Állami költségvetés - 1942
Igazságügyi miniszterium - INDOKOLÁS AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM 1942. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
23 zása csak olyan Összegekben -történjék, amely összegek előreláthatóan be is folynak. A költségvetés összefoglaló ismertetése után a tárca körébe tartozó hatóságok és intézmények működésének néhány jelentősebb mozzanatát vázolom. A keleti és erdélyi országrész visszacsatolása következtében jelentős munka hárult a m. kir. igazságügyminiszteriumra a kir. bíróságok, kir. ügyészségek és más igazságügyi intézmények megszervezésével és működésüknek megindításával kapcsolatosan. Az egyes bíróságoknak és vádhatóságoknak felállítása, megfelelő számú alkalmas személyzettel ellátása, a működés megkezdésének és zavartalan folytatásának biztosításához szükséges felszerelések, könyvek és más eszközök beszerzése, épületek rendbehozása és más ilyen munkálatok oly rendkivüli követelményeket támasztottak az igazságügyminiszterium személyzetével szemben, amelyeknek csak erőltetett munkával tudott kellőképen megfelelni. De komoly feladat hárult az igazságügyminiszteriumra ezzel kapcsolatban a törvényelőkészités és jogszabályalkotás terén is, mert az 1940: XXVI. t.-c. 3. §-ában foglalt felhatalmazás alapján idejében kellett megalkotni azokat a jogszabályokat, törvényerejű rendeleteket, amelyek az egyes bíróságok és vádhatóságok, továbbá a kir. közjegyzői és ügyvédi szervezet működésének előfeltételei. Ezek közé tartoznak az igazságügyi szervezet, a polgári peres eljárás és egyes nem peres eljárások, a magyar polgári büntető bíráskodás anyagi és alaki szabályainak, továbbá a jog minden területére kiterjedő egyéb magyar jogszabályoknak a keleti és erdélyi országrészen megfelelő módon való hatályba helyezése. A jogszabályelőkészitő és jogszabályrendező munkálatok során utalok büntetőtörvénykönyvünknek a jogtudomány mai színvonalán álló, a korszellemnek és erkölcsi felfogásnak megfelelő és a joggyakorlat eredményeit is értékesítő megváltoztatására, az új büntetőtörvénykönyv előkészítésére irányuló állandó munkálatokra. Az alapvető kérdések nagy része már összefoglaltatott és a szakvéleményezésre hivatott körök hozzászólására bocsáttatott. A hosszabb időt igénybe vevő nagyobb terjedelmű és komoly jelentőségű büntetőjogi munkálatok mellett részben már megvalósíttattak, részben pedig legközelebb várnak megvalósulásra azok a sürgősebb természetű büntetőjogi szabályok, amelyeknek megalkotása nem tűr halasztást, s amelyek az új törvény meghozataláig novelláris úton pótolhatják büntetőjogunk hiányosságait, vagy változtathatják meg büntetőtörvényeinknek a mai követelményeknek már meg nem felelő rendelkezéseit. E tekintetben mindenekelőtt a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről, a rehabilitációról szóló 1940: XXXVII. t.-cikkről emlékezem meg. Ebben a törvényben gondoskodás történt arról, hogy a büntető ítélethez fűződő azok a hátrányos jogkövetkezmények, amelyeket a büntető törvényeken kívül fennálló jogszabályok a büntető ítélethez vagy elitéléshez, illetőleg a büntetés kiállásához fűznek, egyrészt — mégpedig a fiatalkorúak esetében — már a törvény rendelkezésénél fogva kiküszöböltessenek, másrészt indokolt esetben bírói határozattal már eleve elháríthatok, vagy a tisztességes életmódot folytató és kedvezményre érdemesnek bizonyuló elitélttel szemben utólag megszüntethetök legyenek. A hazánkhoz visszakerült nemzetiségekre tekintettel különös figyelmet érdemel a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről szóló 1941 : V. t.-c., mely vétségnek nyilvánítja és az elkövetés módozataihoz képest megfelelő ±>üntetéssel sújtja azt, aki az országban élő valamely nemzetiséget lealacsonyító kifejezés
