Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1871

1868. 293 b) az útépítést illetőleg a bizottság nem tartja lehetőnek, hogy erre nézve is kivétel engedtessék az 1870-ik évi költségvetési törvénytől, miután e rovat, mely uj utak építését foglalja magában, a képviselőháznak bővebb tárgyalását igényli; c) a Dunaszabályozásra szükséges költségek fölvételét pedig azért ellenzi, mert bármennyire sürgősnek és lialaszthatlannak tartja is a Dunaszabályozás ügyét, mégis ezen a fővárosra és az egész ország kereskedelme érdekeire egyaránt nagy horderejű ügynek és az erre vonatkozólag előterjesztett terveknek és költségvetéseknek igy e felhatalmazási törvényben mintegy mellékes tárgyalását és eldöntését nem látja összeegyeztethetőnek a szabályozási ügy fontosságával és jelentőségével." Az osztályokból alakult központi bizottság a pénzügyi bizottság 2. §-ához a törvényben foglalt zármondatot vette föl, a „felhatalmaztatik" szótól végig; egyúttal jelentésében előadja, hogy e 2 §-ban a Dunaszabályozásra nézve is azt a fölhatalmazást, hogy a minister „az elkeriilhetlen előkészületekre megkívántató összegeket saját felelősségére folyóvá tehesse" hajlandó lett volna fölvenni, — de a minister határozottan kijelentette, hogy „az általa a budapesti Dunaszakasz szabályozására nézve előterjesztett tervek és költségvetés tárgyalása és megállapítása nélkül ezt a fölhatalmazást el nem fogadja." A törvényjavaslat tárgyalásánál nagy vita fejlődött. Az ellenzék három osztályban többségben volt, s igy már a központi bizottságban kisebbségi véleményt jelentettek be. A báró S i m o n y i Lajos az V., Tisza Kálmán a VIII., Mocsáry Lajos a IX. osztály előadója aláírásával ellátott külön véleményben a többek közt igy szólnak: „Minden törvényhozásnak egyik legfontosabb joga és kötelessége az, hogy az állani költségvetését beható tárgyalás után, minden részleteire nézve, annak idejében megállapítsa. Állam, melyben a törvényhozás ezen jogot nem gyakorolja, a szó valódi értelmében alkotmányos államnak nem is nevezhető. A törvényhozásnak, közvetve a nemzetnek ezen joga, fennálló törvényeink által — melyek szerint a kiadások egy nagy része elvonatik a törvényhozás közvetlen megállapítása és ellenőrködése alól — tetemesen megcsonkítva van, a végrehajtásban pedig képzeletivé tétetett még azokra nézve is, a melyekre nézve azt a törvény biztosítja. Az 1867-ik év óta, midőn a magyar felelős ministerium kinevezPénzügyi felhatalmazás.