Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1872

3-14 1872. A költségvetés átalános vitája. Simonyi Ernő határozati javaslata. Ily előzmények, nagy költségvetési hiány és a pénzügyi bizottság kisebbségi véleménye mellett a költségvetés tárgyalása eléggé hevesnek jelentkezett. Az általános tárgyalás november 30-án kezdődött. A balközép mindazáltal, daczára a különvéleménynek, a költségvetés megszavazását még bizalmi kérdés tárgyává nem tette. De Simonyi Ernő a szélsőbal részéről két ülésen át tartott hosszú beszéde után a bizalom kérdését fölvetette, a midőn következő határozati javaslatot terjeszté elő: „Tekintve, hogy a jelen kormány az 1867-iki kiegyezkedés által létrehozott közjogi alapot nemcsak elfogadta, de azt fentartani és szilárdítani is törekszik; „tekintve, hogy ezen alap fentartása mellett, meggyőződéseink szerint, Magyarország felvirágzása lehetetlen; „tekintve, hogy Csehország ügyeibe való illetéktelen és helytelen beavatkozása által a kormány nemcsak az általa kezdeményezett és pártja által alkotott törvényeket megszegte; hanem a Magyarországgal régi történelmi emlékek által is viszonyra utalt cseh nemzet gyűlöletét a magyar nemzetre vonta; „tekintve, hogy a horvát-szlavon országgyűlés többszöri, nem indokolt elnapolása által nemcsak Horvát-Szlavonországok alkotmányán ejtett sérelmet, s a horvát-szlavon nemzet gyűlöletét a magyar nemzet ellen fölélesztette; hanem a magyar országgyűlésen helyet foglaló 31 képviselőt, kik küldőik bizodalmát, többé nem bírják, itt tartóztatván, a magyar országgyűlést is alkotmányellenes helyzetbe hozta ; „tekintve, hogy egyfelől az incompatibilitásra vonatkozó indítvány tárgyalásának ellenzése, másfelől hivatalnokainak a képviselőházba mind sűrűbben történő megválasztása által a törvényhozó testület függetlenségét mindinkább aláássa; „tekintve, hogy a beligazgatásban úgy a hatóságok, mint az egyének alkotmányos jogait számos esetben megsértette; „tekintve, hogy mig egyrészt több, az ország érdekében szükséges reformot szándékosan halogat, másrészt a szőnyegre hozottakat nem a szabadság és egyenlőség szellemében, hanem saját hatalma növelése érdekében kezdeményezi és viszi keresztül; j „tekintve végre, hogy az adózó népnek lehető kímélése helyett, a költségeket, részben meddőket vagy elhalaszthatókat, r folytonosan szaporítja s adósságot adósságra halmoz, ugy, hogy