Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1892

966 1891. Udvartartás. Közös költségek. szerintem ellenkezik a parlamentaris szokással, ellenkezik az általános parlamentaris felfogással. A javaslatot a képviselőház felállással és ülvemaradással megejtett szavazás utján fogadta el, s igy a felhatalmazást az 1892 : X. t.-cz. 1892. évi julius hó végéig megadja. A költségvetés részleteinek tárgyalásánál kiemelhetők a. következő fontosabb viták : Az udvartartásnál az ellenzék a magyar udvartartás ügyeit hangoztatta, és Pázmándv Dénes következő határozati javaslattal lépett föl: „A képviselőház utasitja a kormányt, hogy az önálló, állandó magyar udvartartás létesítése végett azonnal intézkedjék és eljárásának eredményéről a képviselőháznak jelentést tegyen." A tárgyban folyt vitáknál Wekerle Sándor pénzügyminister a többek közt igy nyilatkozott: „A kormány egyébként. foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy államjogi helyzetünk nem ugyan külön udvartartás létesítése által, de az udvartartás külső megjelenésében és érintkezéseiben miként nyerjen megfelelő kifejezést, és ebbeli álláspontját a tárgyalások befejezése után fogja közelebbről jelezni." Az ellenzék mindazáltal most már ily Ígérettel sem volt lecsillapítható; névszerinti szavazást követelt, melynél 110 szavazattal 82 ellenében (távol volt 257), s igy 28 szótöbbséggel Pázmándy határozata elvettetett. A közösügyi kiadásoknál ezúttal nagyobb tárgyalás fejlődött ki különösen abból a kérdésből, melyet Polónyi Géza vetett föl, a mely szeriut a közös költségek a költségvetésbe azért nem állíthatók be, mert az 1892-iki országgyűlés még nem küldött ki delegátiót, és az 1891-ben működött delegátió egy más országgyűlés által volt választva, az az országgyűléspedig feloszlattatván, megszűnt az általa választott delegátió hatása, s igy határozata is. Az érvelést egyrészt Szilágyi Dezső igazságügyminister, valamint gróf Szapáry Gyula ministerelnök czáfolta. de kivált Hódossy Imre világította megJ Beszédében a többek közt idézi az 1867 : XII. törvény 46. §-átJ mely szerint „az esetben, ha ő Felsége valamelyik ország-j gyűlést feloszlatná, a feloszlatott országgyűlésnek delegátiója is megszűnik s az ujabb országgyűlés uj bizottságot — delegátiót; — választ."