Zárszámadás, 1918-1919

Jelentés

4 5r törvények — legutóbb az 1914. évi IV. t.-c. — állapították meg, ellentétben az egyes igazgatási ágak személyzeti létszámával, amelyek évről-évre az egyes költségvetési törvényekben szabályoztattak. A legfőbb állami számvevőszéknek különleges közjogi helyzete és elbiráltatása ;clacára az 1919. év elején általánosan végrehajtott létszámrendezések nem maradhattak hatás nélkül a legfőbb állami számvevőszékre sem. különösen azéfct, mert a létszámrendezések legfőbb célja magasabb állások nyitása által a tisztviselők anyagi helyzetének javítása volt. E mellett figyelembe kellett venni még azt is, hogy a legfőbb állami számvevőszék létszáma az egyes ministeriumok fogalmazási létszámához viszonyítva már a békében sem adta meg azt az előmeneteli lehetőséget, amelyet ennek a hatóságnak jogvégzett tisztviselői, akiktől az állami számviteli és ellenőrzési szolgálatban, de különösen a rendkívüli fontossággal biró helyszíni vizsgálatoknál nagy szakképzettség kívántatik meg, méltán remélhettek. Végül mellőzhetetlenné tette a létszámrendezést, illetve a magasabb állások szaporítását annak szükségessége is, hogy a helyszíni vizsgálatokhoz a legfőbb állami számvevőszék részéről legalább is olyan rangban levő tisztviselő legyen kiküldhető, mint amely rangban az illető hivatal vezetője, amelynél a vizsgálat lefolytattatik, helyet foglal, mert ellenkező esetben a kiküldött — alacsonyabb rangja miatt — a kellő tekintéllyel és súllyal a vizsgálatnál eljárni nem képes. A legtöbb állami számvevőszék személyzeti létszámát az 1919. évi február hó 2-án tartott ministertanács a következőképen állapította meg: Az elnöki és alelnöki állás változatlan megtartása mellett a IV. fizetési osztályban egy helyettes alelnöki állást rendszeresített; az V. fizetési osztályban a tanácsosi állások számát négyről nyolcra, — a VI. fizetési osztályú osztálytanácsosok számát hétről tizenhatra, — a VII. fizetési osztályú titkárok számát kilencről tizenhatra emelte fel, aminek ellenében a VIII. fizetési osztályú segédtitkárok számát tizennyolcról tizenhatra szállította le és a VII. fizetési osztályban a jogvégzettséggel nem biró tisztviselők részére rendszeresítve volt három föszámtanácsosi állást, valamint a IX. és X. fizetési osztályú fogalmazói és segédfogalmazói nyolc-nyolc állást törölte. Ezeken a létszámeltéréseken kívül az irodai és az altiszti személyzet létszámában is mutatkoznak kisebb eltérések. A létszámeltérések kapcsán egyben említésre szorul az u. n. tanácsköztársaságnak az a rendelkezése is, amellyel az állami tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat az 1893. évi IV. t.-cikkben megállapított rangosztályok helyett hetibér-osztályokba sorozta és részükre heti munkabéreket állapított meg. Az ily címen kifizetett összegek pontosan meg nem állapithatók, mert azok az u. n. tanácsköztársaság által felfogadott alkalmazottak illetményeivel együttesen mutattatak ki s benfoglaltatnak abban az összesen 591,355.893 K 06 ft tévő összegben, amelyet fejezetek szerint részletezve a valódi kezelés eredményeinek ismertetése során e jelentésem 14. lapján mutattam ki.