Zárszámadás, 1893

Jelentés az 1893. évi zárszámadásról

325 forog fenn, és ennélfogva az ügyet a ministertanács határozata alá bocsátani határozta. A mi a minister átiratában az építkezési hitelekre való hivatkozást illeti, az állami számvevőszék nézete szerint az a jelen kérdés eldöntésénél mérvadóul nem tekinthető, s azért a tanácsülés ezen kérdést a szóban levő iigygyel kapcsolatba nem is hozta, annálinkább, mert a hitel lekötése körüli eljárásnak szabályozása ugy is külön tárgyalások alapját képezi a ministertan ácscsal. Az állami számvevőszéknek a ministertanácshoz 1893. évi 2855. szám alatt intézett átirata a következő: Nagyméltóságú Ministerelnök ur! A „vicinális vasutak segélyezésére" az 1892. évi költségvetésben megszavazott 300.000 frt hitelből a kezelési év végével 35.035 frt maradt fölhasználatlanul. A kereskedelemügyi minister ur e hitelmaradványt 1893. január havában 4.48G. számú rendeletével oly módon vette igénybe, hogy azt öt helyi érdekű vasút között az 1893. évre járó segélyjárandóságaik fejében fölosztotta. Az állami számvevőszék ez eljárást az 1889. évi országos határozat I. pontjának azon rendelkezésébe ütközőnek találván, mely szerint a folyó évi hitel a következő év költségeinek fedezésére nem utalvánj'ozható, f. évi 2.418. szám alatt kelt átiratában a kereskedelemügyi minister urat arra kérte föl, hogy a kérdéses összegnek az 1893. év terhére való átvezetése iránt intézkedjék, illetve hozzájáruljon ahhoz, hogy az állami számvevőszék maga hasithassa ki az összeget az 1892. évi kezelés keretéből az időközben hozzá beküldött 1892. évi pénzkezelési kimutatásokban. A kereskedelemügyi minister ur folyó évi junius 28-án 45.G92. szám alatt kelt válaszában annak a nézetének adott kifejezést, hogy a vicinális vasutak segélyezésére törvényhozásilag engedélyezett 300.000 frt hitel teljes összegében volt fölhasználható a helyi érdekű vasutak segélyezése czimén az 1892. évben vagy az ezt megelőző időben engedélyezett összegek fedezésére ; ama vasutak részére pedig, melyeknek az állami számvevőszék által kifogásolt összegek fizettettek, az államsegélyek már az 1892. évben, illetve az előtti időben biztosíttattak, e segélyek tehát még az esetben is, ha azok ugyanazon tekintet alá esnének, mint például az épitési költségek, az 1892. évi költségvetési hitel terhére annál inkább voltak utalványozhatok, mert azok jogczime ugyanazon évben vagy az azt megelőzött években gyökeredzik. Ezekhez képest, a minister ur nézete szerint, a jelen esetben nem is lehet szó oly hitelátruházásról, a mely az 1889. évi országos határozat I. pontjába ütköznék. Megjegyzi továbbá a minister ur, hogy arra nézve, vájjon az egyes vasutaknak biztosított államsegély egyszerre egész összegében, vagy pedig több évi részletekben fizettessék-e ki, és az évi részletek egyenlők legyenek-e ? tudtával nem áll fönn oly törvényes intézkedés, a mely bármily korlátokat szabna eléje. Mindezeknél fogva a minister ur az észrevétel elejtését kéri annyival inkább, mert különben a helyi érdekű vasutak épitése teljesen fönnakadna, miután oly fölosztást, mely változás alá ne essék — tenni egyátalán nem lehet. Az állami számvevőszék a kereskedelemügyi minister ur fölvilágositásait kielégítőknek nem találja, mert nézete szerint a szóban lévő hitel megállapításának és megszavazásának alapját a törvényhozás által annak idején jóváhagyó tudomásul vett azon jelentések képezik, melyeket a kereskedelemügyi minister ur a helyi érdekű vasutak engedélyezéséről az 1888. évi IV. t.-cz. 7. §-a értelmében a törvényhozás elé terjesztett, ezekben pedig az állami hozzájárulásoknak nemcsak főösszege, hanem az egyes évek költségvetését terhelő réstletek is benfoglaltatnak s a segélyeknek évekre való e felosztása alapján — a költségvetést kisérő ministeri jelentésből is láthatóan az évi költségvetésekben a segélyösszegéknek csak az illető évben esedékes részletei vannak fölvéve és megszavazva: következőleg az évenként ily módon engedélyezett hitel terhére is csak ezek a részletek számolhatók el, az ezekre szükséges összegen túl fönmaradó hitel, számviteli rendszerünk értelmében megtakarítást képez. Ezekhez hozzájárul még az, hogy a szóban forgó segélyezések szerződés jellegével bírnak, mely szerint a kereskedelemügyi minister ur csak bizonyos évi járulékok fizetésére kötelezte az államot, mihez képest az állam egy évben még a következő évi járulékokkal is meg nem terhelhető. Ez a körülmény is tanúskodik arról, hogy a szóban levő esetekben az évek közti átruházás kétségtelenül fönforog. Ezekben az intézkedésekben tehát meg van szabva a korlát, mely a kereskedelemügyi minister urat gátolja abban, hogy a segélyezési liiteleket oly értelemben kezelhesse, a mint azt előbb idézett