Zárszámadás, 1893

Jelentés az 1893. évi zárszámadásról

326 válaszában fejtegeti, a mely kezelés a későbbi években előreláthatólag az 1888. évi IV. t.-cz. 7. §-ában a helyi érdekű vasutak évenkénti segélyezésére meghatározott 300.000 frt maximális összeg túllépését eredményezné. A mi a kereskedelemügyi minister ur felvilágosításában érintett - a jelen kérdés eldöntésére különben általa sem mérvadókul tekintett — azokat a szabályokat illeti, melyek az építkezési hitelekre nézve érvényesek, min'hogy ez esetben nem építkezési, hanem tisztán segélyezési hitelekről van szó, ezeknek a szabályoknak értelmezésébe ez alkalommal nem bocsátkozom, föntartván magamnak e tárgyra nézve bővebben kifejteni az állami számvevőszék álláspontját. Minthogy az előadottak után ugy a költségvetés, valamint az állam kötelezettsége szempontjából az évek közti átruházás a jelen esetben minden kétséget kizárólag megállapítható, tiszteletteljesen kérem Excellentiádat, méltóztassék a kereskedelemügyi minister ur és az állami számvevőszék közt a helyi érdekű vasutak segélyezésére szolgáló költségvetési hitelek kezelésére nézve fölmerült elvi eltérést a ministertanács elé terjeszteni s az erre vonatkozó határozatáról engem értesíteni. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten, 1893. november 4-én. Az állami számvevőszék azon hitben volt, hogy a ministertanácsnak kiváló hivatása őrködni a felett, hogy számviteli és ellenőrzési rendszerünk alapelvei csorbát ne szenvedjenek, s hogy különösen egy évi budgetrendszerünk mellett az évek közötti hitelátruházás lehetőleg elkerültessék. Annál meglepőbb volt tehát az állami számvevőszékre a ministertanácsuak eltérő határozata, melyet a ministerelnök 1894. évi április hó 1 2-én 421. szám alatt kelt következő átiratában közölt az állami számvevőszékkel: Nagyméltóságú Elnök ur ! Mult évi november hó 4-én 2855. szám alatt kelt nagybecsű átiratában Nagyméltóságod a viczinális vasutak segélyezésére az 1892. évi költségvetésben megszavazott hitelből a kezelési év végével fenmaradt hitelmaradvány felhasználása tárgyában Nagyméltóságod s a kereskedelemügyi m. kir. minister ur között felmerült nézeteltérést, a ministertanács elé leendő terjesztés czéljából méltóztatott velem közölni. A Nagyméltőságtok között felmerült nézeteltérés azon elvi kérdés körül forgott, vájjon a kereskedelmi minister ur az 1888: IV. t.-czikkben megállapított határokon belül szabadon rendelkezik-e a helyi érdekű vasutak segélyezésére költségvetésileg megszavazott hitel felett a tekintetben, hogy azt belátása szerint fordíthatja bármely állami segélyben egyáltalán részesülő helyi érdekű vasút segélyezésére, avagy korlátozva van-e a jelzett hitel felhasználásánál a törvényhozásnak az egyes vasutak engedélyezése tárgyában tett és jóváhagyólag tudomásul vett jelentésekben foglaltak, továbbá az évi költségvetés mellékletét képező jelentésekben előadottak, végül az egyes helyi érdekű vasutakkal segélyeztetésök tekintetében létrejött megállapodások által V A ministertanács a szóban levő kérdést folyó évi márczius hó 20-án tartott ülésében bírálat alá vévén, kijelentette, hogy annak eldöntése szempontjából, az egyes helyi érdekű vasutak engedélyezéséről tett ministeri jelentéseknek, valamint az állami költségvetés mellékletét képező kereskedelmi ministeri jelentéseknek sem tartalmuk, sem alakjuk, sem pedig czéljuk szerint nem tulajdonitható az a jelentőség, hogy azok a helyi érdekű vasutak segélyezésére megszavazott költségvetési hitel törvényhozásilag jóváhagyott részletezésének tekintessenek, hanem e hitel-átalány jellegével bir. E hitel felhasználásánál a kereskedelmi minister korlátozva van : az 1888 : IV. t.-czikkben foglalt és a hozzájárulás maximumára vonatkozó rendelkezés által, az engedélyezési tárgyalás folyamán az illetékes hatóságok közt létrejött megállapodások által, továbbá az által, hogy az illető év hitelmaradványa csak az illető évben, vagy az azt megelőző évek valamelyikében engedélyezett helyi érdekű vasutak segélyezésére fordítható, az által, hogy az utalványozásnak a pótkezelési negyed végéig kell megtörténnie, végre az által, hogy a hitel feletti rendelkezés akkép osztandó be, hogy a jövőben hiteltúllépések bekövetkezése^elkerültessék. Minthogy a Nagyméltóságod részéről észrevételezett esetben a fennebb emiitett szempontok érvényesültek : — a ministertanáos véleménye szerint a kereskedelmi minister ur nem jött összeütkö-