Állami költségvetés - 1893

Belügyministerium - Tevékenységi kimutatása csendőr kerületi parancsnokságoknál 1891. évben teljesített közbiztonsági szolgálatokról

120 mert itteni illetőséggel birnak. Ezek kisebb részben munkaképtelen emberek, kik magukat másképen fentartani nem képesek és megfelelő ellátásban eddig nem részesültek, nagyobb részben pedig professionatus koldusok, a kik a fővárosi hatóság által nekik nyújtott ellátást otthagyva, a gyakori büntet' sek ellenére is a koldulást csökönyösen folytatják. Hogy a rendőrségnek az utczai koldulás gyökeresebb megszüntetésére irányított serény és szakadatlan tevékenysége, melyet, a fentebbi számadatok igazolnak, elég sikerrel nem járt, ennek oka egyrészt a szegényügy szervezetében jelenleg is fennálló általam már többször kiemelt hiányokban, másrészt pedig abban rejlik, hogy a tolonczügy véglegesen rendezve még nincsen, végül pedig abban, hogy a a kényszerdologházi intézmény mindekkoráig törvényesen elfogadva és életbe léptetve nincs. A szegényügy szervezetének hiányait legjobban illusztrálja azon tapasztalat, hogy az idegen illetőségű és a fővárosban kolduláson ért keresetképtelen, elaggott, vagy nyomorék, a fővárosból hazatolonczozott egyéneknek csak csekély része nyer illetőségi községében ellátást, és hogy a hazatolonczolt munkakerülők illetőségük helyén felügyelet alatt nem tartatnak, sőt, a hazatolonczoltak mindkét kategóriájába tartozók, illetőségük helyén meg sem türetnek, minélfogva a koldusok és csavargók legtöbb esetben visszatérnek a fővárosba, hol a koldulás nagyobb keresetet igér. Ez oka részben annak is, hogy a fent kimutatott nagymérvű eltolonczolások ellenére is a főváros utczái elég idegen koldus által, köztük olyanokkal is vannak ellepve, a kik már öt-tizszer lettek megbüntetve és hazatolonczolva. A fővárosban kolduláson ért és e miatt rendőrileg büntetett azon helybeli illetőségű egyének pedig, kik betegség, testi fogyatkozásuk vagy elaggott voltuk miatt teljesen munkaképtelenek, és kik eltartásukra kötelezhető rokonokkal sem birnak, a rendőrség megkeresése folytán a kerületi elöljáróságok előterjesztésére a főváros tekintetes tanácsa által a létező szegényházakban elhelyeztetnek ugyan, de ezen humanitárius intézetek számának s befogadási képességének ez idő szerinti elégtelensége miatt, a rendőrség csak végső szükség esetében veheti igénybe a létező szegényházak korlátolt számú férhelyeit, és csak azon esetekben, midőn oly munkaképtelenekről van szó, kik a jelenleg létező fővárosi közintézetek alapszabályai értelmében felvehetők, mi a hülyékre, valamely gyógyithatlan betegségben szenvedőkre stb. nem terjed ki. Az utczai koldulás egyik oka továbbá abban is rejlik, hogy sokan, kik a fővárosi szegényházakban ellátást nyertek, vagy nyerhetnének, ezzel élni nem akarnak, hanem az alább kifejtendő okokból minden törvényes büntetések ellenére is konokul folytatják a koldulást. Gyakran előfordul ugyanis, hogy teljesen munkaképtelen itteni illetőségű egyének, midőn a rendőrség a szegényházba való felvételüket már kieszközölte, a főváros hatóságának ezen jótéteményét, igénybe venni nem akarják : napirenden van továbbá, hogy a szegényházba mái' tényleg felvett egyének, mikor a kimenési enge-