A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-03-15 / Próbaszám
54 Közigazgatás a hét Közigazgatási reform Hol lészen járásunk... Miért választotta a kormány a fordított sorrendet? Lapunk kérdésére válaszolva Ľudovít Hudek belügyminiszter elmondta: “Természetes, hogy az önkormányzatok a saját szemszögükből ítélik meg a helyzetet, a kormány azonban az államigazgatás működéséért felel, és ebből a szempontból a legfontosabb feladat a központi és a helyi államigazgatás közötti viszony tisztázása. Ezért választottuk a fordított sorrendet, vagyis első lépésként a területi beosztást. Valószínű, hogy a leendő önkormányzati szerveket is befolyásolják majd ezek a lépések, de ezt rájuk hagyjuk. Remélem benyújtják majd az elképzeléseiket, és úgy mint eddig, folytatjuk a megbeszéléseket az önkormányzatok képviselőivel. A közigazgatás reformjáról szóló tervezetbe is belefoglaltuk, hogy a területiközigazgatási beosztást követő lépésben meghatározzuk a helyi államigazgatási szervek hatáskörét, majd ezt követően, a jövő év folyamán a másodfokú - regionális - önkormányzatok kialakítására is sor kerül. Ipolyság: Egyszer talán A területi- közigazgatási felosztásról már évek óta folyik a vita, és ennek során az önkormányzatok is elmondhatták véleményüket. Többek közt javaslatokat nyújthattak be új járások létrehozására. Sok más városhoz hasonlóan Ipolyság is igényelte, hogy járási központ tegyen, ezt azonban a kormány elvetette. Hogy milyen pozitívumokkal járt volna az Ipolysági járás létrehozása, Zsolnay Ernőtől, Ipolyság polgármesterétől kérdeztük. Azt maga a kormány is hangoztatja: a területi átrendezés célja, hogy a közigazgatást, az ügyintézést minél közelebb hozza a lakossághoz. Ipolyság a jelenlegi járási székhelytől, Lévától harminchat kilométerre fekszik, és az egyik fő ok éppen az volt, hogy ezeket a távolságokat a polgárok javára változtassuk meg. Egyébként a múltban már létezett Ipolysági járás, de annak területét 1960-ban közigazgatásilag három másik járás között osztották szét. Oktatási, gazdasági, vagy kulturális téren városunknak máig megmaradt a természetes vonzása, ami az új járás kialakításának fontos feltétele. Milyen formában igényelték az Ipolysági járás létrehozását? A területi-közigazgatási elrendezésről szóló törvényjavaslatot véleményeztük, és olyan pragmatikus érveket soroltunk fel, amelyek mindenben megfeleltek a kormány kritériumainak. írásbeli választ ugyan nem kaptunk, de konzultációkat folytattunk a belügyminisztérium illetékes főosztályával, és a parlamenti pártoknak is tolmácsoltuk véleményünket. Mely terület tartozott volna az önök által javasolt járásba? Megegyezett volna ez az egykori Ipolysági járással? A régi Ipolysági járáshoz harminchat település tartozott, ez a szám azonban, elsősorban több község összevonásának köszönhetően, csökkent. Most huszonhét község kérte az Ipolysági járás létrehozását. Meg kell még jegyezni azt is, hogy az egykori járás északi részén fekvő szlovák települések nem mutattak nagy hajlandóságot az új Ipolysági járás létrehozásának támogatására, ők inkább Korpona felé húznak. Azt, hogy a miénkhez hasonlóan sok más város igényét is figyelmen kívül hagyta a kormány, kimondottan politikai döntésnek tartom. Lenne elegendő épületük, helyiségük, a járási szintű hivatalok elhelyezésére? Éppen az volt az egyik fő érvünk, hogy Ipolyságon elegendő önkormányzati, illetve állami tulajdonú épület van, amelyek felhasználhatók erre a célra, ráadásul ezek az épületek a városközpontban vannak, ami a polgárok szempontjából is rendkívül kedvező. Belenyugszanak a kormány döntésébe, vagy tesznek valamilyen további lépéseket az Ipolysági járás létrehozására? A belügyminisztérium eredeti javaslata a mi régiónkat Korponához csatolta volna, és legalább ezt az anomáliát sikerült elkerülni, és elérni, hogy végül is megmaradtunk a Lévai járásban. Más dolog, hogy belenyugodtunk-e a kormány döntésébe. Szerintem sosem szűnhet meg az az igény, hogy Ipolyság járássá váljék. Azt gondolom, hogy az olyan abnormálisán nagy járások, mint amilyeneket a kormány Dél- Szlovákiába tervez, nem állják ki az idő próbáját, a mindenkori szlovák kormány rákényszerül majd a jelenlegi tervezet átértékelésére. Mi addig is ápoljuk az Ipolysági járás gondolatát, és bízom abban, hogy eljön az idő, amikor ez a gondolat meg is valósul. Somorja: Nem végleges? Ipolysághoz hasonlóan Somorja is önálló járást szeretett volna. Hogy miért, erről Ján Babej polgármesterrel beszélgettünk: Egy járási központ mindig nagyobb állami támogatásra számíthat, mint egy egyszerű város. Még nem tudom, hogy a kerületen belül hová kerülünk, a Dunaszerdahelyi, vagy a Pozsonyvidéki járásba, de mindkét esetben főleg a saját gazdasági tevékenységünkre kell majd támaszkodnunk. Mit tettek önök azért, hogy a kormányt meggyőzzék a Somorjai járás fontosságáról? Először a körzet összes polgármestere által aláírt petíciót nyújtottuk be, később a lakosok között is gyűjtöttünk aláírásokat. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásától 1960-ig létezett Somorjai járás. Az önök által javasolt új járás menynyiben egyezne meg az egykorival? A dunaszerdahelyi járási hivatalban tavaly volt egy megbeszélés, ahol elhangzott, hogy megújítanák a Somorjai járást, amelybe az egykori járás települései tartoznának. A tervezett járásba Somorjával együtt 22 település tartozna, és több, mint harmincezer lakosú lenne, tehát a kormány követelményeinek is megfelelne. Lenne Somorján elég épület az összes járási hivatal elhelyezésére? Nem hiszem, hogy akadna akár egyetlen- A szlovák kormány hosszas vajúdás után elfogadta a Szlovákia területi-közigazgatási beosztásáról szóló jogszabály tervezetét, amely szerint 8 kerület és 74 járás képezi a közigazgatási területi egységeket. A kabinet nem vette figyelembe a két és félezer községet tömörítő Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának álláspontját, amely szerint előbb az államigazgatás és az önkormányzatok hatásköreit kell tisztázni, majd ennek alapján osztani fel az államigazgatási területi egységeket. Ezután kellett volna dönteni a regionális önkormányzatokról. A lépések fordított sorrendje a társulás szerint az állam befolyásának megerősítését szolgálja.
