Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)

Bevezetés

18 logjainak szintere. a kormánypárt nézetének tolmácsolását a ministerekre hagyja, maga a kormánypártból odaállított előadó is a legrövidebbre szoritja mondókáját, kormánypárti szónok ritka, mint a feliéiholló, legfölebb a hazaszólás okából kel föl egy-egy kormánypárti. Csak ha szavazásra kerül a sor, akkor tömörül össze az egész sereg és ott áll, mint az erdő. Az ellenzék jól érezte a Deák-pártnak ezt a gyöngéjét, ámde nem volt meg benne az a vonzóerő, mely a többségből átterelte volna az elemeket, hogy a kormányt kényszerítse a lemondásra s hogy a kormányt kezébe vehesse. Még mindig az 1867-rliki kiegyezés határozott ellenzése dominált az ellenzék elveiben, — már pedig ezt az alapot megingatni nem volt lehetséges, és kormány, mely erre törekednék. 1874-ben nem volt képzelhető. Belátták ezt az ellenzék több vezérférfiai már akkor, s élükön Ghiczy Kálmán mellőzve minden más kérdés feszegetését, a haza megmentését, az országnak a pénzügyi zavarokból kibontakozását tűzték ki czéljukul. Tisza Kálmán akkor még tűnődött; még nem látta egészen elérkezettnek az időt arra, hogy elfoglalt helyzetéből kilépjen, s igv minden törekvés, melyet akkor oly erősen és minden oldalról folytattak, hogy kormányképes pártot teremtsen, egyelőre meghiúsult. Szlávy ministerelnöknek csak annyi sikerült, hogy utódja Bittó ministerelnök Ghiczy Kálmánt, addig az ellenzék pénzügyi vezérét, nyerte meg kabinetjébe pénzügyministernek. Ghiczy alig egy évig vezette a pénzügyeket. 1874. évi márczius 21-től 1875. márczius 3-ig. Ghiczy Kálmán a pénzügyi tudományban tökéletesen járatos, az ország viszonyait gyakorlatból ismerő, európai műveltséggel biró államférfiú, aggódó lelkülettel vette át a pénzügyministeriumot. A közvélemény Ghiczy pénzügyi működését soha sem ítélte el. de nem is magasztalta. Általános nézet, hogy már jelleménél fogva sem mutathatott volna föl nagy sikert. Mindent latolgató és mérlegelő természete talán nem emelkedhetett volna föl arra az álláspontra, melyből egy pénzügyileg tönkre menő országot kormányozni kell: talán nem mert volna scrupulosus lelkiismereténél fogva nagyobb koczkázatokkal járó hitelmüveletekbe bocsátkozni; talán félt volna a jövendőbeli generatiora oly terheket vetni, melyekkel a jelent a hínárból kimenti. Róla mondja Lónyay (Bankügy. 1875. 311. 1.): „Ghiczy Kálmán mint pénzügyminister — ha szabad hasonlattal élnem — azon helyzétben láthatta magát, mint ama nyugtalan férfiú, ki egy előtte álló óriás szikla havas csúcsára törekszik, az előtte álló vezetőket folyton kárhoztatja, miért nem vezetik fel gyor-