Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)
1848-1867
18 1848—1867. 18 szempontjából szükségesnek, a csaknem egészen megakadt kereskedelmi forgalom és iparvállalatok élénkítésére pedig, ha szilárd alapokra fektettetik, czélszerü eszköznek tartok. Másodszor, hogy vannak az országnak oly számtanilag bizonyos kiadásai, például a nemzetőrség felfegyverzése, a honvédsereg kiállítása stb. melyeket a rendes jövedelmekből csak úgy lehetne fedezni, ha a költségek egy egész éven át havonkint részletekre osztathatnának ; az ország megmentésének kötelessége azonban ily halogatást nem szenved, sőt hazafiúi aggodalmaink legnagyobbikát ép azon tehetetlenség képezi, miszerint életünket adnók bár bérül — a mint szívesen adnók — egy lábdobbantással fegyvert sem külföldről nem teremthetünk, sem az országban nem gyárthatunk : nehogy tehát a már különben is érzékeny sajnos időhaladék még a fizetési tehetetlenség által is növeltessék, előlegezéshez kell nyulnunk, miszerint három - négy hónap alatt kiteremthessük, a minek költségét különben csak egész éven át fedezhetnők. Ezen előlegezés a kamatos kincstári utalványok kibocsátása által eszközöltetik, melyek 5"/ 0-os kamatba kerülnek ugyan, de ha kelendőségüket a hazafiúi lelkesedés akként mozdítja elé, a mint megkezdette, oly összeggel rendelkezhetendünk hazánk megvédésére, minőt különben csak hosszabb időn át lehettünk volna képesek havonkinti részletekben kiteremteni. „Harmadik ok, mely ezen utalványok kibocsátására indított, végre az : hogy ámbár nem kételkedem, miként a nemzet képviselőinek bölcsessége a hon szabadságának, épségének s becsületének megvédésére elegendő forrásokat nyitand, a nemzet pedig hazafiúi készséggel felelend meg a törvényhozó test rendeletének ; bizonyos mégis, hogy a nemzetgyűlés bölcsességéről s hazafiúi lelkületétől méltán várt jövedelmi források valósítása szintúgy időt kivánaud, s mindenesetre egy időszak esik közbe — pedig alkalmasint a veszélynek legfontosabb időszaka -- melynek fedezése előleges gondoskodást kiván. „Ezen okok vezérlettek a kamatos kincstári utalványok kibocsátásában, és noha országunk hitelének és nemzetünk becsületének tartozni véltem annak kimondásával, hogy e hon ajándékra nem szorult, s hogy kölcsönt kérek az ország polgáraitól s nem ajándékot, számos hazánkfiai mégis ösztönt merítettek a honszeretet indulatában, ajándokul tenni le adományaikat a hon oltárára, mások pedig a kamatról mondottak le, ugy hogy a Kincstári utalványok.
