Zárszámadás, 1918-1919

Jelentés

időszakokról, nevezetesen az 1916 17., 1917/18., 1918 19. és 1919/20. számadási évekről a legfőbb állami számvevőszéknek nem állott módjában a törvényes rendelkezések szerint egybeállítandó beadványokat a törvényes határidőkön belül előterjeszteni, mert az azokhoz szükséges adatok az államháztartás legfőbb és legkiterjedtebb ágazatainál a számviteli rendben előállott leküzdhetetlen nehézségek és fennakadások miatt megszerezhetők nem voltak. Ezeknek az akadályoknak ismertetése során, szükségesnek tartom, hogy e jelentésem kapcsán részletesebben megvilágítsam azokat az okokat és körülményeket, amelyek a számviteli szolgálatban és ennek következményeként a zárszámadások terén is fennálló nagy hátralékokat előidézték és egyben a fentebb jelzett időszakokra nézve rendes állami zárszámadások elkészítését lehetetlenné tették. A számadási hátralékok részben személyzeti, részben tárgyi okokra vezethetők vissza. Ugyanis az 1914, év nyarán kitört világháború folytán az egyes ministeriumok, valamint azok utalványozó hatóságai mellett működő számvevőségek tisztviselői oly nagy számban hivattak be katonai szolgálatra, hogy az itthon maradt, tisztviselők részben megcsökkent létszámuk miatt, részben pedig azért, mert a háborús intézkedések folytán rendkívül megszaporott közigazgatási teendők ellátására is igénybe vétettek, a reájuk háramló számvevőségi ellenőrzési szolgálat körében a törvényekben és rendeletekben megállapított határidőket betartani képesek nem voltak. Ez volt az oka annak, hogy a legfőbb állami számvevőszék — amint erre a vonatkozó jelentéseiben reá is mutatott — már az 1914. év I. feléről, valamint az 1914/15. számadási évről szerkesztett zárszámadásokat is csak késedelemmel tudta a tövényhozás elé terjeszteni. A számvevőségi szolgálatban előállott nehézségeket még nagyobb mértékben fokozták az 1915. és 1916. években szükségessé vált ujabb katonai behívások, amikor a katonai szolgálat alól való felmentések a számvevőségi szolgálatot teljesítő tisztviselőkre nézve is a minimumra korlátoztattak. A megfogyatkozott létszám folytán a számvevőségi szolgálatban előrelátható nagyobb zavarokat kisegítő munkaerők alkalmazása által akarták elkerülni az egyes kormányhatóságok, ezek a kísérletek azonban nagyobbrészt meddők maradtak, mert a számvevőségi szolgálat természete kizárja oly munkaerők sikeres alkalmazását, akik megfelelő elméleti képzettség mellett a kellő gyakorlati ismeretekkel nem birnak. Ezek a viszonyok okozták, hogy a számvevőségek hátralékai mind nagyobb és nagyobb terjedelmet öltöttek, aminek látható bizonyítéka az 1915/16, számadási évről szerkesztett állami zárszámadás, mellyel a legfőbb állami számvevőszék, a vonatkozó zárszámadási beadványoknak késedelmes kézhez vétele miatt, csak az 1918. év szeptember havában tudott elkészülni, ami az 6