Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)
Bevezetés
17 helyzetet, hogy Szlávy ministerelnöknek nem sikerült a pénzügyi tárczára vállalkozó államférfiúi találni, s igy ő maga vezette ezt a nehéz tárczát három hónapon át. Tevékenysége, mint a pénzügyministerium ideiglenes vezetőjeé, nem is akart más lenni, mint hogy az állam már-már teljesen roncsolt pénzügyi bárkájával átevezzen nagyobb baj nélkül egy ujabb kormányos megérkeztéig és hogy minden gyanúsítástól ment tiszta nevével a keleti vasút, ügyét legalább ideiglenesen abba a kerékvágásba hozza, melyben a vasút érdeke épugy, mint az^ állam hitele némileg mentve legyen. Különben az egész parlamenti élet ekkor már át volt hatva attól az érzettől, hogy az országot mindenekelőtt pénzügyi zilált helyzetéből kell kiragadni. Az 1874. évi költségvetés tárgyalása alkalmával ki is küldött a képviselőház egy bizottságot, mely huszonegyes bizottság, és albizottsága kilenczes bizottság neve alatt ismeretes. Ez a bizottság a legnagyobb részletekben tanulmányozta az ország pénzügyi helyzetét, s vele kapcsolatban a közigazgatás összes ágait. Beható tanácskozásai ugyan több tekintetben inditó alkalmul szolgáltak későbbi reformokra, de ezen bizottság működése is megmutatta azt, hogy legalább nálunk parlamenti bizottságok gyökeres reformra nem vezetnek és hogy alkotmányos országokban csak erős pártra támaszkodó kormány bir kellő kezdeményező erővel. A pénzügyi bonyodalmak közepette általánossá vált a nézet, hogy az akkori politikai pártalakulás egészséges állapotokhoz nem vezethet. A Deák-párt már Lónyay bukása óta sokkal lazább, és mióta Deák egészségi állapotánál fogva kevesebbet foglalkozhatott a közügyekkel, alkalmas vezér hiányában talán erőtlenebb is volt, semhogy erkölcsi súlylyál birt volna az ellenzékkel épugy, mint a pártjából alakult kormánynyal szemben. Számban ugyan még döntött, de hiányzott benne az az éltető erő, mely parlamenti kormánypártnál nélkülözhetetlen és mely nem annyira az ellenzéknek, mint magának a kormánynak imponál. Lehet a párt számban erős. de ha a kormány az őt támogató pártban csak számot lát, és nem találja benne azt a szellemi erőt, melylyel egyedül lehet alkotmányos országban a közügyeket vezetni: akkor talán lángeszű kormányférfiak kormányozhatnak ugyan tovább és talán az ország sorsát jól vezethetik, de nem fogják többé alkotmányos szellemben kormányozni, hanem autokraták lesznek, kik mellett a parlament csak a népet ámitó külső látszat gyanánt fog működni. A kormánypárt ekkor egyszerűen szavazógéppé sülvetl, mely mindeut megszavaz, mit a kormány eléje terjeszt. A parlamenti discussio ilyenkor az ellenzék monoMATLEKOVITS Magyarorniig államháztartásinak t»rt(!note. Bevezető rím. ' '
