikor Hitler fasiszta pártja megkezdte hosszú me­netelését a hatalom felé. A munkanélküliség Nyugat-Né­­metországban a gazdasági növe­kedés ellenére sem akar 8,5 százalék alá csökkenni, s a kormányzat az utóbbi években sok olyan intézkedést hozott, melyek megrendítették a német szociális biztonságot. /­Franz Schönhuber, a berlini fasiszták vezére bajorországi származású, s a legközelebbi vá­lasztásokon Bajorországban fog szónokolni a német faj fel­sőbbrendűségéről, s az alantas külföldiekről. Bármilyen szomo­rú, de tény, hogy Schönhuber kifejezetten büszke arra, hogy a háborúban a Waffen-SS-ben szolgált, abban a szervezetben, melyet a nürnbergi szövetséges katonai törvényszék annakidején háborús bűnösnek nyilvánított... A republikánusokat, s Nyugat- Németország többi fasiszta cso­portját persze valaki pénzeli. Egyre több újságíró ad hangot annak a gyanúnak, hogy Schönhuberéknek azok a vál­lalatok adják a pénzt, amelyek Líbiában harci gázgyárat építet­tek, amelyek rakétákat szál­lítottak Dél-Afrikának, s ame­lyek óriási összegért megszer­vezték a berlini amerikai katonai levéltár kifosztását, ahol fél­millió német háborús bűnös adatait és nevét őrizték... Dr. FRIEDMAN ANDREW ügyvéd Válás • Child Custody • Autó­baleset • Personal Injuries Szerződések • Bűnügyek Drunk Driving • Bevándorlás Végrendelet • Probate ÚJ CÍM ÉS TELEFON: 124 No. La Brea Ave. Los Angeles, CA 90036 Tel.: 931-2476 656-5847 AMERIKAI 1989. március 24.Magyar Hírlap E GALAMBOS ANDRÁS Két világ között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents