Zárszámadás, 1918-1919
Jelentés
35 2. az 1916/17., 1917/18. és 1918/19. számadási évek állami zárszámadásaival és végül 3. az 1916/17., J 917/18. és 1918/19. számadási évekről a minístertanácsnak félévenként megküldendő hitelnyilvántartási kimutatásokkal. Ezeknek a hátralékoknak kiküszöbölését és ez által a számviteli rendnek helyreállítását a már ismertetett okokon kívül a számvevőségi szolgálatban az u. n. tanácsköztársaság bukását követő időkben beállott sajátos viszonyok és körülmények is gátolták. A számvevőségi tisztviselők egy rész ét ugyanis a rendkívül bonyolult illetményrendszer folytán az állami alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeinek nyilvántartása, számfejtése és könyvelése annyira lekötötte, hogy azokat egyéb ellenőrzési tevékenységre, avagy a hátralékok feldolgozására már igénybe venni alig lehetett, a tisztviselői kar másik része pedig — és közte éppen legképzettebb, legkiválóbb munkaerők is — az 1920. évi XI. t.-cikknek a kinevezéseket tiltó rendelkezése folytán, előléptetés hiányában az állami szolgálatból kiválván, másutt keresett magának a megélhetést jobban biztosító alkalmazást. Ezeken kívül, bár a megfogyatkozott személyzetnek fiatalabb munkaerőkkel való pótlása alig sikerült, egyes kormányzati ágakban számvevőségi tisztviselők igénybe vétettek más oly szolgálatok teljesítésére is (uj adók, vám stb.), amelyek .tulajdonképeni hivatásuktól távol estek, amit azonban kikerülni éppen az államkincstár érdekei szempontjából nem lehetett. Ily körülmények köpött a mindjobban felszaporodott hátralékok az 1920. év nyarán már oly nagy terjedelmet öltöttek, hogy azoknak kiküszöbölése iránt minden rendelkezésre álló eszközt igénybe kellett venni. Szükséges volt e téren rendet teremteni különösen azért, mert a számvevőségek évről-évre folyó munkájukkal is visszamaradtak anélkül, hogy hátralékaikból bármit is' feldolgozhattak volna. Az ellenőrzés pedig — gyakoroltassék az akár az erre elsősorban hivatott szervek, akár legutolsó fokon a törvényhozás által — csak abban az esetben lehet hatályos, ha az nem a kiadások és bevételek felmerülését követő-távolabbi időpontban, hanem közvetlenül azok foganatosítása után gyakoroltatik. A számadási rendnek mielőbbi visszaállítása érdekében mindezek folytán oly módozatot kellett keresni, mellyel a zárszámadási hátralékok kérdése a legrövidebb idő alatt, a legegyszerűbben és mégis a törvényhozás ellenőrzési joga gyakorlásának lehetővé tétele mellett megoldható legyen. Itt elsősorban figyelembe kellett venni azt, hogy a hátralékok feldolgozása a számvevőségi személyzetnek állandó és megfeszített munkája árán is csak hosszú évek múlva lett volna elérhető, másrészt pedig megfontolandó volt az is, vájjon a számadási adatok egyrészének hiánya dacára rendes zárszámadások készittesenek-e, vagyis fentartassék-e az eddigi forma annak lényege nélkül, mert nem lehet kétséges, hogy az olyan zárszámadások, amelyeknek adatai a teljességet és pontosságot nélkülözik, valamint az azokból összeállított pénztári-, 6*
