Állami költségvetés - 1925-1926
Részletezés
8 kiadások között tantettettek fel. Ezek a kiadások különben — amelyek régebben is mindig a dologi kiadások között voltak előirányozva — emelkedést mutatnak, mert az utiilletményeknek mérvét, éppen azért, mert készkiadásoknak a megtérítését képezik, 1925. évi január hó l.-jétől kezdve fel kellett emelni. A személyi járandóságokkal kapcsolatban megemlítendő még. hogy az 1924/25. évi költségvetésben tapasztalati adatok hiányában még nem voltak az évközben esedékessé váló fokozatos előléptetések költségei előirányozhatok, de viszont az évközben megüresedő állásokból előálló megtakarítások (interkaláré) sem vétettek figyelembe. Ezzel szemben az 1925/26. évi előirányzatban a fokozatos előléptetésekre szükséges összeg már felvehető volt és viszont a személyi járandóságok végösszegéből mindenütt, ahol normális körülmények között bizonyos számú állásnak üresedésére lehet számítani, a háború előtti, valamint az utóbbi évek tapasztalatainak megfelelő mérvű évközi megtakarítások levonásba hozattak. Megjegyzendő, hogy a személyi járandóságoknál az aranykoronában megállapított illetmények 17.000-res szorzószám alkalmazásával számíttattak át papirkoronára, azonban az előirányzat feleslege terhére kilátásba vett illetményemelés, valamint a státusrendezés az előirányzat elkészítésénél még nem voltak figyelembe vehetők. A békeszerződési ierheknél, fix szolgáltatásokról lévén szó, az 1924/25. évi költségvetéssel szemben csak annyiban van változás, amennyiben a szénárak némileg csökkentek. A dologi kiadások bruttó összegben számítva az 1924/25. évi költségvetéssel szemben jelentékeny emelkedést mutatnak, amennyiben az 1924/25. évi 2,369.974,692.000 papirkoronával szemben 2,711.142,814.000 papirkoronát tesznek. Ez az emelkedés nemcsak abban találja magyarázatát, hogy az 1924/25. évi előirányzat az 1924: IV. t.-cikkhez mellékelt keretköltségvetés nagyon óvatos számítással előirányzott összegeinek szem előtt tartásával készült, hanem abban is, hogy különösen a megfelelő bevételekkel ellensúlyozott kiadásoknál, lehetetlen volt az emelés elől elzárkózni. Jelentékenyebb emelésre volt tehát szükség különösen az állami utak karbantartására, a kórházi ápolási költségekre, a népegészségügy előmozdítását szolgáló feladatokra, a klinikák költségeire, a gyermekvédelmi kiadásokra, továbbá a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátási dijainak emelésére szolgáló összegeknél. A kiadási többletek ellensúlyozására azonban megfelelő bevételi többletekről is gondoskodás történt úgy, hogy ennek tudható be, hogy nettóban számítva a dologi kiadásoknál apadás mutatkozik a mult évi költségvetéssel szemben. A nettó számok szempontjából jelentőséggel biró bevételek, az úgynevezett tárcabevételek közül — amelyek cimén az 1924/25. évi 643.989,240.000 papirkoronával szemben összesen 922.123,884.000 papírkorona iránvoztatott elő — ki kell emelni a kórházi ápolási költségeknél előirányzott 195.827,110.000 papirkoronát és a gyermekvédelemnél előirányzott 74.483,360.000 papirkoronát, amelyeket a kormány a vármegyék közbenjöttével az egyenes adók arányában a községek útján kiván fizettetni. Csak ezzel lehet elérni azt, hogy ezeknek a nemzet jövője szempontjából olyan fontos kiadásoknak fedezete biztosítva legyen és hogy ezek a kiadások arányosan oszoljanak meg a városok és a községek között, a kórházak és a gyermekvédelmi intézmények háztartásában pedig ne kelljen örökös zavarokkal küzdeni. A kormánynak azonban állandó törekvését képezi a dologi kiadásoknak lehető apasztása. E téren különösen fontos feladata van az 1924/25. költségvetési év folyamán életre hivott Országos Takarékossági Bizottságnak, amely a közélet kiválóságaiból, továbbá a nemzetgyűlés tagjaiból és a közigazgatás szakembereiből összeállítva, beható vizsgálat tárgyává teszi az állami és vármegyei közigazgatás, valamint az állami üzemek egész terét, minden egyes tényezőjét és feladatkörét és a kormányt a legbehatóbban támogatja abban a törekvésében, hogy minden felesleges intézmény megszüntettessék, a közigazgatás lehetőleg egyszerüsittessék és az állami feladatok csupán arra a körre szoríttassanak, amelyeket a magángazdaság és a társadalmi tevékenység nem képesek ellátni.
