Zárszámadás, 1932-1933

Jelentés az 1932-1933. évi zárszámadásról

25 t.-c. 15. §-ában lefektetett rendszertől eltérő szabályozása, továbbá az 1925 : IX. t.-c. 9. §-ával létesített alapszerü kezelés, a vagyonváltság- és üzemi beruházási alapok és az u. n. hasznos beruházások alapja. Ezeknek létesítése és fenntartása a szanálási időszak alatt kétségtelenül indokolt volt, a szanálási időszak lejárta után azonban — a legfőbb állami számvevőszék nézete szerint — a fentebb említett költségvetésen kivüli kezeléseknek és a virement tekintetében gyakorolt eljárásnak már megszűnt a létjogosultsága s ezért tárgyalásokat kezdett a pénzügyminisztériummal oly irányban, hogy a költségvetésen kivüli kezelések a költségvetési kezeléssel ismét egyesittessenek és a virementra nézve is a számviteli törvényünk rendelkezései szerinti alapelvekhez történjék ismét visszatérés. Bár a tárgyalások akkoriban eredményre nem vezettek, a legfőbb állami számvevőszék e kérdéseket éveken keresztül felszinen tartotta és megvalósításukat ismételten és újra szorgalmazta. Ellenőrző hivatásának és tevékenységének gyakorlásánál a legfőbb állami számvevőszék aggályokat különösen a virement kérdésében látott fennforogni. Ezek közjogi szempontból merültek fel, mert a virement tételes megállapításának a törvényhozás részére fenntartott joga a törvényhozástól a kormánynak kezébe helyeztetett át, ami a legfőbb állami számvevőszék nézete szerint nem volt összeegyeztethető a költségvetési jog alapvető elveivel és szellemével. A virement megállapításának a kormányra való átruházása ugyanis azt jelentette, hogy megszűnnek azok a korlátok, amelyek a költségvetési hitelek felhasználása tekintetében számviteli törvényünkben és szabályainkban le vannak fektetve s csupán a kormány nézete és elhatározása szabja meg azt a határt, hogy mely esetekben és mily mérvben él az átruházott jogkörrel. Az előadottaknál fogva az 1932 : XIV. t.-c. 5. §-ában a virement megállapítására vonatkozó rendelkezés nagy megnyugvást okoz, mert ez nemcsak az 1897 : XX. t.-c. 15. §-ában foglalt alapelvekhez való visszatérést jelenti, hanem az által, hogy az igy megállapított hitelátruházás is csak akkor gyakorolható, ha ahhoz a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása után a minisztertanács is hozzájárult, a virement gyakorlásánál a számviteli törvény rendelkezéseinél is szigorúbb rendszabályokat léptet életbe. Ami e rendszabályoknak gyakorlati eredményeit illeti, azok természetszerűen számokba nem foglalhatók, az állami zárszámadás eredményei szerint azonban ebben a számadási évben az előző évi eredményekhez viszonyítva a túlkiadások nagyon jelentékeny mérvben csökkentek, amely eredménynek elérése, ha nem is tulaj donitható teljesen a virement ez évre megállapított rendszere következményének, mégis tagadhatatlan, hogy a túlkiadások csökkenésére e szigorú rendszabályok kedvező befolyással voltak. 4