Állami költségvetés - 1929-1930

Népjóléti és munkaügyi minisztérium - INDOKOLÁS A NÉPJÓLÉTI ÉS MUNKAÜGYI MINISZTERIUM 1929/30. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

57 101.342 P, posta-, telefon és távírda költségekre 9.960 P, templomi és temetési költségekre 12.625 P, betegek szállítási költségeire 26.000 P, egyéb kisebb dologi kiadásokra 154.387 P esik. Az e rovaton előirányzott összegből fedeztetnek még a hatósági orvosok által szegény betegek részére rendelt gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök költségei, a tuberkulózis szanatóriumokban és a németvölgyi tuberkulózis intézetben ápolt szegény betegek után felmerülő ápolási költségek, a járvány kórházak és fertőtlenítő intézetek építési és fenntartási költségeihez az 1898: XXI. t.-c. értelmében fizetendő hozzájárulások. A fenti rovaton előirányzott kiadások tekintetében tájékozást nyújtanak ugyanezen cim 1. rovatának indokolásában a betegellátási ügynek fejlődésével kapcsolatban elmondottak mindaddig, mig az 1898 : XXI. t.-c. az Országos Betegápolási Alapot megalkotta. Ettől az időtől kezdve a szegény jogon való ápolás költségeit az emiitett alap viselte, amely viszont jövedelmét az ugyanezen törvénycikkel megállapitott 3%-os betegápolási pótadóból nyerte. A betegápolási kiadások növekedése maga után vonta az adókulcs emelését, amely 1918-ban már elérte a 20%-ot. Az Országos Betegápolási Alap azonban a pénzérték csökkenése folytán lassanként kimerült és 1923-ban megszűnt ugy, hogy a betegellátás terhe egészben az államkincstárra hárult. Ez tette szükségessé a 4.100/1921. M. E. szániu rendelet kibocsátását, amely a régi Országos Betegápolási Alap kötelezettségeit a városoktól és községektől szedendő hozzájárulásokból származó bevételekre hárítja. Minthogy azonban ez a rendelkezés a gyakorlatban nem vált be, az 5.180/1926. M. E. számú rendelet újból pótadóval oldotta meg a kérdést, az úgynevezett betegápolási és állami gyermekgondozási pótadóval, melynek kulcsa ezidőszerint a földadó, a házadó, a társulati adó és az általános kereseti adó 16%-a. Az itt tárgyalt szükségletek számszerű alakulását az alábbi adatok világítják meg : Az Országos Betegápolási Alap kiadásai az 1912. évben 10,300.000 K-t, az 1913. évben 11,300.000 K-t tettek ki. Ezen összegekkel szembeállítva a folyó évi 17,112.000 pengős előirányzatot, kitűnik, hogy a betegápolás terhének számszerű összege jelenleg nagyobb, mint a háború előtti években volt. Az emelkedés egyik oka az, hogy a fenti rovaton ezidőszerint olyan tételek is szerepelnek, amelyek a háború előtt e rovatot nem terhelték. Igy az elmebetegek ápolásának költségei, a tuberkulózis szanatóriumokban ápoltak után felmerülő kiadások, valamint a fertőző betegségek elleni kórházak építkezési költségei. Ezen összegeknek a folyó évi előirányzatból való levonása után, szorosan véve azon kiadásokra, amelyek a háború előtti években is e rovatot terhelték, a folyó évben 10,288.000 pengő marad, amelylyel az 1913. évi 113 millió koronának csak 86-5%-a (9,774.500 K) állitható 8