Zárszámadás, 1934-1935

Jelentés az 1934-1935. évi zárszámadásról

Ez a tartozás az üzemet terhelő adósságok 4. tétele alatt van kimutatva. 4. Az államvasutaknál a Budapest és Wien közti közvetlen gyorsforgalom bevezetése céljából szükségessé vált 2 drb. négytengelyű nyersolajmotoros sínautóbusz beszerzése. A sínautóbuszok vételára egyenkint 160.000 P, melyet a kocsik ideiglenes átvétele napjától számított két éven belül kell a szállító Ganz és Társa villamossági, gép-, waggon- és hajógyár r.-t.-nak havi 14.200 P-s részletekben kifizetni. A törlesztési részletekben a hivatalos bankkamatlábat 1*25 %-kal meghaladó kamat is bennfoglaltatik. A járművek értéke az államvasutak ingatlan vagyonának gyarapodásaként, a keletkezett tartozás pedig az államvasutak adósságainak 18. tétele alatt van kimutatva ; a tartozásból az 1934/35. év végén, 90.594 P 28 f törlesztés folytán, 229.405 P 72 f áll fenn. A törlesztésre fordított kiadás az „Államvasutak'-' fejezete beruházásainak 1. rovata keretében számoltatott el. 8. Az 1934/35. évi állami zárszámadás leltári része felöleli az állami üzemek összes vagyon- és teherszámláit. E leltári számlák kimutatják az üzemek különböző vagyonrészeinek és terheinek évkezdeti és évvégi értékálladékát, az év folyamán történt gyarapodásokat és fogyatkozásokat, valamint e változásoknak a pénzszámadással való összefüggését. Az állami közigazgatást illetően az ingatlan vagyon, a hasznos jogok, valamint az ingó vagyon csoportjába tartozó szerek és eszközök leltári számlájából csak az évközben előállott értékgyarapodások, az ezekkel összefüggő pénzkiadások, valamint az e vagyonrészekből történt értékesítéssel kapcsolatban előírt bevételek voltak közzétehetők. E vagyonszámlák kezdőleges és évvégi értékálladéka, valamint évközi fogyatkozása azonban — átértékelés hiányában — mint az előző években, ezúttal sem volt közölhető. Ezeknél fogva a mérlegek közül a jövedelmi- és a vagyonmérleg sem volt közölhető, mert ezek az államháztartás összes leltári tényezőinek alapulvételével szerkesztendők. Az állami zárszámadásnak ezt a hiányosságát kiküszöbölendő, az átértékelési munkálat megindítása és annak értékbecsléssel való szükségszerű egybekapcsolása iránt a legfőbb állami számvevőszék több éven át tárgyalásokat folytatott. Utóbb e kérdésben várakozó álláspontra helyezkedett, egyfelől, mert a szóbanlévő vagyonrészek álladéka a tapasztalat szerint általában csak kisebb arányú változásoknak (fogyatkozásoknak) van alávetve, másfelől különösen azért, mert ezt a kétségkívül nagyobb arányú és költséget is okozó munkálatot — mint az egyébként az 1933/34. évi zárszámadás képviselőházi tárgyalásán a pénzügyminiszter beszédében