Zárszámadás, 1918-1919
Jelentés
48 A közszolgálati alkalmazottak személyzeti létszámában általánosan mutatkozó eltérések mellett reá kell mutatnom a tárgyidőszakokban engedélyezett kegyelmi nyugellátások körül tapasztalt eljárásra is. A nyugilletmények utalványozásának ellenőrzése során ugyanis a legfőbb állami számvevőszék azt tapasztalta, hogy az 1918. év november hó 1.-tői 1919. év augusztus hó 6.-ig^ terjedő két időszakban az akkor működött kormányoknak és pedig ugy az u. n. népköztársaság kormányának, mint az u. n. tanácsköztársaság népbiztosságainak elhatározása folytán kegyelmi nyugellátások is engedélyeztettek. A kegyelmi ellátásoknak ily módon történt engedélyezését az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 1912. évi LXV. t.-c. 121. §-ának azon rendelkezése alapján, hogy a törvény határozmányaitól eltérő, vagy nem szorosan azon alapuló nyugdijak és kegydijak, valamint nevelési járulékok és végkieiégitések csakis a ministertanács hozzájárulásával és az illető minister felelősségére kegyelmi uton engedélyezhetők, a legfőbb állami számvevőszék utólag minden egyes esetben észrevétel tárgyává tette, mert a kegyelmi ellátások engedélyezéséhez a ministertanácsnak hozzájárulása feltétlenül szükséges ugyan, de a ministertanács maga felségjogokat nem gyakorolhat. Az államfőnek a kegyelmi tényre vonatkozó elhatározását pótlandó, a legfőbb állami számvevőszék felkérte a kormány érdekelt tagjait, hogy a törvény szerint szükséges kegyelmi ténynek utólagos kieszközlése céljából a Kormányzó Ur Ö Főméltóságához előterjesztést tegyenek. Az érdekelt minister urak ' ezt az álláspontot magukévá tévén, a szóban . levő kegyelmi ellátások engedélyezéséhez a Kormányzó Ur Ö Föméltóságának utólagos hozzájárulását minden egyes esetben kieszközölték. VIII. Állami vagyon. Az állami zárszámadás egybeállítását lehetetlenné tevő okok és körülmények akadályozzák a zárszámadás szerves részét képző állami vagyon állagának és értékének pontos megállapítását, valamint a tárgyidőszakok folyamán abban végbement vagyonváltozásoknak számbavételét és kimutatását is. Az ország legnagyobb részének az 1918. és 1919. évben történt megszállása által az elvesztett területekkel együtt elvesztek azok a könyvek és nyilvántartások is, amelyeket az ezeken a területrészeken működött hivatalok a vagyon nyilvántartása céljából vezettek, aminek folytán az elvesztett területekkel idegen impérium alá jutott állami vagyont megállapítani mindezideig nem lehetett. IX. Helyszíni vizsgálatok. A legfőbb állami számvevőszék a háború tartama alatt nem élt a hatásköréről stb. szóló 1870. évi XVIII. és 1880. évi LXVI. t.-cikkekben megállapított azon jogával, amelynél fogva a kormányhatóságok mellé rendelt szám-