Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)
Bevezetés
19 san a magaslatra, hisz alulról minden oly simának látszik; midőn azonban neki adatik át a vezetés s fellép az előhegy tetejére és meglepve szemléli, hogy e magaslat és a havas csúcsa közt egész hosszú sora nyúlik el a széditő mélységeknek, a meredek sziklafalaknak, dermesztő jég- és hómezőknek. — megállapodik álmélkodva, tájékozatlanul s már a vezetésére bízottak megnyugtatása is annyi bajt. gondot okoz neki. hogy idő idő után múlik, még sem bir önmagával a követendő ut iránya fölött tisztába jönni." „Bebizonyult az ellenzék ezen vezérénél is, mint azt más alkotmányos országokban nem egyszer láttuk, hogy sokkal könnyebb ellenzéket csinálni, mindent gáncsolni, bizonyos dolgok kivitelét a kormánytól rövid záros határidő alatt követelni, mint mikor megnyílik az alkalom, azt mit roszaltak, jobban csinálni, azt mit mulasztásul fölróttak, keresztül vinni." De bármiként legyen is, Ghiczy mint pénzügyminister nagy szolgálatot tett az országnak nemcsak azért, mert a pénzügyek rendes menetét szigorú takarékossága és rendszeretete által biztosította: hanem mert meg volt benne az a bátorság, hogy uj adóterhek rendszeresítését követelje. Addig mindegyik pénzügyminister oly adóreformokról szólt, melyek az adóviselés terén az adóterhek egyenlősítését fognák meghonosítani; óvatosan kerülték azt a nézetet, hogy pénzügyi helyzetünk nagyobb megadóztatást, nagyobb adóterheket követel. Lónyay a házadónál meghonosított ugyan nagyobb adót, de ezt is azzal indokolta, hogy ekkép a házadó a földadóra súlyosodó nagyobb adóteherrel kellő arányba jöjjön; Lónyay azután nagy adó-enquétet tartatott, melynek mindazáltal gyakorlati eredménye nem volt, mert Lónyay közös pénzügyministerré lett kinevezve, s így ő maga már az enquéte eredményeit föl nem használhatta ; Kerkápoly pedig az egész adóügyre nézve azt a kényelmes álláspontot foglalta el, hogy mindenekelőtt az összes adózásnak alapjául szolgáló földadót kell gyökeresen átalakítani s azután lehet ezen tovább építeni és az adórendszert kidolgozni. Adóemelésről mindazáltal ő sem szólt. Ghiczynek főérdeme, hogy bátran rá mert mutatni a dolog valójára. Nem takargatta szép szavakba az elkerülhetlent; nem szólott az adóteher egyenlőtlenségének kisimításáról: hanem megnevezte a gyermeket igazi nevénél. Uj adókat kell meghonosítani és a régi adókat fel kell emelni. Az adósróf alkalmazását egész ridegen állította oda. Igaz, ezzel maga ellen zúdította a közvéleményt és hamarabb járt le, mint tehetsége szerint megérdemelte; de előkészítette az utat utódjának, ki azután a 2*