Zárszámadás, 1918-1919
Jelentés
32 Az eddigiekben főbb vonásaikban ismertetvén a kezelési eredményeket, itt szükségesnek tartom különösen kiemelni és a nemzetgyűlés figyelmét felhivni arra,, hogy 1. az 1918. évi november hó l-jével kezdetét vették a költségvetésen nem alapuló és törvényes felhatalmazás nélküli időszakok. Az u. n. magyar népköztársaság kormánya által kibocsátott 1918. évi VI. néptörvény sem pótolja az alkotmányosság keretei között létrejött felhatalmazást s igy kétségtelen, hogy ugy az u. n. népköztársaságnak, mint az u. n. tanácsköztársaságnak forradalmi kormányai csupán saját felelősségükre intézkedtek az ország pénzügyeiről. 2. Az u. n. népköztársaság és az u. n. tanácsköztársaság kiadásai között a valódi kezelésben nagyobb számban fordulnak elő olyan előleg jellegével biró utalványozások, amelyeknél az utalványozás jogcímének megfelelő tényleges felhasználás kétséges. 3. Az u. n. tanácsköztársaság ideje alatt az utalványozások gyakran papirszeleteken avagy szóbelileg történtek és nélkülözték a szabályszerű számvevőségi ellenjegyzést, ami a kimutatások adatai pontosságának rovására esik annál is inkább, mert a számadások is sokszor elkallódtak vagy megsemmisittettek. 4. Az u. n. tanácsköztársaság ideje alatt rendkívüli nagy összegek utalványoztattak: a) a kommunista tanok és eszmék terjesztésére irányuló propaganda céljaira, b) az u. n. tanácsköztársaság által felfogadott alkalmazottak illetményeire, c) a „vörös hadsereg" és általában az u. n. tanácsköztársaság uralmát biztosító egyéb fegyveres alakulatok fentartására, valamint d) egyes intézetek, intézmények, üzemek stb. „szocializálása 4 4, illetve köztulajdonba vétele folytán szükséges kiadásokra. 5. Az u. n. tanácsköztársaság, bevételi forrásait gyarapitandó. a „szocializálás"-ok és köztulajdonba vételek mellett még a volt Osztrák-Magvar Bank bankjegyeinek meghamisítását is gyakorolta (1. a rendkívüli bevételek X. „Állami adósságok" fejezete 2. címénél a 3. és í. rovaton). Egyebekben még a következőket van szerencsém előadni és jelenteni: I. Az állami számadási munkálatok rendes lebonyolítását akadályozó körülmények. Az 1915/16. számadási évről szerkesztett állami zárszámadás és az ahhoz fűzött jelentés volt a törvényhozás elé terjesztett legutolsó beadvány, amelyben a legfőbb állami számvevőszék az államháztartás mikénti viteléről és a kormány gazdálkodásáról beszámolhatott. Az 1915/16. számadási évet követő
