Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1878

138 1878. A quóta. igénybe, és hogy ezek a költségek állami adóknak nem tekinthetők. Utalva végre az adók kezelésének különféleségére, főkép arra, hogy Magyarországon ez a kezelés rosszabb, a bizottság a tényleges eredmények helyett a direct adóknál az előírást veszi s ez esetre a hozzájárulási arány 67-2771 : 22-7229. Ezek alapján teszi már most javaslatait. Az osztrák bizottság ebbeli álláspontját megállapitá, még mielőtt a magyar bizottság üzenetét vette; az üzenetet véve reflectál három dologra a) a szelvényadóra, b) a határőrvidék praecipiumjára és c) az adóvisszatéritésekre. A szelvényadót illetőleg nem hagyhatja emlités nélkül azt, hogy ez az adó csak azon kötelezvénypapirok után szedetik, melyek az 1868. évig az átalános államadósságot képezték, vagy melyek az egységes járadékadósság helyébe léptek, vagy melyek visszafizetés czéljából kibocsáttattak. Ez az adó csak azon súlyos többletteher (Mehrbelastung) folytán honosíttatott meg. mely Ausztriára a kiegyezés folytán hárult. „Ez oknál fogva nem csak ez idő szerint hanem jogilag indokolva van, hogy ez az adó egész terjedelmében Ausztria javára essék, és egyáltalában meg nem engedhető, hogy ez tőle bármikor az által részben is csak elvonassék, hogy általa a hozzájárulási arány a legcsekélyebb összeggel is nagyobbodjék." A határőrvidék praecipiuma hosszú tárgyalások eredménye. De itt is két körülményre kell tekintettel lenni; a határőrvidékkel erdőcomplexumok mentek át a kincstár birtokába, melyeknek jövedelme aránytalanul nagyobb, mint azon országrészek adójövedelme; — továbbá a praecipinm megállapításakor csak a közös költségekhez való hozzájárulás jött számításba, de az államadósságokhoz a határőrvidék bekebelezése folytán Magyarország mivel sem járul. A bizottság utal arra, hogy ép ezen okoknál fogva a határőrvidék hozzájárulási aránya időkorlát nélkül és ujjabb megállapításnak föntartása nélkül, az időnkinti quóta aránytól függetlenül állapíttatott meg. Már pedig ezen jellegét a határőrvidéki hozzájárulás azonnal elvesztené, mihelyt Magyarország saját hozzájárulásának megállapításánál a határőrvidéki hozzájárulás nagyságát hozná érvényre. Az adóvisszatéritésre nézve természetesnek találja az eddigi állapotot, melynek megváltoztatása nem a visszatérítés