Állami költségvetés - 1892

Kereskedelemügyi ministerium - JELENTÉS A KERESKEDELEMÜGYI MAGYAR KIRÁLYI MISTERIUM 1892. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

149 1. A Budapest és Bécs között létesített távbeszélő építési költségeinek a postaforgalmi pénzek javára megtérítendő három részletére kell 20.000 frt. 2. A Kassán 192.000 írtért 32 évi törlesztés mellett megvett posta- és távirda épület vételára fejében fizetendő 7. részletre (1.659 frt 30 kr tőke és 4.340 frt 70 kr kamat) kell 6.000 frt. 3. Az 1887-ben Szatmáron a posta- és távirda részére 58.000 frtért 15 évi törlesztés és a vételár tőkehátraléka után számítandó 5°/

0-os kamat biztosítása mellett megvett ház 6-ik törlesztési részlete fejében (3.906 frt 66 kr, tőke és 1.757 frt 99 kr kamat) kell 5.670 frt. 4. A megmaradó 100.330 frtot az alábbiak szerint a távirda és távbeszélő hálózat nagyobb szabású fejlesztésére és kiegészítésére szándékozom fordítani. Ugyanis úgy társadalmi és gazdasági közéletünk, mint az államintézetnek érdekei egyaránt megkívánják, hogy a villamos táviró és távbeszélő intézménye, mely eddigelé főleg pénzügyi tekintetekből csak szerényebb mértékben fejlesztetett, immár az igényekhez és a kedvezőbb viszonyokhoz mérten élénkebb és hathatósabb ápolásban és fejlesztésben részesittessék. Első intézkedéseim voltak e téren a budapest-bécsi és néhány más helyközi és városi távbeszélő létesítése, nemkülönben a legújabban a távirati küldöncz dijak egységesítése, a mivel kapcsolatban jelenleg már a táviratkézbesités lehető javításán fáradozom. További jelentékeny lépés lesz e részben a 24 krnyi alapdíjnak elejtése mellett a távirati díjaknak 1892. évi január 1-jére tervbe vett leszállítása 3 kr szódíjra 10 szóig 30 kr minimummal és ezzel kapcsolatban az üzleti és sajtó táviratoknak a körülmények által indokolt kedvezményezése. Ezen díjreformot, mely a táviró használatát, illetve az érintkezést és közlekedést előre láthatólag nem csekély mértékben élénkíteni fogja, nem csak közigazgatási, közgazdasági és társadalmi érdekeink s a nyugot európai világgal való solidaritásunk, hanem magának a távirdának üzleti és szolgálati érdekei is indokolják, ugy hogy bizton reményiem, miszerint e dijleszállitás nemcsak köz- és társadalmi életünkre, hanem pénzügyi szempontból is előnyös leend. A tarifa reform üdvös hatása, illetve a táviró kiterjedtebb használata azonban csak ugy fog érvényesülhetni, ha díj leszállítással és egyéb kedvezményekkel karöltve, a távíró és távbeszélő szolgálat teljesítő képessége is megfelelően fokoztatik, mi első sorban a vonal és vezeték hálózat nagyobb fejlesztését és kiegészítését teszi szükségessé. Mig ugyanis a nyugati országok a villamos táviró jó karban tartására és siirü hálózattá való kifejlesztésére évenként megfelelő nagy összegeket áldoznak, addig nálunk pénzügyi viszonyainkra való tekintetből 1867 óta mai napig a vonal-