Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1871

312 1871. Pénzügyi helyzet. Külügyi politika. és igy a belföldi doliánybeváltásra előirányzott összeg, vagy öt millió forint, már is kiutalványozva van." „Aggodalomra tehát — ha tökéletesen szem előtt tartjuk anyagi helyzetünket, és ha a hitel használatát kellő mértékek közt tartjuk, mindig föltéve, hogy ez országban, melynek egész sorsa az időjárástól függ, mindennek alapja nálunk a földmivelő, a gazda bevétele — föltéve, hogy legalább oly év előtt állunk, mint volt a mult év: az én teljes meggyőződésem szerint ok nincsen. De azt constatálnom kell, hogy két ily évet egymás­után, vagy inkább a kettőhöz még egy harmadikat consolidált adósságcsinálás nélkül az ország nem birna többé elviselni: mert hogy ezen két évet elviselhetjük, annak kulcsa egyedül az első évek megtakarításaiban van, melyek most kihasználva vannak. Ha azt akarnám állítani, hogy ez nem a vagyoni mérleg rovására történt, hogy az ezen két évre előirányzott 40 millió deficit fedezhetőnek mutatkozik a nélkül: akkor az igazságnak ellenébe helyezném magamat. Lehetséges volt s minden való­színűség szerint lehetséges lesz consolidált adósság csinálása nélkül a födözet, de csak ezen áron. És most ezen készletek elfogyván, arra kell kérnem a házat, óvja meg a folyó évet azon lehetőségtől, hogy ismét megtörténjék az, a mit a mult évben tapasztaltunk, a midőn ugyanis az előirányzott 8 millió deficzit 22 millióra s magának a képviselőháznak határozata folytán 15 millióra, tehát majdnem kétannyira emelkedett. Vigyázzon a képviselőház, nehogy most is ugy járjunk, hogy 18 1/ 2 millióra előirányzott deficit az év folyamában póthitelek által óriási mérvben emelkedjék. Ez elviselhetetlen lenne más­ként, mint az ország hitelének consolidált adósság utján igénybe vételével, mit én még befektetések kedvéért is veszélyesnek, tartok: mert visszahatást gyakorol a pénzlábra; és a pénzláb emelésére gyakorolt ezen visszahatás nemcsak a kincstár rövidí­tésére van, hanem egyúttal mindazokra, akik hitelre szorulnak, akik kölcsönvett pénzekkel dolgoznak, termelnek: ugy hogy lehetetlen volna az általunk eszközlött befektetések által annyi hasznot tenni, mint a mennyit a kölcsönvett pénzzel dolgozók veszítenének és veszítene ez által maga az ország." Kerkápoly ezen beszéde után a képviselőház a költségve­tést általánosságban elfogadta. A részleteknél a közösügyi kiadá­sok tételét fölhasználta Irányi Dániel, hogy a kormány külügyi

Next

/
Thumbnails
Contents