Állami költségvetés - 1914-1915
Vallás- és közoktatásügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTERIUM 1914/15. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
111 órabeosztás mellett kevés idő jut, de azért is, mert a mai szakcsoportrendszer mellett a művészi rajzbeli vagy mintázásbeli előképzettséget nélkülöző — de választott pályájuknál fogva vissza nem vethető — jelentkezők egyszerre a szaktanulmányoknál kezdték művészi képzésüket, holott épen hiányos előképzettségük miatt a magasabb szakbeli képzésre nem értek meg, tehát az nem is biztosíthatta számukra a kivánt eredményt. A tapasztalás győzött meg arról, hogy a mai rendszer megváltoztatása szükséges s mert az esti tanfolyamok szervezetének és oktatási menetének reorganizálása minden rázkódtatás nélkül keresztülvihető: az 1914/15. évi költségvetési előirányzatban van szerencsém a végleges szervezet anyagi eszközeinek biztosítását kérni. Az átszervezés — a nappali tanfolyam szervezetéhez hasonlóan — az egyes iparművészeti főirányok szerint való osztályozáson nyugszik: az ékitményes rajz és festés helyébe a diszitöfestés, a mintázás helyébe a diszitőszobrászat lép, a zománczozás az ötvösség szakjába olvad, változatlanul megmarad a grafika és a szakmühelyi rajz, mig az eddig e szakoktól függetlenül, külön csoportban oktatott alakrajz helyesebb óraboosztás folytán a fenti szakok összes növendékei számára hozzáférhetővé válik. A szakstudiumokat kiegészítő tantárgyak is a czélszerüség szerint iktattattak be s az uj órabeosztás szerint a növendékek mindazokat a tantárgyakat fakultative látogathatják, amelyekre épen szakképzésük szempontjából leginkább rászorulnak. A szakoktatás az uj szervezet szerint az eddigi 6 óra helyett 9 órára terjed s az egyes szakok heti tanítás ideje a mull tanév heti 4 napja helyett heti / napra, illetve heti 10 óra helyett 15 órára terjed. Az 1909. évben szervezett háziipari osztály a művészi csipkefajok meghonosítását és továbbfejlesztését czélozta vidéki telepek, tanműhelyek szervezésével, a szükséges elömunkásnök kiképzésével, minták készítésével stb. E téren azonban az Országos Magyar Iparművészeti Iskolának csak a kezdeményezés lehetett a feladata : mihelyt a háziipar fejlesztésére alkalmas vidékeken az elömunkásnök kiképeztettek s a munkaleiepek tevékenységénél az oktatás helyett a termelési szempontok nyomultak előtérbe, a telepeknek állami tanitóerökkel való ellátása feleslegessé vált s a központ igényei is csökkentek tanitó-erök dolgában. Az üzemi és termelési viszonyok lebonyolítása azóta az állami támogatással alakult külön szerv : az Országos Magyar Háziipari Szövetség utján történik. A háziipari osztály szervezetének tehát már feladatánál fogva is ideiglenesnek kellett lennie s az Országos Magyar Iparművészeti Iskola irányító munkáját csak a művésziekben vallhatta feladatának : a házi'pari osztályt az 1912. évi állami költségvetés indokolásában kifejtett azonos okok miatt a művészi oktatás princzipiumán nyugvó textilinüvészeti szakosztálylyá kellelt átszervezni. Ez a két év óta működő szakosztály az intézet szervezetébe a többi szakosztályhoz hasonlóan üleszkedik bele s bárha az oktatásköre jelentékenyen bővült, több tanitóerővel való ellátása immár — a vezetőtanár és a
