Zárszámadás, 1879

Részletes jelentés az 1879. évre

tést illetőleg pedig, mely az 1808. évi VII. és 1869. XII. törvényczikkekkel engedélyezett mennyiségre vonatkozik, fölemliti a pénzügyminister ur, hogy hivatalbeli előde már 1874. évi 58.874. szám alatt kelt átiratában tudatta az akkor keletkezett ,37.030 frtnyi rézváltópénz túlveretésnek okát, kinyilatkoztatván, miszerint tekintettel arra, hogy a több kiveretés által a forgalomban levő összes váltópénzösszeg nem szaporittatott, a felelősséget ezen túlveretésért minden irányban elvállalja. „A pénzügyminister urnák ezen nyilatkozatát, mely az ujabb időben létrejött 1878. VI. törvényczikk ellenére elkövetett túlveretésre vonatkozó indokokat ^íem tartalmazta, az állami számvevőszék elfogadhatónak nem találta, mert nézete ,szerint azon körülmény, hogy az 1873. évben, az akkor fennállott törvények elleniében elkövetett túlveretésért az akkori pénzügyminister ur kényszerhelyzetben, s ,csak a kár nélkül már meg nem másitható tényekkel szemben a felelősséget ,magára vállalta, nem képezhet felhatalmazást arra, hogy hasonló eltérés történjék ,az időközben létrejött 1878. évi VI. törvényczikk ellenére is, sőt ellenkezőleg ,azt vallja, hogy ezen utóbbi törvényczikk alkalmat nyújtott a pénzügyminister ,urnák arra, hogy az előbbi törvényeken ejtett sérelem helyreállítható legyen. „Ennélfogva föl is kérte a pénzügyminister urat, 1880. február 10-én ,3035/III. szám alatt oly intézkedésre, hogy a további részpénzkiveretés megszün, tettessék, a már kivert rézpénzből pedig annyi vonassék vissza és olvasztassék ,be, a mennyi az engedélyezett összegen felül kiveretett, és megjegyezte, hogy a ,maximumon túl vert rézváltópénzösszegL 1879. év végéig mindamellett, hogy a ,3.000 frt érték erejéig veretendő félkrajczárosokból addig még mi sem veretett ki, ,már 32.821 frt 38 krra szaporodott. „Ezen felhivásra a pénzügyminister ur f. é. február 21-én 10.712 szám ,alatt kelt átirattal a számvevőszék figyelmébe ajánlotta azon főindokot, a mely ,szerinte hivatali elődjét arra birta, hogy a felelősséget az akkor történt túlveretésért elvállalta. „Ezen főindok abból állott, hogy a 37.030 frtnyi magyar krajczáros rézváltópénz túlveretés által az összes forgalomban levő rézváltópénz mennyiség nem „szaporittatott, mivel 3,703.000 darab egykrajczárosnak megfelelő 37.030 frt „értékű osztrák veretű félkrajczáros rézváltópénz olvasztatott be, és miutánez cn „körülmény a bécsi cs. kir. pénzügyministerrel annak idejében közöltetett és arra „is figyelmeztetett, hogy az egykor a két ország között történendő váltópénzbeszámolás alkalmával Magyarország a 37.030 frt értékű osztrák veretű rézváltó„pénz beváltására hivatkozni fog, és annak saját javára való elszámolását követelni „fogja, a pénzügyminister ur azon nézetét nyilvánitotta, hogy az 1873-ban eszközölt rézváltópénz többlet kiveretése befejezett ténynek tekintendő, és az 1878. „VI. t.-czikk által engedélyezett rézpénzszaporitásnál tekinteten kivül hagyandó, „a mely nézetének az 1879. évi zárszámadásban leendő kifejezésére is az állami „számvevőszéket megkereste.