Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1892

1890. 965 ujabb bizonyítékokat nyújt arra nézve, hogy a kormány sem a belkormányzat helyes vezetésének, sem a nemzeti önérzetnek • követelményei iránt nem bir kellő érzékkel: „a ház ennek a kormánynak a pénzügyi felhatalmazást nem szavazza meg és igy a 63. számú törvényjavaslatot nem fogadja el." A vita folyamában a többek közt fölszólalt Hieronymi Károly s a pénzügyi fölhatalmazásoknak nálunk oly rendszeresen előforduló szükségét abból magyarázza, hogy a költségvetés . tárgyalásának módozata nem helyes. Szerinte ez ellen két eszköz alkalmazandó : a ház és a pénzügyi bizottság parallel tárgyalják a költségvetést, az az nem kell bevárni azt, hogy a pénzügyi bizottság az egész költségvetésről tesz jelentést, hanem mihelyt egy tárczával kész, tegyen erről előterjesztést s a ház tárgyalja ezt a részletet ; — de ezen kivül az ülések tartama is meghosszabbittassék, mert az eddigi rövid ülésekben végezni semmit sem lehet. Wekerle pénzügyminister a fölmerült különböző eszmékre reflectálva, a többek közt Helfy azon több izben kifejtett kiván1 ságát, hogy a pénzügyi év helyeztessék át más időpontra, mint a naptári évre, elhibázottnak tekinti, mert a pénzügyi évet a polgári évtől különválasztanék. Mindenben arra kell törekedni, hogy ne csak a pénzügyi administratio, hanem az administratio minden ágazata is a legszorosabb kapcsolatba hozassék a mindennapi élettel. Ezért a pénzügyi évet különválasztani a polgári { évtől, annyit tenne, mint egy nem természetszerű intézményt • létesiteni. De ez az adózásnál majdnem lehetetlen is lenne: mert hisz számtalan adó kivetésénél a törvény szerint a polgári évet kell tekintetbe venni, melyre az adófizető kereskedő, vagy nyilvános számadásra kötelezett társulat mérlege szól, ugy. hogy | egész sorozata keletkeznék az administratio nehézségeinek és merev ellentétbe jönnénk azon elvvel, hogy igyekezzünk az administratiot lehetőleg egyszerűsíteni. Egyúttal nyilatkozik a felől is, vájjon a fölhatalmazás helyesen képez-e okot bizalmatlanság nyilvánitására. A parlamentaris felfogások szerint az indemnytási törvénynek nem lehet más czélja, más jelentősége, mint módot nyújtani az ügyek rendes tovább vitelére addig, mig a politikai ellentétek megvitattattak és érdemileg eloszlattattak. Az indemnytási-törvénvt tehát kizárólag bizalmi jelentőséggel felruházni A pénzügyi felhatalmazás meghosszabbítása.