Zárszámadás, 1934-1935

Jelentés az 1934-1935. évi zárszámadásról

is kifejezésre jutott — csak megállapodottabb, vagyis olyan gazdasági viszonyok mellett indokolt foganatba venni, amikor az egyes értékkialakító tényezők és közrehatásuk mérve állandóbb jelleget öltenek és ezáltal biztosítékok forognak fenn abban az irányban, hogy az új értékadatok nem fognak egyhamar túlhaladottakká válni. 9. Hivatali elődöm az előző évi zárszámadási jelentés bevezető részében (a 35—39. oldalon) részletesen ismertette a minisztériumoknál, valamint a Budapesten székelő egyéb állami utalványozó hatóságoknál és üzemeknél kísérletképen bevezetett rendszeres és folyamatos helyszíni ellenőrzés mibenlétét és ennek során kiemelte emez új ellenőrzési módnak az eddigi állapottal szemben mutatkozó azt a két nagyjelentőségű előnyét, nevezetesen, hogy az egyrészt az ellenőrzést elmélyíti és egyben ki is szélesíti, másrészt a minisztériumok, valamint a többi budapesti utalványozó hatóságok (üzemek) számvevőségeinél munka-%és nyomtatványanyag-megtakarítást eredményez annak folytán, hogy a helyszíni ellenőrzés mellett nincsen szükség arra, hogy havi utalványozási jegyzékeket szerkesszenek és küldjenek be a legfőbb állami számvevőszékhez. A legfőbb állami számvevőszék vezetésének a közelmúltban történt átvétele után haladék nélkül tanulmányozás tárgyává tettem a helyszíni ellenőrzési rendszer véglegesítésének, azaz intézményessé tételének kérdését. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a helyszíni ellenőrzésre való végleges áttérés államháztartási érdekekből igen kívánatos. A rendszeres és folyamatos, a valódi kiadások minden tételére kiterjedő helyszíni ellenőrzés ugyanis a számvevőségeknél vezetett főkönyvek és egyéb nyilvántartások könyvelési adatainak közvetlen vizsgálatán alapulván, az egyes tételek egészen beható megismerését teszi lehetővé, s emellett az ellenőrzés menetét gyorsítja, mert a helyszínén rendelkezésre állanak mindazok az ügyiratok, számadási okmányok és egyéb feljegyzések, amelyek az egyes tételeket közelebbről részletesen megvilágítják. Ezzel szemben a legfőbb állami számvevőszékhez beküldendő havi utalványozási jegyzékek (könyvkivonatok) vizsgálatán alapuló ellenőrzési mód mellett mélyreható ellenőrzés csak sok iratváltás útján gyakorolható, mert az említett jegyzékek az egyes utalványrendeleteket természetszerűleg csak kivonatosan ismertethetik. A helyszíni ellenőrzés egyszersmind megadja a lehetőséget arra, hogy a legfőbb állami számvevőszék kiküldötteivel a bevételeket, továbbá az átfutó, a letéti és a leltári kezelés körében előforduló pénz- és egyéb vagyonváltozásokat is rendszeres és folyamatos ellenőrzés alá vonja, valamint, hogy a számviteli szolgálatot is állandóan figyelemmel kísérje. A hely-