A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-04 / 1. szám
8 A TEMA a hét Légy présen! A cserkészek háza táján bajok vannak - legalábbis ezt hallgatjuk több mint egy éve. Azóta, hogy az alapító elnök, Hodossy Gyula eltávozott, már a harmadik elnök vezeti a szövetséget, pedig szerkesztőségünkbe olyan jelzések érkeztek, hogy szakadás várható, távoznak az elégedetlenek. Nos, utánajártunk. Hodossy Gyula, az 1995-ben távozó elnök: A cserkészethez (is) pénz kell- Még a rendszerváltás előtt kerültem kapcsolatba a Külföldi Magyar Cserkészszövetséggel Bognár Gábor ügyvezető alelnök révén. Ő egy idős, már akkor a hetvenhez közeledő cserkészvezető, aki akkoriban ellenzékinek számító dokumentumokat, információkat küldözgetett külföldről, s ezek közt természetesen a cserkészettel kapcsolatos anyagokat is. A ‘89-es forradalom napjaiban rögtön telefonált, hogy na, most már megdőlt a rendszer, gyorsan cserkészszövetséget kell alapítani, ez a lehető legfontosabb. Persze a mi szempontunkból azokban a napokban sokkal fontosabb dolgok is akadtak, forradalmi lázban égtünk, de megígértem Gábor bá’-nak, hogy felkutatjuk az öreg cserkészeket, akik még a háború előtt, gyerekként voltak tagjai a mozgalomnak. A cserkészettel kapcsolatos riportokat, interjúkat, felhívásokat tettem közzé, melyekre érkeztek visszajelzések, és sikerült is összehívni a régi cserkészeket. Végülis az történt, hogy az alakuló közgyűlésen megválasztottak a szövetség elnökének. Ennek akkor én igazából nem örültem, mert nagyon lekötöttek a rendszerváltás körüli dolgok. De ahogy elkezdtem csinálni, egyre jobban megszerettem ezt a munkát és a cserkészkedést, a cserkészeszméket. Elnöklésem öt éve alatt folyamatosan kiépült a szervezet, sorra alakultak a cserkészcsapatok, az anyagi helyzet is folyamatosan javult. A Cserkészmozgalom Világszövetségének útmutatásai, irányelvei alapján próbáltunk kiépíteni egy, a nemzetközi jogi normáknak megfelelő szövetséget. Viszon emiatt rengeteg összetűzésem volt a szövetségben, hiszen ma a cserkészet a világban nem az, ami a harmincas évek Magyarországán volt. Természetesen az öregcserkészek azokra az időkre emlékeztek vissza kiscserkészekként, tehát nem, mint szövetségi vezetők. Ők csak arra emlékeztek, hogy az ökrösszekér három heti élelemmel megállt a ház előtt, csak fel kellett ülni, és elmentek táborozni. És az milyen jó volt. Ez egy szép emlék, de azóta rengeteg idő eltelt, a világ teljesen megváltozott és minden másképp működik. Óriási problémát jelentett megértetni a szövetségben, hogy anyagi biztonság szükséges ahhoz, hogy valami működhessen. Ők azt mondták, a cserkészkedéshez nem kell pénz, mert akkor se kellett! Megáll az ökrösszekér, mihez kell ott pénz? De kié volt az a szekér? Ha most akarom elküldeni a gyerekeket, kell egy autóbusz. Az ökrösszekeret megfizette az akkor még sokkal tehetősebb egyház, vagy azok a módosabb polgárok, akiknek a gyerekei cserkészkedtek. Ez működött csapatszinten. Szövetségi szinten pedig az állami költségvetésből kapott jelentős támogatást a cserkészmozgalom. Teleki Pál miniszterelnök főcserkészként gondoskodott arról, hogy a világon akkor legelismertebb gyerekszervezet Magyarországon is jól működjön. Ehhez pedig akkor is, most is rengeteg dolog kellett: egyenruha, jelvények, kiképzőtáborok. Tehát az történt, hogy időközben létrehoztuk a Lilium Aurum Kft.-t, aminek száz százalékos tulajdonosa volt a Cserkészszövetség. A nulláról indulva irtózatosan nehéz munkával sikerült működőképessé tenni a vállalkozást, létrehoztunk egy nyomdát, egy kereskedelmi részleget. 1994 decemberében viszont úgy éreztük, a Kft. olyan stádiumba került, hogy már kifutotta magát és további fejlesztésre van szükség. Ekkor dolgoztunk ki egy fejlesztési tervet, amely 13 milliós beruházást igényelt volna. Az összeg felét kölcsönből, felét pedig egy magyarországi befektetőtől kaptuk volna. Viszont a magyar fél kérése az volt, hogy az Országos Cserkésztanács hozzon egy határozatot, melynek értelmében az igazgatónak nem lehet ok nélkül felmondani. Mert míg a szlovák törvények értelmében ez lehetséges, Magyarországon már csakis alapos indoklással mondhatnak fel a vezető pozícióban lévő embernek. Ez azért volt fontos, mert ők személyes garanciát kértek és láttak bennem. Viszont az Országos Cserkésztanács ezt nem szavazta meg, mondván, hogy ez túl nagy hatáskört adna a kezembe. így természetesen a befektető elállt szándékától, én pedig azt mondtam, hogy nem akarok egy olyan szövetségnek az elnöke lenni, ahol képtelenek belátni, mennyire fontos lenne egy többmilliós vállalat létrehozása. Lemondtam elnöki tisztemről.- Akkoriban milyen anyagi helyzetben volt a Cserkészszövetség?- Én azt mondom, hogy nagyon jó volt az anyagi helyzete, hiszen a szövetség közel tízmillió koronás
