Állami költségvetés - 1930-1931
Részletezés
47 Az üzemeknek ebből a feleslegéből az alábbi összegek irányoztattak elő az egyes üzemek beruházásaira: a posta, távírda és távbeszélő beruházásaira . . . 9,000.000 P az államvasutak ... 12,485.000 „ az állami vas-, acél- és gépgyárak „ ... 1,072.000 a kőszénbányászat „ ... 75.000 „ Összesen 22,632.000 P Ha az állami üzemek kiadásainak főbb csoportjait tekintjük és az 1930/31. évi előirányzat adatait az 1929/30. évi költségvetés adataival összehasonlítjuk, a helyzet a következő : 1929/30. évi 1930/31, évi többlet (+), vagy . költségvetés előirányzat apadás (—) pengő személyi járandóságok 141,198.438 140,946.615 — 251.823 nyugellátások 78,969.170 80,639.270 + 1,670.100 dologi (üzemi) kiadások és az üzemeket terhelő államadóssági kiadások 269,006.392 258,223.115 — 10,783.277 beruházások 18,697.000 22,632.000 + 3,935.000 A személyi járandóságoknál a fokozatos előlépésekkel, továbbá egyes városoknak és községeknek magasabb lakáspénzosztályba való sorozásával kapcsolatos többletek előirányzása ellenére mutatkozó 251.823 P apadás egyrészt a létszámnak csökkenésére, másrészt arra vezethető vissza, hogy az évközi megtakarítás mérve úgy, mint az állami közigazgatásnál, itt is a tervbevett, létszámapasztással, illetőleg a megállapítandó normálstátusra való áttéréssel kapcsolatban várható magasabb százalékokkal irányoztatott elő. Figyelembe kell azonban venni, hogy az üzemeknél a személyzeti létszámot a forgalom és termelés alakulása szabja meg, tehát a racionalizálás nem jelentkezik minden üzemnél effektív létszámcsökkentésben, hanem abban, hogy ugyanaz a személyzet látja el a forgalom emelkedése folytán előálló munkatöbbletet is. A tervszerű racionalizálás fokozatos keresztülvitelével kapcsolatban az állami üzemek tisztviselőinél és egyéb alkalmazottéinál a létszám az előző évi költségvetéssel szemben 46 fővel apadt. Ugyancsak apadt az állami üzemek munkásainak létszáma is és pedig 1.035 fővel, amiből az államvasutakra jut 703 fő, az állami vas,- acél- és gépgyárakra pedig 332 fő. Előbbinél az apadás az állandó munkások számának csökkenésével, utóbbinál pedig a foglalkoztatás csökkenésével van összefüggésben. A nyugellátásoknál mutatkozó 1,670.100 P emelkedés általában ugyanazokra az okokra vezethető vissza, mint az állami közigazgatásnál. A nyugdijasok, özvegyek és árvák létszáma az üzemeknél végeredményben 23 főnyi emelkedést mutat. Az emelkedés a nyugdijasoknál 16, a nyugbéreseknél 65, az özvegyeknél 203, a kegydijasoknál 4, az életjáradékban részesülőknél pedig 3 fő, amivel szemben az árvák száma 268 fővel csökkent. A nyugdijtehernek a növekedése különösen az állami vas-, acél- és gépgyáraknál nagy^ mert az üzem kénytelen fedezni a munkások nyugbérpénztárának hiányát. Az üzemek személyi járandóságainak aránya az üzemek egyéb kiadásaihoz, ez utóbbiak nagyobbmérvű apadása folytán, némi emelkedést mutat. A személyi járandóságok aránya ugyanis az összes kiadásokhoz, a pénzügyi újjáépítés kezdetétől számítva a következő: az 1924/25. évi kötségvetésben 29'- °/« az 1925/26. „ „ 27-9 „ az 1926/27. „ „ 273 , az 1927/28. „ „ 269 „ az 1928/29. „ „ 27*7 „ az 1929/30. „ „ . 27'8 „ az 1930/31. „ „ pedig • 28-1 „
