Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1875

1S75. 613 A IX-es bizottság hasonlókép súlyt fektetett a fényűzési adókra és e részben utalt a következőkre: a vadászatra és vadászati fegyverekre vetendő adókra ; megadóztatás alá vonandók a fotográfiák akár bélyeg utján, akár más uton ; megfontolandó, hogy a más országokban alkalmazásban levő fényűzési adók, mint hintókra, fényűzési lovakra, házi, főleg férficselédekre vetett adók mennyiben és mily mérvben lennének nálunk is behozandók, tekintettel egyfelől az azokból a mi viszonyaink közt várható tisztajövedelemre és arra, hogy ezen adók kivetésénél lehető legegyszerü és az adózó közönségre nézve kíméletes eljárás mellett történjék. Az albizottság egyúttal a gyufaadó meghonosítására is utalt, Ezen előzményeket találta Ghyczv pénzügyminister, midőn Kerkápoly után a pénzügyeknek rendezésére vállalkozott; s igy bizonyos tekintetben természetes, liogy adójavaslatai közt a fényűzési adókról sem feledkezett meg. Az ezen javaslatával benyújtott előterjesztésében mondja : — „az adók története azt tanúsítja, hogy oly czikkeknek vagy élvezeteknek megadóztatása, melyeknek fogyasztása vagy élvezete csak a vagyonosságnak nagyobb foka mellett lehetséges, vagyis az ugynevezett fényűzési adók az államokban mindenütt akkor hozattak be, midőn rendkívüli körülmények folytán az állami szükségletek fedezésére az állam rendes bevételei már nem lévén elégségesek, a polgárok adóképességét az állam fentartásának érdekében fokozott mérvben kellett igénybe venni. Igazolásukat ezek az adók abban találják, hogy midőn az osztó igazság azt kívánja, hogy a közterhek a polgárok adóképességének mértéke szerint viseltessenek, indokoltnak látszik, hogy azon polgárok, kiknek vagyoni állása lehetővé teszi, hogy oly élvezeteket engedjenek maguknak, melyek az élet szükségeihez nem tartoznak, s a melyeket a polgárok legnagyobb része vagyoni állásának szűkebb korlátai miatt magától megtagadni kénytelen, a közterhekhez hozzájáruljanak jövedelmeik azon része után is, melynél fogva vagyoni állásukra nézve a polgárok nagy zöme közül annyira kimagasodnak, hogy maguknak ily élvezeteket is megszerezhetnek. Igazolásukat találják az emiitett törvények a többek közt abban is, hogy a midőn a fogyasztási adókból várható nagy jövedelmet az államok a mai kor viszonyai közt egyátalában nem nélkülözhetik, s a fogyasztási adók bő jövedelmeket csak Fényűzési adók.