Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)

Bevezetés

11 gazdasági erejéről, és nem egyszer bizalmatlansággá sülyedt a pénzügyi egyensúly helyreállítására nézve, teljesen eloszlott. A pénzügyi egyensúly helyreállt és abba az állapotba jutottunk, hogy tagadhatlanul súlyos adóviszonyainkban nyugodt meggondolással a rendezés terére léphetünk. A lefolyt negyedszázad igen változatos volt a pénzügyi téren is. Az első pénziigyminister. Lónyay Menyhért, erős kézzel, nagy tudománynyal, éles előrelátással, az ország viszonyainak részletes ismeretével fogott hozzá a pénzügyek szervezéséhez. Maga mondja egyik művében: „A feladatok közt (melyeket a politikai kiegyezés folytán meg kelle oldani) bizonyára a legnagyobb óvatosságot igénylő volt a magyar pénzügyi kormányzatnak önállósítása és annak átvétele oly módon, hogy a közjövedelmek befolyása akadályt ne szenvedjen és a századokon át Bécsből kormányzott pénzügyi kezelés elválasztása fennakadás nélkül és lehetőleg kevés visszatetszéssel vitessék keresztül. Nem csekély feladat volt ez és azt hiszem, a tények is bizonyítják, hogy annak megfelelni képes valék. Nevezetesen könnyített a nehézségeken az akkori időben osztrák pénzügyministerré kinevezett báró Beckének észszerű és tapintatteljes eljárása, ki minden politikai szükkebliiségtől és a magyarok iránti ellenszenvtől vagy gyűlölettől menten és az átmeneti korszak és Magyarország alkotmányos igényeinek méltánylásával képes volt a magyar ministerium kinevezésének első napjától a két kormány között a bizalmat ápolni és megerősitni a nélkül, hogy a monarchia másik felének érdekeit valaha szem elől tévesztette volna." (Lónyay: A bankügy. 1875. 173. 1.) Lónyay biztos kézzel kormányozta a pénzügyi szervezetet, a szigorú takarékosságot követelte ministertársaitól, de ezzel kapcsolatban volt érzéke a hátramaradt ország által követelt beruházásokra és e czélból kezdeményezte a vasúti kölcsönt. A pénzügyekben mutatkozó rend. de még inkább az a rendkívüli termés, melylvel az ország épen a kiegyezés utáni első évben. 1868-ban, meg volt áldva, általános lendülettel járt a közgazdaság minden terén. A vállalkozási szellem minden téren megjelent. A közutak, vizek és vasutak tekintetében, középületek, közművelődési ügyekben meglehetősen elhanyagolt ország minden részéről naponkint ujabb és ujabb követelmények kerültek szóba. Az egyes szakministerek épugy, mint a képviselők nagy része a visszanyert alkotmányos szabadság és közgazdasági lendület áthevült légkörében szívesen engedtek a közvéleménynek. Ujabb és ujabb intézmények kezdeményeztettek, főkép a vasutak terén pazar kézzel osztogattattak a kamatbiztositással ellátott engedélyek. Lónyay észreveszi az irány veszélyességét és mint pénzügyminister ellentétbe jut ministertársaival, de még éppen oly időben hagyja