Állami költségvetés - 1914-1915
Vallás- és közoktatásügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTERIUM 1914/15. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
112 textiltechnikák legfőbbjeit gyakorló három szaktanitónön kivül — annál inkább nélkülözhetövé vált, mert az oktatás — szaktanitáson kivül — az intézet általános tanmenetéhez simulván, a melléktárgyak tanítása a többi szakosztály órarendje szerint közös tanerőkkel történik. A korlátolt befogadóképességű szakosztályban az intézethez kinevezett összes szaktanitónök mindegyikének megfelelő működési kör nem lévén biztositható, ennélfogva indokoltnak tartom a máris elhelyezett két csipkeszaktanitónő illetményeinek törlését. Az alkalmazott két takarítónő béreinél 292 K többszűkséglet, a tényleges állapot alapján mutatkozik. Az 1904. évi I., illetve az 1906. évi IX. t.-cz. alapján járó személyi pótlékoknak, valamint az évötödös pótlékoknak, a tényleges állapotnak a családi pótlékok 400 K többletének a tapasztalati eredmények által igazolt szükségletnek megfelelően való előirányzása külön megokolást nem igényel. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. XI. fejezet, 26. czim. 1913. évre megszavaztatott 15.000 K. 1914/15. évre előirányoztatik 15.00 0 „ tehát ugyanannyi. Az átmeneti kiadásoknak 1. és 2. rovatán felvett javadalmakra az 1914/15. év folyamán is elkerülhetetlenül szükség lévén, azok változatlanul továbbra is elöirányoztatnak. A művészi csipkefajok meghonosításával és továbbfejlesztésével kapcsolatos költségekre átmenetileg előirányzott 8.000 Kra a jövőben is szükség van. E tételnél csupán a czim bővítését kérem, hogy e javadalom a jövőben ,,A művészi csipkefajok meghonosításával és továbbfejlesztésével kapcsolatos költségekre és magyaros diszitö-elemek kiadására" legyen felhasználható. Az Országos Magyar Iparművészeti Iskola akkor, amidőn e javadalomból a művészi csipkefajok meghonosítása és továbbfejlesztése érdekében egy külön szakosztályt tart fenn s tanfolyamokat szervez, a czél érdekében csak részben oldja meg feladatát, mert munkáját az iskola falain kivül, társadalmi uton is folytatnia kell. A háziipari telepek, különböző ipari műhelyek, műkedvelők mindgyakrabban fordulnak az iparművészeti iskolához művészi útbaigazításért, terveket, mintákat kérnek. Az az érdeklődés amely az iskola művészi munkája s különösen izlése és magyaros formanyelve iránt országszerte megnyilvánul, azt bizonyítja, hogy az iparművészeti iskolától várják annak a feladatnak a megoldását, hogy az iskola — nevelő munkája mellett — olyanok számára is hozzáférhetővé tegye oktatási eredményeit, akik rendszeres ipar-
