Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)

Bevezetés

30 Tények azután a papirjáradék kibocsátását rendszerré tették, miután a pénzpiacz ezt a papirt elég kedvezően fogadta. Szapáry gróf az 5°/

0-os papirjáradék kibocsátása által a következő összegeket szerezte meg: évben kibocsátott papirjáradék névértékben árfolyammal befolyt bankértékben 1881. 51,977.600 frt 80*01 41.588.127 frt — kr 1882. 53,524.700 » 86-29 46,187.916 » 90 » 1883. 45.307.500 » 85-07 38,542.344 » 52 » 1884. 36.604.300 » 86-45 31,645.882 » 85 » 1885. 44,779.800 » 90-52 40,533.488 » 82 » 1886. 51.203.900 » 92-26 47,241.034 » 25 » Tisza Kálmán ministerelnök. ki még a Wenkheim-Tisza cabinet programjába főpontul a pénzügyi egyensúly helyreállítását állította be, most tizenhárom évi kormányzás után ismét magára hagyatottan ott áll azon probléma előtt, melynek megoldása czéljából kormányra lépett; és miként Széli távozásakor, most is nem talált alkalmas egyént a parlament tagjai közt és kénytelen volt saját maga átvenni a pénzügyi tárczát. Szerencséjére a pénzügyi Ministerium tiszti karában megtalálta Wekerle Sándorban azt a férfiút, ki a pénzügyi kezelés összes ágait a ministeri hivatalokban gyakorlatilag tanulta megismerni, ki a pénzügyi tudományt elméletileg ismerte és a ki magasabb látkörrel birva, föl tudott emelkedni a tervezés- és a rendezéshez szükséges eszmék magaslatára. Őt vette maga mellé államtitkárnak s midőn látta, hogy szónoki képességgel és debatteri tehetséggel az országgyűlés termeiben is megállja helyét, 1889. ápril 9. pénzügyministerré neveztette ki. A Tisza-Wekerle aera a kapkodás rendszerével szakított. Tisza Kálmán mindjárt az 1888. költségvetés előterjesztésekor három évre fölállított egy pénzügyi programot, mely a pénzügyi egyensúlynak biztos bekövetkeztét (politikai események kizárásával) jelezte, és tényleg az 1890. év deficit helyett többletet eredményezett. Igaz, mind az egyenes, de főkép az indirect adóknál nagy emeléseket honosított meg. az állami italadót rendszeresítette és a pénzügyi administratiot szigorúbb alapra fektette. Ámde mindezekkel lehetővé tette egyrészt az államadósságok conversioját. és a regale rég óhajtott megváltását. Lehetővé tette, hogy utódja, Wekerle Sándor a valuta rendezéséhez hozzáfoghasson és végül, hogy az ország által közmivelődési. közgazdasági és közlekedésügyi czélokra bővebb források álljanak rendelkezésre és a takarékosság hangoztatása ne tegye semmivé a nemzeti ^let számos ágaiban felmerülő követelményeket.