Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1877

74 •1877. hivatal működése, a földtani intézet működése, zálogházi fiókok, szölöszeti és borászati iskola; a kolozsvári és budapesti tanárképezdék, József-műegyetem, vakok intézete; vallásszabadság, polgári házasság, vallás- és tanulmányi alap; fényűzési adók, mesterséges borgyártás, dohány-egyedáruság, erdészeti törvény, — költségvetési törvényjavaslat — appropriatio — Földváry Mihály, Bujanovics Sándor, Simonyi Ernő, Tisza Kálmán — a főrendiház — 1876 : XLYI. t.-cz. Póthitelek: 1876: LI ; 1877: VI., VII., XV.. XVII.; 1878: II., VIII., XII., XV., XVI. Vasutak: 1877: XXVI. Járadékkölcsön: 1877: IX. 1877. zárszámadások. Nehéz helyzet. Kiegyezés Ausztriával. Az angol pótconventio fölmondása. ( A Tisza-kormány alig élte át első évének mézes napjait, alig volt tul az általa vezetett választáson s nyert akkor egy nálunk is szokatlan nagyságú többséget s már is kezdődtek a nehézségek, melyek mélyen bele nyúltak ismét a nemzet pénzügyi, közgazdasági és politikai életébe. Mig Széli pénzügyminister erélyesen dolgozott az állami pénzügyek egyensúlyba hozatalán, s ministertársai vállvetve támogatták működését s igy a fusio által eléretni kivánt czél valószinüleg teljesedésbe megy, két irányban tünedeztek fel felhők, melyek csakhamar vihart jeleztek, s később tényleg oly fergeteggé váltak, mely Tisza hatalmas erejét is majdnem megtörte. E két fenyegető körülmény volt a keleti kérdés, illetőleg a keleti háború fejlődése és az Ausztriával megújítandó közgazdasági kiegyezés. Ez utóbbira nézve a Wenckheim-Tisza kormány program-pontjaiban kivált a vámszövetség megujitása és a bankügy szerepelt is; és ha a Wenckheim által annak idején fölolvasott kormányprogramm még oly óvatosan nyilatkozott is, és ha később Tisza mint ministerelnök és Széli mint pénzügyminister a házban még oly általánosságban szóltak is: a közvélemény és a kormánypárt egy része sokkal vérmesebb reményekkel nézett a vám- és kereskedelmi szövetség megoldásának kérdése s főkép a bankügy szabályozása felé, mint a mennyit az akkori viszonyok mellett e kérdésekben el lehetett volna érni. Némelyek már abban, hogy az angol pótconventio 1875 végén fölmondatott, a magyar kormány vereségét látták, mert ez a fölmondás tisztán az osztrák pamut- és gyapjugyárosok érdekében történt volna. Utóbb, midőn a bankügynek is oly meg-