Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1871

294 1871. Pénzügyi felhatalmazás. tetett, soha sem volt annak idejében kellő alapos tárgyalás után megszavazott költségvetésünk. 1867-ben igazolták ezt az átmeneti helyzet nehézségei. 1868-ban a fenforgó körülmények közt még menthető volt az, hogy az egész költségvetés alapos tárgyalás nélkül rögtönözve lett az 1869-ik évre megszavazva. 1869-ben már szemben a képviselőház azon határozatával is, hogy az egész költségvetés szeptember 15-ig beterjesztessék, menthetetlen volt a ministerium ebbeli mulasztása, mely miatt ismét telhatalmazáshoz kellett az 1870-ik év első hónapjaira nézve folyamodni, miért is nem késett a háznak egy része kifejezni e miatt rosszalását. Tétettek is Ígéretek, hogy ez többé történni nem fog és mégis az 1871. évre szóló költségvetés ismét oly későn terjesztetett be, hogy azt a jelen év folyamán tárgyalni nem lehet és újra felhatalmazás megszavazása követeltetik a törvényhozástól. Valóban, ha van haladás szemben a mult években történtekkel, az csak is azon szomorú jelenségben nyilatkozik, hogy most már a delegatiók is előleget szavaznak meg s azok alapján kiváutatik az általuk megállapítandó költségekre nézve is a felhatalmazás. A nevezett osztályok előadói tudják azt, hogy az államháztartás okvetlen szükségleteit megtagadni semmi körülmények között nem szabad; de tudják azt is, hogy azon ministeriumtól tagadni meg a felhatalmazást, mely majdnem négy év alatt a tekintetben nem jobbá, de rosszabbá tette a helyzetet, nem egy és ugyanaz az államháztartás szükségleteinek megtagadásával. És épen azért, mig készek lennének megadni a felhatalmazást ez esetben minden oly kormánynak, mely most vévén át a kormányzatot, nem lenne oka az alkotmányellenes helyzet bekövetkezésének; addig kötelességüknek tartják, hogy: miután az ez előtt kifejezett kivánatok és roszszalás, sőt a képviselőház határozata is sikertelenek maradtak, a felhatalmazás megtagadása által tiltakozzanak a ministeriummal szemben azon eljárás ellen, mely a magyar törvényhozásra nézve most már negyedik évben képzeletivé teszi a költségvetés megállapításának sarkalatos jogát. Annál inkább kötelességüknek tekintik pedig ezt, mert, ha föltétlenül igaznak ismertetnék el az, hogy az államháztartás érdekeinél fogva ily felhatalmazást soha, semmi körülmények között és bármely kormánynyal szemben is megtagadni nem szabad, lehetővé tétetnék, hogy egy kormány évről-évre folytonosan előidézvén ezen helyzetet, állandóan